Olvasói levél a Semmelweis című operáról
2019.02.05.

Alább egy olvasói levelet közlünk. Egy helyesbítést, amely egy újságcikkre érkezett válaszul – a cikk azonban nem a Revizoron jelent meg. A SZERK.

Joggal merül föl az evidens kérdés: miért mi közöljük Boross Martin rendező levelét, amely az Operettszínházban bemutatott Semmelweis című operára vonatkozóan tartalmaz fontos információkat. Mi a magunk részéről – saját terepen maradva – kritikát publikáltunk az előadásról.

Boross Martin
Boross Martin

A 24.hu egy összefoglaló cikket írt a Semmelweis emlékév kapcsán elköltött adóforintokról, amelyben legalább négyszer említi meg a szerző, hogy a Semmelweis című opera 85 millió forintba került, és hogy a kormányzat rendelte meg. Az összeg stimmel, a megrendelés nem. A Semmelweis című operát nem a kormányzat rendelte meg – és ha a szerző vagy a lap bármely munkatársa látta volna az előadást, ez a Napnál is világosabb lenne számára. Mivel senki nem látta, besorolták a szakmányban rendelt és fizetett kurzuscuccok – szobrok, díszelőadások, mifenék – közé...

A cikkre szabályos olvasói levélben válaszolt a produkció rendezője, a 24.hu azonban nem volt hajlandó közölni az írását. Ezt a magunk részéről – írott és íratlan szabályok és sajtóetika jegyében – elfogadhatatlannak tartjuk. És ugyan a mai médiaviszonyok közt ennél különb dolgokat is nap mint nap tapasztalunk, a 24.hu részéről ez mégis meglepett bennünket.

Tehát közöljük a rendező levelét:

Az említett opera rendezőjeként kötelességemnek érzem, hogy reagáljak erre az írásra. Nagyon elszomorító cikk. Egyfelől azért, mert rávilágít egyre azon közállapotok közül, amit gyalázatos módon elhanyagol a kormány. Másrészt viszont - annak ellenére, hogy javarészt tényszerű felsorolás, a kontextus által mégis - több ponton leegyszerűsítő, demagóg cikk. Lássuk be: nem a kultúrafinanszírozás, hanem a korrupció, az ignorancia és a cinizmus von el forrásokat az egészségügy rendbetételétől.

A szerző indíttatását teljesen megértem, hisz amilyen állapotban az ország és azon belül az egészségügy van, az vérlázító. Ugyanakkor sem az alkotók, sem a színház nem felelősek azért, hogy a kormány a kapzsisága és közömbössége miatt embertelen állapotokat tart fenn hosszú évek óta. Véleményem szerint nincs szükség egy 200 éves évfordulóra vagy más jeles eseményre várni; a kórházi viszonyok radikális javításának azonnal prioritást kell élveznie!

A véleményünk ebben nem tér el a szerzőével. Az alkotók nevében azonban visszautasítom a cikkben szereplő szófordulatot, miszerint a kormány “operát rendelt”. Aki ismeri a mai közállapotokat, azt tudja, hogy maximum Trianonról vagy stadionavatásra rendelnének produkciókat. A Semmelweis című opera ezzel szemben nem kurzusdarab, hanem egy feminista értelmezésű, az autoriter elit cinizmusát kritizáló, a korrupciót és a morálisan, valamint fizikai értelemben is rohadó állapotokat tematizáló darab.

Jelenet a Semmelweis című előadásból. Fotó: Puskel Zsolt
Jelenet a Semmelweis című előadásból. Fotó: Puskel Zsolt

Az előadás alapanyagául szolgáló zenét és librettót 10 éve írta a két New York-i szerző. Az emlékév tényén felbuzdulva megkeresték az Operettszínházat, amely a miskolci Bartók Plusz Operafesztivállal összefogva döntött a darab létrehozása mellett.

85 millió forint borzasztó sok pénz, persze. De egy 35 fős produkció létrehozása, valamint az előre leegyeztetett 10-15 vendégjáték ennyibe kerül - ezt még független színházi alkotóként is meg tudom ítélni és alá tudom támasztani.

Az ugyan képezhetné társadalmi vita tárgyát, hogy finanszírozzunk-e adóforintokból olyan kulturális tevékenységet, filmeket, színházakat, galériákat, amelyek nem végeznek profittermelő tevékenységet, hanem “csak viszik a pénzt”. De ez egy pillanatig sem emlegethető egy lapon a harácsoló politika áldozatául esett területekkel. Hisz az olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy ne készüljenek addig filmek, amíg nem rendeződik az oktatás állapota.

A cikk mély megdöbbenésemre és sajnálatomra azt sugallja, mintha kormányzati produktum lenne az előadás, holott pont az ellenkezője igaz: azon ritka kivételek egyike, amikor nem egy romantikus nemzetieskedő hős-ikont, hanem egy szabadelvű eszmét állít a középpontba: azt állítja, hogy a kritikai szemlélet, és a dogmák megkérdőjelezése felelős állampolgári magatartás, az igazunkért és másokért kiállni pedig kötelesség, még ha ezt ellenszélben is kell tennünk.

Boross Martin