INKÁBB A HEGYEN

Kántor Péter: Egy kötéltáncos feljegyzéseiből
2016.06.08.

Egy nagyon vékony és korlátozott élményvilággal teli kötetet kap kézbe az olvasó, amely azonban a gazdag költői életmű ellenében még szimpatikus is lehet: úgy érezheti, hogy a lírai anyag szűkös tematikája éppen a legfontosabb dolgokat ragadja meg. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

„NAGYON RÁÁLL A FEJEM A VERSRE…”

Kántor Péter-est / Literárium – Kortárs írók a Müpában
2016.05.08.

Van az úgy, hogy egy irodalmi est főszereplője és a kérdező nem pendülnek egy húron, mégis – talán pont ettől a feszültségtől – valahogy emlékezetesebbé szövődik a beszélgetés. Tovább a cikkhez

HALOTTAK LAPJA

Holmi 25 év, 2014. október
2014.11.10.

A Holmi 25. születésnapján a szerkesztők arra az elhatározásra jutottak, hogy a rendszerváltás hajnalán megindult folyóiratot megszüntetik, nem csinálják tovább. Ez a szám ünnepélyes búcsú egyben, ha még az év végéig meg is jelenik majd a lap. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

A DOLGOK NEHEZE

Kántor Péter: Köztünk maradjon
2012.07.24.

Tovább a cikkhez

KÖLTŐIEN LAKKOZIK AZ EMBER

Kántor Péter: Megtanulni élni – versek 1976-2009
2009.09.10.

Kántor értéséhez különös muzikalitás, nosztalgia-igény szükséges. Olyan ez a költészet, mint a medvecukor. Régi íz, amely még régebbi ízeket idéz fel. Édeskés alapvetően, de közben az ánizs keserű, hogy mást ne mondjunk, ironikus mellékízt kölcsönöz. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

ELTŰNT NYOMOK IDEJÉBEN

Kántor Péter: Trója-variációk
2008.12.24.

Hol van? – indítja (és kíséri szakaszról szakaszra) Az iskola című verset a kérdezés sóhaja; a Hova tűnt?, a Hogy vagy? Mire a könyv végigkérdezi magát a költeményeken, eljut a IV. ciklus partjára, a legrégebbi eltűnőhöz, Trójához, mely örök és jelenvaló. Maga a(z el)tűnés. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez