Üveg
2019.01.16.

A sebezhetetlen és a Széttörve kiváló filmek. M. Night Shyalaman most e két alkotást próbálta meg trilógiává fűzni az Üveggel. De vajon mennyire járt sikerrel? RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA.

M. Night Shyalaman nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, két teljesen különálló filmhez készít egy harmadik folytatást. A sebezhetetlen és a Széttörve ráadásul két különböző stúdiónál született, úgyhogy az Üvegre a stúdiók példátlan összefogása miatt is emlékezni fogunk. Mindhárom filmnek megvan a maga főszereplője: A sebezhetetlennek David Dunn (Bruce Willis), a Széttörvének a huszonnégy személyiséggel bíró Kevin Wendell Crumb (James McAvoy), az Üvegnek pedig A sebezhetetlenből ismert Elijah Price, azaz Mr. Üveg (Samuel L. Jackson). 

A sebezhetetlen alapkoncepciójából kiindulva e három személy a képregényhősök egy-egy archetípusát jeleníti meg: a vonakodó hős, az anarchista és a lángelme; a trilógia pedig a szuperhősmítosz dekonstrukciójaként működik. Az Üvegben ez a tendencia a pszichiáternő, Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson) bevonásával tetőzik, akinek eltökélt szándéka „meggyógyítani” a magukat szuperhősnek képzelő személyeket. Ennek eredményeképpen az Üveg játékidejének jelentős része egy pszichiátriai intézetben játszódik, ahol Dr. Staple igyekszik megtörni a hitüket. 

Shyalaman mindhárom karaktert saját, főleg a jelmezekben megjelenő színkóddal látta el. A Védelmező, azaz David Dunn színe a zöld. A Szörny – aki magára a Megtörtek megmentőjeként gondol – okkersárgával azonosítható, ami hindu és buddhista szerzetesek köpenyét idézi. Mr. Üvegé a királyi szín, a lila, hiszen Elijah önmagát a szálakat mozgató lángelmének látja. De a rendező Dr. Staple-hez is rendelt egy árnyalatot, méghozzá a rózsaszínt, ami a világításban és a díszletben egyaránt megjelenik.

Abban a jelenetben, amikor a három „páciens” először kerül egy terembe, a rózsaszín dominál. Dr. Staple ekkor van igazán elemében, hiszen a film szándéka szerint itt sikerült megtörnie a karaktereket, akik már nem hiszik el átlag feletti képességeiket. Jelmezeik az eredeti színek halvány árnyalataiban játszanak – ellentétben azzal, amikor erősen hisznek a szuperhősvilágban. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

A színkódolás és az ebből következő szimbólumrendszer elméletben átgondolt és okos, ám a gyakorlatban bántóan didaktikussá válik. És sajnos ez az Üveg egyik legnagyobb hibája: nem kezeli felnőttként a nézőt. A film arra törekszik, hogy a szuperhősfilmeket újraértelmezze, átírja és megkérdőjelezze, és ez az irány, valljuk be, a képregényfilm-dömping aranykorában kifejezetten aktuális, és szükség is lenne rá. Azonban a film sokszor mégis a Marvel-produkciók hangulatát idézi. Nem a megalomán várospusztításról és kegyetlen földönkívüli gonoszokról van szó, hanem arról az üzenetről, amit Hollywood a kezdetektől minden második filmjében közvetít. 

A „minden emberben rejtőzik egy szuperhős”-eszme és az Üveg szürkezónában létező karakterei végképp nem férnek össze egymással. A kiválóan felépített szereplők és a remekül induló sztori, összességében az Üvegben rejtőző potenciál egész egyszerűen nem érdemli meg a túlírt, szirupos és nem elég intelligens befejezést. A megvalósítás hibái a végén szúrnak leginkább szemet, de a film nem itt kezd szétesni. 

Shyalaman forgatókönyve valahogy nem mer elég mélyre merülni a saját világában. David Dunn, Mr. Üveg és Kevin – illetve a Horda névre hallgató személyiségei – nem törnek meg igazán Dr. Staple „kezelései” során, bármit is sugallnak a színek. És mivel nem kérdőjelezik meg magukat eléggé, ezért valójában az sem elég ütős, amikor végre (újra) rátalálnak önmagukra. Éppen ezért nem igazolt a kórházban töltött hosszadalmas játékidő. A pszichiátriai jeleneteket Shyalaman érdekesebbé tehette volna azzal, ha több interakciót enged a három karakter között, már csak a kiváló színészei miatt is.

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

David Dunn szerepében Bruce Willis meglepően jó alakítást nyújt, Samuel L. Jackson pedig egészen kiváló a film nagy részében leszedált Mr. Üvegként. A korlátozott játékában is remekelő Jacksonnál azonban még jobb James McAvoy. Alakításával bebetonozta magát a legnagyobbak közé, pedig valójában csak folytatta azt, amit a Széttörvében elkezdett. A személyiséghasadásos Kevin szerepében McAvoy húsz karaktert is megformált, volt rá példa, hogy egy ötperces jeleneten belül tíz, jól elkülöníthető figurát hozott. 

A skót színész fantasztikus alakítása miatt akkor is érdemes lenne megnézni az Üveget, ha botrányosan rossz film lenne. Szerencsére azonban nem erről van szó, csupán A sebezhetetlen és a Széttörve olyan magasra tette a mércét, hogy Shyalamannak nehéz volt megugrania a nézői elvárásokat. Pedig a trilógia egyik legnehezebb problémáját kitűnően oldotta meg: sikerült kohéziót teremtenie a filmek között. Ezt viszont nem csak a szuperhősmítoszok dekonstruálásával érte el. Konkrét (kivágott) jeleneteket emel át a trilógia korábbi részeiből, David Dunn 19 évvel idősebb fiát pedig ugyanaz a színész, Spencer Treat Clark játssza, egyébként igen jól. 

De Joseph Dunnon kívül más mellékszereplők megjelennek az Üvegben: Mr. Üveg anyja (Charlayne Woodard), valamint Casey (Anya Taylor-Joy), akinek sikerült megmenekülnie a Szörny elől. Mindhárom „képregényhősnek” szüksége van a maga kriptonitjára, ezért hozta őket vissza a rendező. Casey karaktere azonban meglehetősen kilóg a sorból: a cél érdekében Shylaman gyakorlatilag Stockholm-szindrómássá tette a lányt, így Casey most valamiért a legjobb barátjának tekinti Kevin Wendell Crumbot. Ezt pedig csak tetézi a „csak te segíthetsz rajta Casey, mert a drága orvosi felszerelésünk itt már nem hat” című rendkívül kínos jelenet.

Az ilyen zavaró pillanatok, hibák, melyeket Shylaman könnyedén kijavíthatott volna, illetve a furcsa végkicsengés miatt ad kevesebbet a film az elvártnál. Pedig az Üveg jó mozi, élvezhető, a felszín alatt többrétegű, de egyszerűen nem elég jó. 

Szerző: Rakita Vivien
Címkék: Mozipremierek 2019