SZÉTHULL DARABOKRA

Eugène Ionesco: A székek / Magyar Színház
2018.07.04.

„Semmi nem komikus. Minden tragikus. Semmi nem tragikus, minden komikus, minden reális, irreális, lehetséges, lehetetlen, felfogható, felfoghatatlan.” – vallotta a szerző. S mindez érvényes a most született előadásra is. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

„ÉS MÉG ALACSONY IS VAGY”

Ionesco: Makbett – Kultúrbrigád, Átrium
2015.09.26.

Tévedtem, amikor az úgynevezett politikai elitnek a III. Richárd és a Macbeth negyedik-ötödik felvonását ajánlgattam okulásul. Súlycsoport és érthetőségi szempontok okán sokkal, de sokkal megfelelőbb Ionesco Makbettje, ez a vérgőzös szatíra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

BANQUETT

Eugène Ionesco: Makbett / Budaörsi Játékszín
2011.05.10.

Százezer szűz a herceg kéjére, százharmincezer tojás a lakoma óriásrántottájához, tízmillió halott csak úgy. A sokszor elősorolt, félelmetesen növekvő számok fontos szerepet kapnak a(z örök) történelmi mélypont jelzésére. Nőttön nő a fogyatkozás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

ANTI-ANTIDRÁMA-JÁTÉK

Ionesco: Victims of Duty - Scallabouche Színház; A kopasz énekesnő - Térszínház
2009.02.03.

Ionesco-nak két arca van: egy komolykodóan elvont és egy szatirikusan abszurd. Előbbinek elvontságát, utóbbinak humortartalmát könnyű eltúlozni. Egyformán súlyos merényletek a nézők ellen. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez