Öt nap alatt öt előadás elsőre nem hangzik éppen elviselhetetlennek. A Színházi Olimpiában az jelenti az igazi kihívást, hogy ilyen rövid idő alatt is kap az ember bőven hideget-meleget. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Robert Wilson távol áll tőlünk. A Víg színpadára egyedül lép, hangját technika közvetíti, amerikai angolul beszél egy olyan életről, melynek mind eseményeit, mind eredményeit csak közvetett formában ismerheti az az ezer ember, aki most hallgatja. JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Scala Monteverdi-sorozata idén februárban zárult a Poppea megkoronázása bemutatásával. A komponista műveinek egyik legavatottabb tolmácsolója, a Concerto Italiano művészeti vezetője, Rinaldo Alessandrini zenei irányítása mellett rendezőként Robert Wilson jegyzi a produkciót. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mit csinál Robert Wilson? FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE. Tovább a cikkhez
A zene mellett nem maradhatnak ki a CAFe programjából a színházi előadások és irodalmi estek sem. A Müpába Daniele Finzi Pasca személyes ihletésű monodrámája, az Icaro kétszer is színpadra kerül, a Trafóba a horvát koreográfus, Ivana Müller In Common című darabjával érkezik. Tovább a cikkhez
Tartani fogom magam. Nem húz csőbe, kedves Robert Wilson – gondolom a Berliner Ensemble épületébe lépve. Ismerem a színészek maszkjait és lassú járását, a szépre világított operafóliákat, az elnyújtott, karikírozott gesztusokat, a hangeffekteket, a vizuális robbanást – számos védjegyét. Tovább a cikkhez
Marina Abramović válasza arra, hogy miről beszélgetett a holland királynővel az előadás amszterdami premierje után: „Legelőször arra volt kíváncsi, hogy milyen érzés ennyi intimitást kiteregetni a színpadra. Mélyen a szemébe néztem, és azt válaszoltam: felszabadító.” JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A világhírű amerikai rendezőtől, Robert Wilsontól két előadást is repertoárján tart a Prágai Nemzeti Színház. A két, illetve másfél évvel ezelőtt bemutatott előadásokra hónapokra előre nem lehet jegyet kapni. Nem véletlenül. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Frank Wedekind Lulu című színműve unalmas szöveghalmazzá vált, csak a benne lévő szituációk és karakterek azok, amelyek ma érdekesek lehetnek számunkra. Állítja Volker Lösch és Robert Wilson. BORONKAY SOMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
