Címke: Rusznyák Gábor

A kecskeméti Katona társulatának olyannyira jól sikerült a Chioggiai csetepaté kipofozása, hogy a szórakoztató jelenetek még a darab alapvető hiányosságait is képesek feledtetni. Más kérdés, hogy az előadás komolyabb, érdemi törekvései ugyancsak az önfeledt játék hevében szorulnak háttérbe.

Szappannal szájat mosatnak velünk, ha szóvá tesszük, hogyan jelenik meg a „család” elvont ideája a valóságban – finoman szólva – a maga tökéletlenségében. Ma nem a gyerekbántalmazás illetlen, hanem ha valaki beszélni akar róla. HERCZOG NOÉMI KRITIKÁJA.

Rusznyák Gábor ragyogó Oidipusz-rendezése a múlt bűneivel való szembenézés lehetőségeiről is szólt. Most Antigoné történetének elmondásában hatékony segítőtársakra lel az egykor éltek árnyaiban. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

„Vér, borzalom, veszély” – a Middleton-Rowley szerzőpáros mifelénk alig játszott művében elhangzó három szó akár az egész dráma mottója lehetne, még ha a kecskeméti bemutatót nézve minderről el is terelődik a figyelem. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Termékeny kettősség feszül egymásnak Rusznyák Gábor Oidipusz-rendezésében: a Fosse-átirat nyelvi és képi egyszerűségre törekvő stílusban mítosztalanítja a (bűnügyi) tragédiát, amihez egy szertartás-színházi elemekből építkező komplex formavilág társul. Az összhatás lenyűgöző. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.

Az autón elhelyezett T betű azt jelzi, hogy nem elég gyakorlott a vezető. A T ugyanakkor nem változtatja meg a tanuló vezetővel szembeni elvárásokat. Hasonló nehéz helyzetben vannak a fiatal színészek is. Főleg, ha nekik még a jogosítvány sincs a kezükben. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.

Szent Iván éjjelén bármi megtörténhet: az ember szamárrá változhat, szerelméből pedig könnyen gyűlölet lehet. Mivel mindez ügyetlen tündérek varázslata, utólag nem érdemes logikus és racionális magyarázatokat keresni a történésekre. És jó, ha ezt a néző is megfogadja. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.

Az Újvidéki Színház évadnyitó előadása, a Rusznyák Gábor rendezte, társulat összehozta Vihar nyersességében erőteljes, friss, pimasz és nagyon politikus. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.

Kétlem, hogy létezne olyan igény, mely a blogok színpadra állítását a színház modern technikával való lépéstartásaként üdvözölné. Az Örkény blogvadászat című előadása sem terjeszti ki a színház határait „az internet határtalan, virtuális világa” felé. De attól még jó. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

Törkölypálinka szaga terjeng a várakozóhelyiségben. Sötét ünneplőbe öltözött falusiak poharaznak mértékkel. Feszültségtől vibrál a levegő. Szünet nélküli másfél óra múltán a tor asztala fogadja ugyanitt a szereplőket és a nézőket. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.