CSÚCSRA JÁR

Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig / Miskolci Nemzeti Színház
2016.12.04.

Végtelenül gazdag előadás: nemcsak a húszas évek numerus claususos világát idézi meg, de az örök magyar agóniát; a pusztulást, az életörömöt, a szépséget. A miskolci társulat tündököl Móricz ragyogásában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

DIONÜSZOSZ A NIGHTCLUBBAN

Euripidész: Bakkhánsnők / Miskolci Nemzeti Színház
2016.11.15.

Látványos akció és veretes dikció kényes egyensúlyát hozza létre Szőcs Artur a miskolci társulattal, amikor Euripidész ma is érvényes gondolatait egy futófényekkel dekorált lebujban mondatja el. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

ROMULUS TOJÁSA

Dürrenmatt: A nagy Romulus / Miskolci Nemzeti Színház
2015.10.13.

„Súlyos komédia, bár látszatra könnyű” – írta történelmietlen történelmi színművéről Dürrenmatt. Keszég László miskolci rendezésében szerencsésen megvalósul e kettősség. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

VÉGJÁTÉK A SZINVA MENTÉN

Örkény István: Tóték / Miskolci Nemzeti Színház
2014.10.21.

A mi hosszan elnyúló, feldolgozatlan nemzeti tragédiánk és Örkény zsenialitása együttesen szükséges ahhoz, hogy elmondhassuk: a Tóték nem akar klasszicizálódni. Nem akar, az istennek se! LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez

FÖLDSZINT A MAGASBAN

Beckett: Ó, azok a szép napok! / Földszint 2., Eger
2011.11.15.

Lakásszínház az alkotók oldaláról azért van, mert „színház nélkül nem lehet” – ahogy Csehovnál mondja Szorin a Sirályban. (Nota bene, Trepljov tavi színpada is lakásszínház, mi más.) És nézői szempontból is ugyanezért van - vagy ezért lesz, egyre inkább. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez