Címke: Debreceni Alternatív Színházi Szemle 2009

Az idei DASZSZ és a korábbi szemlék tapasztalatai alapján annyit mindenesetre már tudunk az alternatív színházról, hogy leválaszthatatlan róla a kényszer, miszerint újra és újra meg kell kísérelnie definiálni önmagát. És ez nem is olyan kevés. RÁDAI ANDREA BESZÁMOLÓJA.

A Goda Gábor rendezte Törékeny című előadás az „érzelmi és fizikai törékenység” állapotait fogalmazza meg „mozdulatokban, képekben, szavakban”, miközben az előadás szövete maga is a törékenység határán egyensúlyoz. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.

Beavató színházként, színpadot sose látott tizennyolc évesek számára tökéletes választás lenne a fitneszterembe helyezett, testépítők világában játszódó Phaidra-történet. Csak valahogy el is kéne csábítani őket az előadásra. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA.

Vidnyánszky Attila többrétegű szertartásszínháza talált partnerre Borbély Szilárd rendkívüli kérdéseket felvető verseiben. A katarzis lehetetlenségét feszegető szövegekből katartikus előadás született. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

Ezen a gyűjtőlapon megtalálhatja az összes írást, ami a XV. Debreceni Alternatív Színházi Szemlével foglalkozik.

Ha Balogh Roland Dzsenifernek születik, nincs vérfertőzés. Ha Balogh Imre leleplezi magát, nincs gyilkosság. De nincs ’ha’, csak szomorú tragédia. Boldog esküvő helyett megrendítő gyász. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.

A jó színház mindig rólunk és nekünk szól. Hogy a látottak megértésében mennyire fontos a mi kis fonnyadt ’itt és most’-unk, azt egyfolytában tudatosítja a nézőben a nyíregyházi Kasimir és Karoline. Tanulság: most sem a tükröt kell szidni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Az eredetileg két különálló táncművet, az Aino és a szívek, illetve a BL című koreográfiákat - a táncosként is színre lépő koreográfus és alkotótársai, Bánki Zsolt és Sólya Ádám, valamint Borlai Gergely - szünet nélkül játszották. VIDA VIRÁG ÍRÁSA.

Venedikt Jerofejev Moszkva–Petuski című kisregénye nem ivászati kézikönyv, bár annak is felfogható. A remek szöveg olvasása közben a könnyeivel küszködik az ember, kacagva sír vagy fordítva. De nagy kérdés, hogy kívánkozik-e mindez színpadra... Nagymonológ három hangra. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.

A krétaszagú, holt tudására rátarti, falusi övéi és családtagjai közé visszaforrni képtelen diák és a középkorias, tohonya parlagiság feszül egymásnak a vígjátékban. Ér-e valamit a lecke, amelyet kölcsönösen kapnak? A színiakadémistáknak mindenesetre jó lecke a darab. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.