HATALOM, DÖLYF

Szálinger Balázs: Köztársaság / Zsámbéki Színházi Bázis
2016.11.10.

A játéktér (Cseh Renátó és az egykori szovjet hadsereg munkája) - három oldala átlátszó, a negyedik pedig a holdfényes erdei éjszakába nyílik – félelmetesen sugallta, hogy ez a köztársaságlenyomat nemcsak korabeli, de időtlen és örök. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

CSODÁK HELYÉBE NŐTT DALOK

Tamási Áron: Énekes madár / Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, POSZT 2014
2014.06.04.

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Koltai M. Gábor egy Tamási Áron-drámát dolgozott fel úgy, hogy az alapszövegből az idealizáló-nosztalgikus, lágy részeket kimosta, s helyette kötőelemként a Csík Zenekar zenéit használta föl. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

AMI ELŐTTÜNK VAN

Howard Barker: Európa, Európa / Stúdió K Színház, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
2012.10.31.

A nézőtérrel szembeszegezett festmény nem sokáig terelheti el a gondolatokat: éles penge szabdalja darabokra. Csupán a képkeret marad meg, azon keresztül láthatjuk a koszlott falakat és a kaotikus történések sorát. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

AZ ÉLETUNT LÁZADÓ

Ennyi / Fantom Csoport, Sirály
2012.08.12.

Függőségek, családi problémák, útkeresés – válaszok helyett újabb kérdések. Bárki élete lehetne, de ez Guillaume Depardieu-é, aki képtelen kilépni a lázadó kamaszkorból és a saját maga emelte falak közül. A felnőttkor várat magára, nincs ideje megérkezni, mert megelőzi a végzet. PUSKÁS ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

HALOVÁNY KAMÉLIÁS

Kaméliás / Thália Színház, BTF 2010
2010.04.05.

A híres-hírhedt romantikus melodrámát a rendezőként debütáló Sediánszky Nóra átiratában látjuk életre kelni a Thália Új Stúdiójában. Marguerite Gautier-t Tóth Ildikó játssza; árnyalt-elmélyült szerepformálása sem mentheti meg az ezer sebből vérző előadást. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

EZ NEM IRODALOM!

Kaméliás / Thália Színház, BTF 2010
2010.03.30.

Sediánszky Nóra Kaméliás kisasszonya éles nyelvű szépség. Kiforgat minden képmutatást: lenézi a hipokritákat és az élveteg párizsi sleppet egyaránt. Dumas-ra meg csak legyint. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez