Címke: Juronics Tamás

Sztravinszkij Orfeusza és Bartók Fából faragott királyfija is megváltás-, beavatás-zene. Indokolt tehát e két művet egy estén játszani. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

„Aznap többet nem olvasánk azontúl” – sommázza lakonikus kacérsággal Danténál Francesca saját és szerelmese, Paolo szomorú históriáját, amelyből aztán Riccardo Zandonai hatszáz évvel később négy felvonásos operát komponált. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Az Inferno „külső” és „belső pokolként” választja szét a Liszt-szimfóniákra koreografált két előadásrészt. A test sanyargatásával büntető pokolbéli és az emberen belüli pokol miatti szenvedés a test mint anyag témája, így lehetőséget nyújt a (kortárs) tánc önmegmutatására. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.

Két budapesti premier és egy megunhatatlan örökzöld a (volt) egri, a szegedi és a győri táncosok közös estjén. Három különböző vérmérsékletű, stílusú és minőségű táncdarab a társas kapcsolatok színéről és fonákjáról. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.

Nagyvonalú cím, leegyszerűsített, előre gyártott üzenetek: a Testek filozófiája könnyen fogyasztható klisék mentén halad. Amúgy pedig nagy siker. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

A vendéglátó Szegedi Nemzeti Színház idén ismét elkészítette a maga versenyprodukcióját. Juronics Tamás Giuseppe Verdi Traviata című lakberendezési magazinját állította színpadra. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Mérhetetlenül nehéz az eladósorban lévő lány élete: Juronics Tamás jó tempójú szegedi előadásában a „delikvált”, a „filigrán” és a „teszefosza” között kellene választania a szerencsétlennek. Csak rajta, szabad a vásár! JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

A Juronics-opuszok közül rendre a történelmi tablók sikerülnek gyengébbekre, szemben a tánctörténet és drámairodalom klasszikusainak feldolgozásaival. Most sincs ez másképp: a Szegedi Kortárs Balett Homo Hungaricusa nem a szerencsés bemutatók közül való. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Könyv jelent meg a Szegedi Kortárs Balett 20 éves fennállása alkalmából. Súlyos és tekintélyes küllemű, komoly címet viselő, sok képet és szöveget tartalmazó kötet, amely sejtelmes borítója és címe alapján bármi más is lehetne. MOLNÁR ILONA KRITIKÁJA.

Befejeződött a II. Győri Táncművészeti Biennálé: a június 23-i gálán átadták a 17. Magyar balett- és kortárstánc művészetért díjat. Ezt követően egy kellemetes órával, majd egy gyorsan felejtendő másodikkal búcsúztunk Győrtől. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÖSSZEFOGLALÓJA, 2. RÉSZ.