 Réti Adrienn, Szabó Gábor, Koloszár András, Kosznovszky Márton és Kardos Róbert |
Van persze ellenpélda is, például a Bárkán zajló munka, ahol évek óta kap újabb és újabb lehetőséget a problémaorientált ifjúsági színház: legutóbb a „négerség” került terítékre. Egy tanárral szembefordulnak a diákjai. Egy középiskolás megöli az osztálytársát. Mintha a napi híreket hallaná az ember – de ugyanezen két tematika mentén zajlik az Istentelen ifjúság története is. A nácizmus hajnalán egy tanár azt meri mondani a diákjainak, hogy a négerek is emberek. Kitör a lázadás, a nebulók új tanerőt követelnek, ám forradalmukat meghiúsítja az igazgató. A tanár marad, diákjait ő kíséri a katonai kiképző táborba, ahol azonban minden összezavarodik, s a tanár képtelen úrrá lenni a káoszon, lelepleződik gyenge és esendő mivolta: leskelődik, feltöri egy diákja naplóját, majd hazudik, amivel közvetve a tragédia okozójává válik. Bár később mindent bevall, megtisztul, mégsem válik hőssé – nincs ereje megváltoztatni a tovább gyűrűző tragikus körülményeket, végül elmenekül, mégpedig oda, ahol nem lesz „néger”: tanári állást kap Afrikában.
 |
A történet előrehaladásával kirajzolódnak a fiatalok ébredező világára nehezedő társadalmi csapdák is. Bemutatásra kerül egy számkivetett lány, Éva, aki kurválkodik és lop, mert csak így tudja fenntartani magát. Egy fiú, Z hazudik, mert védeni próbálja a szerelmét és a viszonyukat, amit sokáig szintén nem fedhet fel a várható botránkozás miatt. Egy másik fiút, T-t annyira elhanyagolnak a szülei, hogy magányában átlépi az élet normáit, és a lét titkainak kifürkészése okán megöli társát, majd később magával is végez. Egy harmadik fiú, N megtévesztett apja szócsöveként gyűlölködik, míg áldozat nem lesz belőle. Halottak, meghurcoltak és kitaszítottak, „négerek” lesznek valamennyien az erkölcsi útvesztőkben. És mindez mégsem a náci Németországban, hanem itt történik, a körülöttünk zajló értékválság, avagy „istentelenség” közepette. Bonyolult problémákat exponál tehát az előadás, olyan kérdéseket vet fel, melyekre választ adni nem csak a serdülőknek nehéz, de minden bizonnyal az idősebb generációkon is kifognak.
 Kardos Róbert |
Vidovszky György rendezése ismételten hatalmas anyagot önt színpadi formába. Az előadásnak felfokozott, szaggatott ritmusa van, a diákok és felnőttek időről-időre erőteljes indulatokban törnek ki, de alapjáraton is fortyog bennük egy belső vulkán, mintha ebben a világban mindenki valamiféle nyomás alatt létezne. Gadus Erika stilizált díszlete egy sötét tónusú, minden helyszínt egybeszippantó atmoszférába illeszti a közönség által két oldalról közrefogott játékteret, ahol az arányok rémálomszerűen eltolódnak. Szinte riasztó a tanár szüleinek vicces ágálása egy túlméretezett asztalon. A tanárnak ezek az ismétlődő párbeszédei a szüleivel különben is fontos pillanatok, hiszen ezekben a szituációkban maga is olyan elnyomott és lázongó gyerekként létezik, mint a diákjai.
Kardos Róbert, az egyetlen "felnőtt szereplő" ízig-vérig kidolgozza pedagógusát: sokszínűen vívódik, jószándékú, de erélytelen és habozó kisembert, melegszívű, értelmiségi slemilt formál. Szabó Gábor Kapus objektív Krisztust alakít, hiszen a figura darabbéli funkciója az, hogy a káosznak ellenpontja legyen. A női szerepekbe Réti Adrienn színészhallgató lehel életet, pontos és takarékos gesztusokkal választja el egyik figurát a másiktól. Z anyjaként nem más, mint egy mozdulatlanul bánkódó kalap és fátyol, míg Évaként dacos és robbanékony, egyszerre jelenítve meg valami állatkás zabolátlanságot egy szerelemre kész nő melegével.
 Dér Zsolt és Kardos Róbert. Szkárossy Zsuzsa fotói |
A diákok egyben a felnőttek kivetülései: a fiatal szereplők játsszák az idősebb karaktereket is, így az erkölcsi felvetések ördögi láncolata még kibogozhatatlanabbá válik. Talán ennek a kettősségnek köszönhető, hogy a fiatalok (Koloszár András, Dér Zsolt, Juhász Lajos, Szilvási Dániel, Mesés Gáspár, Kosznovszky Márton) koncentrált és energikus játékában van valami jelképszerű elnagyoltság és kidolgozatlanság. Igaz, az első felvonásban Gyarmati Kata dramaturgiai sűrítése csupán filmszerű snittekkel pörgeti a sztorit, ami ezáltal túlontúl epikus marad, és nem történik meg a jellemek kibontása. Az embernek olyan érzése támad, hogy talán többet tudna meg a diákokról, ha a szövegkönyv szerint, de egy kamera figyelmes fókuszában követné a velük zajló eseményeket. A diák-karakterek így maguk is olyan szimbólumokká válnak, mint az előadásban a hideg, gyilkos fegyverként feltűnő jég, vagy a minduntalan elhangzó, s végül képileg is megteremtett Halak csillagkép uralta fagyos világ, amelyben az emberi közösség tagjai oly mérhetetlen távol helyezkednek el egymástól, akár a csillagok.
A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a III. Bárka Nemzetközi Színházi Fesztivál gyűjtőlapján olvashatják.