Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline / TÁP Színház, Három Holló
2019.02.19.

„Ez a népi komédia a müncheni októberi mulatságon játszódik, mégpedig napjainkban.” – írta Ödön von Horváth a Kasimir és Karoline elejére. A TÁP Színház előadása Nagy Lili rendezésében ugyancsak napjainkban játszódik, és kifejezetten 21. századi kérdések mentén épül fel, ám végül mégsem áll össze egy koherens rendszerré. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.

Két Kasimir és Karoline-bemutatót is láthatott a budapesti közönség az elmúlt időszakban. Nagy Lili TÁP Színházbeli rendezését, és Alföldi Róbert munkáját a Centrál Színházban. Ödön von Horváth 1932-ben írt darabját nem játszották eddig rongyosra a magyar színházak, a Színházi Intézet adatbázisa szerint a két új bemutatóval együtt összesen tizennégy feldolgozása született a drámának határon innen és túl. Hogy miért lett újra érdekes a szöveg a rendezők számára épp most, arra nem is olyan nehéz válaszolni. A nők rendszerszintű elnyomásának problémája csak mostanában kezdett el a magyar közéletben tematizálódni, és ez a kérdés Ödön von Horváthot már a harmincas évek elején érdekelte – ilyen tekintetben nagyon is megelőzte korát. Másrészt a Kasimir és Karoline az ember társadalmi determináltságáról szól, amely – hála a Nemzeti Együttműködés Rendszerének – napjainkban is mind nagyobb szakadékot teremt két társadalmi osztály, a gazdagok és a szegények között.

Kárpáti Liza
Csányi Dávid, Kárpáti Liza

Épp e két dolog érdekelte Nagy Lilit is első rendezésében, amikor Kasimir és Karoline történetét egy műfüves kifutóra helyezte, és ezzel az egyszerű gesztussal rendkívül hangsúlyossá tette az azon megjelenő jelmezeket. Egy olyan szocio-divatbemutatót látunk, ahol még az is rendkívül ízléstelenül van felöltözve, akinek a darab szerint a legtöbb a pénze van – ez a gondolat pedig elég pontosan körülírja azt, ami ma az országunkban történik. Hajmási Péter Rauch szerepében például piros, pufi NER-mellényt visel inggel és napszemüveggel, kilógó zokniját fánkok díszítik. Horváth Kálmán Speer szerepében amolyan régimódi, szürke öltönyös politikusféleség, Kasimir (Lazók Mátyás) toprongyos figura, a ruhadarabjai kopottak, és méretben sem passzolnak rá teljesen. Kárpáti Liza Karolinéje kissé közönségesen van felöltöztetve: szeme alatt csillámpor, ruhái régi turkálós darabok, ám hosszú, virágos kabátjában és apró retiküljében mégis van valami first lady-s, ami arra a „prémiuméletre” hajaz, amelyet az előadás során majd megpróbál elérni.

Nem a „prémiumélet” az egyetlen kortárs szlenges kifejezés az előadásban, sőt, mintha a szövegkönyv helyenként épp feszültséget akarna teremteni Ödön von Horváth udvarias, választékosan beszélő szereplőinek nyelve és a jelen köznyelvi szóhasználata között. Így hangozhat el a magázódás és a következetesen használt „uram” megszólítások mellett Karoline szájából a „bebasztam” kifejezés, amely sokkal adekvátabb abban a buliszituációban, amely az előadás miliőjét megteremti.

Kárpáti Liza
Kárpáti Liza

A bulihelyzet és a rendezői koncepció fontos komponense, ahogy Nagy Lili a torzszülöttek kabaréját értelmezi. Gorillalány és Liliputi ember helyett ugyanis itt egy hableányt látunk, vagyis egy női testet, amelyet tetőtől talpig beterít ezüst latexruhája, amely lábánál halfarokban végződik, ezzel meggátolva a testet a szabad mozgásban, elvéve tőle a menekülés lehetőségét. Fején ezüstszínű fétismaszk, amelyből csak szemének és szájának hagytak apró réseket. A testi fogyatékosságai miatt elnyomott torszülött itt – ne legyenek kétségeink – maga a női nem, az elnyomó pedig nem a művelt nyugat-európai ember, ahogy Ödön von Horváthnál, hanem a nyugat-európai ciszhetero férfi.A Kasimir és Karoline októberi mulatsága Nagy Lili rendezésében egy szórakozóhely steril közegévé válik. Ödön von Horváth sok zenével képzelte el darabja bemutatását, a rendezői utasításokban még azt is meghagyta, melyik jelenetben milyen induló szóljon éppen. A sramli itt üvöltő party-zenékre és popslágerekre cserélődik, amelyek immár nem kísérőzeneként vesznek részt a jelenetekben, hanem nagyon sokszor arra kényszerítik a szereplőket, hogy túlkiabálják azt. Ebből egyébként az következik, hogy nagyon sokszor nem értjük pontosan, amit a színészek mondanak, ami eléggé zavarja a színpadon látottak értelmezését.

Ebben a világban nincs igazán lehetősége egy nőnek arra, hogy saját erejéből egyről a kettőre jusson, talán csak egy, a megfelelő férfival kell ehhez összeállnia. Persze, ez is csak illúzió, hiszen Schürzinger pénzért és rangért simán eladja újonnan szerzett barátnőjét felettesének, Rauchnak, aki aztán kicsit szórakozik vele és megszabadul tőle.

Izgalmas választás olyan színészre osztani Karoline szerepét, aki nem felel meg a média és a társadalom által fetisizált nőképnek. Ezzel a nőképpel leszámolni mind politikailag, mind művészileg üdvös és termékeny, és igaz ez Kárpáti Liza szereplésére is. Ugyanakkor ha az előadás arra vállalkozik, hogy felmutassa azt a rossz, férfiak által uralt hierarchiát, amely aprópénzre váltja a nőiséget, akkor ahhoz a fetisizált nyugat-európai nőkép sokkal inkább hozzátartozik. De mégsem ez az, ami miatt az előadás végül nem tud összeállni egy koherens rendszerré, a legnagyobb probléma ugyanis, hogy Nagy Lili rendezésből hiányzik a kémia.

Fotók: TÁP Színház
Fotók: TÁP Színház

„S örökkön él a szerelem” – írta Ödön von Horváth mottóként a darabjához, amit nyilván merő iróniának szánt. Szerelem nélkül csodásan meg lehet rendezni a Kasimir és Karolinét, nem igaz ez a szexuális vágyra, ha az hiányzik, nem értjük a szereplők motivációit. Nehéz eldönteni, hogy a színészek nem tudják-e megteremteni a kémiát a színpadon, vagy az a rendezői döntés hátráltatja-e őket ebben, hogy minden érzékibb jelenet egy-egy vicces és ironikus koreográfiává válik benne. Lazók Mátyás hősszerelmessége is inkább önsajnálatba fordul, ami bizonyos szempontból érthető: ő is csak egy a fehér, ciszhetero férfiak közül az előadásban.

Némi eldöntetlenséget érzek a koncepcióban tehát, mégis azt gondolom, hogy Nagy Lili első rendezése sok izgalmas részletet tartogat a nézők számára. Az említett freak show jelenetben például különös kegyetlenséggel fullasztanak meg egy hableányt a szereplők, ami egészen megrendítő pillanat. Megkockáztatom, hogy éppen ez az érzékeny, abszurd látomásosság az, amely a rendező egyediségét jelentheti majd a későbbiekben.

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található. 

Szerző: Puskás Panni