Címke: Tandori Dezső

Mielőtt bárki lázas keresésbe kezd emlékezetében, közlekedéstudományi ismeretei közt, hogy melyik lehet, merre jár a nevezetes 464-es járat, melyet Tandori többször megverselt új könyvére készülőben, tisztáznunk kell, hogy a 464-es szigorúan magánjárat. TÓTH ÁKOS KRITIKÁJA.

„Ez a regény a Torlandó szörfpóker egyenes folytatása.” Hm. Regény…? Egyenes folytatás…? „Csak az egyenes jó görbe” – így TD. E regény (?) is jó görbe („regénytechnikailag a világ élvonalában” – így TD). TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

A szép kötet egyik szépséghibája, hogy nincs tartalomjegyzéke. Az alcímre és a műfaji eligazítás komplexitására kell hagyatkoznunk: Önéletírás égiekkel – Műfordítások, rajzolások, hódolatok és vallomások, 1959–2009. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.

Négy idézet szögeli ki a szép kötet a borítón piros/vajszín/fekete, a belső oldalakon fehér-fekete téglalapját. Három Pilinszkytől való, egy Tandoritól. De ez – lényege szerint – Tandori-könyv. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.

Indulatos és támadó elutasítás, hogy megint egy új kötet verebekkel, lovakkal, másrészről pedig a szöveget mindenáron a szépirodalmi korpusz felé terelő, nyitott művé olvasás. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.

A Műcsarnok alagsori kultúrtermébe vezető csigalépcső két oldalán színes léggömbök himbálóznak ide-oda. SZEGŐ JÁNOS CIKKE.

Tandori Dezső új könyvében – lévén részben pornó – csak úgy hemzsegnek a fekete lyukak. Ráadásul magát a regény műfaját is szinte teljesen elnyeli a nyelv fekete lyuka. Olyan könyvet olvastam, amely sajnos akaratlanul is szójátékok gyártására ösztönöz. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.