Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÁLLAMPOLGÁRI ENGEDETLENSÉG

A csillagszemű juhász / Harlekin Bábszínház
2019. febr. 17.
Magyar népmeseként definiálja magát A csillagszemű juhász egri bemutatója, még sincs népmese szaga a hároméves kortól ajánlott produkciónak. KOLLÁR ZSUZSANNA KRITIKÁJA.
Modern és jól összerakott előadás lett a január 26-án bemutatott A csillagszemű juhász az egri Harlekin Bábszínházban. Épp olyan friss és fiatalos, mint amilyen fiatalos csapat színpadra álmodta. Nincs benne nehézkes hagyományőrzési kényszer vagy didaxis, ezért kortól függetlenül bárkit leköt, több korosztályt is elszórakoztat. 
Jelenet az előadásból.
Jelenet az előadásból.
Khaled Abdo Szaida átiratát zavartalan természetességgel és lendülettel pörgeti végig az előadás, egy-két ponton érződik csak, hogy nem minden szegmensét tesztelték pici gyerekeken. Amikor például „tömlöcbe vetik a juhászt”, a legkisebbek suttogva-kérdezősködve értetlenkedtek. Nem csoda, hiszen a tömlöc többszázéves kifejezés; amellett, hogy jogállamokban már nincsenek is tömlöcök, felnőttként is csak a passzív szókincsünk része, és bár megvan a maga hangulata, az előadás időtlenségét megzavarja kissé. 
Szűcs Réka rendezése nem a múltban és nem is a jelenben játszódik, hanem egy olyan fantáziadús mesei dimenzióban, amelyben egy ismeretlen világ apró maradványai csak nyomokban fordulnak elő. Ezek a nyomok nem köthetők egyértelműen a múlthoz, sem a népmesék tereihez, sem a feudális berendezkedéshez, és a mezőgazdasági létformához is csak éppen-éppen. Konkrétan azonosítható folklór elemek sincsenek benne. Vannak persze olyan jelmezek és díszletelemek, amelyek halványan emlékeztetnek népies motívumokra – például a juhász ruhája vagy a bábszínészek fekete, kanyargó, színes csíkokkal díszített mellényei -, de az előadás stílusjegyei nem a népiességre épülnek. A zenei betétek, átkötések tartalmazták a legtöbb folklór elemet, ám ezek is újragondolt formában hangzottak el. A népiesség tehát ebben a produkcióban a népinek vélt motívumokhoz való viszony megragadásában van, nem pedig a nem létező vagy romanticizált hagyományok őrzésének hamis illúziójában. 
Így aztán hangulatában, színvilágában is találkozik a Budapest Bábszínházban nem olyan régen bemutatott adaptációval, noha itt rendezéstechnikailag más nyelvet használtak az alkotók, hiszen a célközönség életkorban eltér a budapesti előadásétól. Míg ott a bemutató nagyobbak számára készült, addig az egri az egészen kicsik nyelvén szólal meg. Azonban mindkét előadás jelmeztervezője Michac Gábor, így a hasonlóságok vitathatatlanok. Mindkét produkció a szem- és a csillagmotívumokat helyezi szcenikailag a középpontba, mindkettőben egy hatalmas szem van a színpad közepén, amit itt a bábok, ott a színészek használnak ki aktívan. Bizonyos jelmezek is hasonlóak: például a juhász bojtos mellénye, a király kék ruhája és koronája, a fehér medve mint első legyőzendő állomás is egyezéseket mutat színben, stílusban, és formában is. Michac Gábor ide is szerethető és barátságos bábokat tervezett, amiket a gyerekek is értékeltek – egyik sem volt ijesztő, hiszen a mesének nincsenek negatív szereplői. Az uralkodó aprócska, idős, hipochonder figura, akit a juhász szemszögéből tettek láthatóvá az alkotók, összhangban a mese üzenetével. A fiatal, kissé durcás arcot vágó, piros orrú, szőke királylány és a buta, de szerethető katonák, valamint a bárányok – akik hallgatnak –, és a vaddisznókra hasonlító óriás sünök is mind kreatív és jópofa marionettek. Ezzel szemben a juhász bunraku-báb, ami a figura függetlenségét és hétköznapi hősiességét szimbolizálja. 
A színpadtér háromszöget zár be, hátul, a hatalmas szem közepén lévő ablakon keresztül láthatjuk az uralkodó által felkínált ezüsterdőt, aranyvárat és gyémánttavat, illetve ez a királylány és a juhász menyegzőjének színhelye is. Mégis kihasználatlannak tűnik, hiszen így a tér rendkívül hangsúlyos része marad ki a játék nagy részéből. A hatalmas szemet sugarakat ábrázoló, mozgatható, variálható, oldalról szekrény-szerűen kinyitható dobozok fogják közre. Ezekből a mese elején kisebb jelenetek tárulnak elénk, ahol azt láthatjuk, mennyire körülményessé teszi a mindennapi életet a király parancsa. Ennek az értelmetlen parancsnak szegül ellen a csillagszemű juhász, akit a király színe elé vitetnek, majd különböző „tömlöcökbe” vetnek. A királylány fokozatosan szereti meg az ifjút, majd az utolsó próbatételnél mellé áll, megszabadul marionettzsinórjától, vagyis elválik szüleitől, szabad döntést hoz saját sorsáról. Az előadás nemcsak a királylány felnőtté válását mutatja meg, hanem az időskori magányt is. A vagyont és a kincseket elutasító szerelmes pár menyegzőjét a király végül jóvá hagyja, és önként átadja a fiataloknak koronáját. Miután elbúcsúztak egymástól, a színpad kiürül, a király egyedül marad, és magányosan eloldalog, miközben azt mondja: „azt hiszem, sétálok egyet.”
Fotók: Harlekin Bábszínház
Fotók: Harlekin Bábszínház
Herein János higgadt csillagszeműje független és magabiztos, csupa jóság, tisztelettudó és udvarias. A Királyt Sóvári Csaba Olivér alakítja, figurája egy szeretetre éhes, idős hipochonder, ő a mese legtörékenyebb és legesendőbb alakja. A dacos királylányt Szabados Böbe sokszor duzzogó, mégis jószívű, empatikus figuraként jeleníti meg, a két katonát pedig Zádori Szilárd és Mészáros Pancsa mozgatják, nagy adag humorral, megmosolyogtató esendőséggel, amellyel a mindenkori hatalom bumburnyák rendfenntartó szerveit ábrázolni szokás a mesékben.
Az előadás elején a színészek megtanítják a kicsiny nézőiknek, hogy minden tüsszentésnél azt kell mondani a királynak: „adj isten egészségére”. A mese elején a gyerekek be is kiabálják, amikor jelet kapnak rá. Öröm volt megtapasztalni, hogy még a legifjabb kiabáló is elcsendesedik, amikor megérti: A csillagszemű juhász éppen arról szól, hogy nem kell minden értelmetlen és igazságtalan utasítást megfontolás nélkül, szófogadó állampolgárként végrehajtani.
 
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek