Címke: Gálffi László

Bagossy László nem Shakespeare darabját, hanem a Prospero rendezte előadást állítja színpadra. Bár a varázslatos sziget – a színház – hatalmába keríti, A vihar a vígjátéki hangnem, a virtuóz nyelvhasználat és az ötletes látvány dacára sem veszít társadalmi-politikai súlyából. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.

A címszereplő, az 1844-ben született Sarah Bernhardt szeszélyesen végletes művész és minden porcikájában különleges asszony volt. „Szent szörnyeteg”, mint a színlap tudatja. Felkavaró szélsőségesség, formátumos öntörvényűség az előadást meg sem környékezi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Gigor Attila keresett egy Bergman-darabot (amely színműnek készült, szerzője tévéfilmet forgatott belőle 1997-ben), amit kézbe véve kedvére hódolhatott Bergman zsenijének s a filmcsinálás hőskorának. Csakhogy a Dúl-fúl, és elnémul a nagy rendező gyöngébb művei közül való. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.

Áttetsző függöny mögött árnyalakok imbolyognak. Kopott bútorok, összemálházott könyvek romhalmazán elveszett, tévelygő lelkek feszülnek egymásnak; drámájuk mégsem tud fölszikrázni. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Gálffi László egyik első főszerepe lehetett A kenguru című film örökké beatdalokat hallgató teherautósofőrje, Varjú István. A színész a mozi elkészültekor, 1975-ben huszonhárom éves volt – körülbelül annyi, mint a végzős színészosztály hallgatói most. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.

És megint bedugja hosszú nyakát a gólya, még hosszabb csőrében megint pólya csüng. Épp ideje, az előző gyermek megint csúnya véget ért. Anyusunk és Apusunk lankadatlan derűvel néz az újabb megpróbáltatás elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Amikor Petri György 1994-ben zseniálisan magyarította-újrafogalmazta a Mizantrópot, Molière amúgy is keserű megállapításába a maga és kortársai életérzését vetítette bele: „Ez a kor oly perverz és becstelen!” Napjaink valóságáról ennél is lesújtóbb Gothár Péter véleménye. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.