A hegyi doktor – Újra rendel
2018.12.10.

A hegyi doktor még ma is szép tájékon játszódik, a szereplői továbbra is olyan életet élnek, amilyenre mi is vágyunk, ám ez korántsem jelenti azt, hogy egy jó sorozatot nézünk. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.

Alighanem a magyar televíziózás egyik megmagyarázhatatlan jelensége a német és osztrák sorozatok népszerűsége. Persze, van az egyszerű magyarázat, miszerint létezhet valami kötődés a földrajzi közelségen túl, talán tényleg jobban értjük Harry és Derrick gondjait, Dr. Klaus Brinkmann dilemmáit, mint mondjuk egy floridai néző. Vagy egyszerűen csak ez jutott nekünk, a hazai csatornák még mindig úgy gondolkodnak, hogy érdemesebb behozni azt a sorozatot, ami ezer kilométeren belül készült, mert például olcsóbb, mint megvenni a BBC legújabb minijét.


Ha valamire mindez biztosan áll, akkor az A hegyi doktor – Újra rendel. A „sógoroknál” forgott a kilencvenes években, és itt forog manapság is a reboot, mindössze a cím és a doktor változott meg. Illetve ma szebb a kép, jobbak az autók és a telefonok, de pont az maradt meg, amin illett volna túllendülni: a melodráma és a langyosság.

Mert hát az itthon jelen pillanatban is három csatornán futó, immár a tizenegyedik szezonját taposó sorozat egyik legszembeötlőbb tulajdonsága, hogy alig történik benne valami. Talán még van is abban valami vonzó, hogy a boldog Ausztriában így mennek a dolgok, le lehet élni egy nyugodt életet, ahol csupán olyan problémákkal kell megküzdeni, hogy elmenjünk-e New Yorkba betegséget kutatni, vagy hogy hogyan küzdjünk meg a szikláról lezuhant lány amnéziájával, ám napi negyven percben ez mégiscsak kevésnek tűnik. Bár A hegyi doktor – Újra rendel nem akarja becsapni a nézőjét, már az alaphelyzet is azt sejteti, hogy túlságosan is lassan peregnek majd itt az események: a cselekményt az indítja el, hogy Martin doktor hosszas külföldi távollét után visszatér az osztrák faluba, Ellmauba, ahol szembesül a múlttal és a jelennel, meg persze néhány kedves és kevésbé kedves ismerőssel.

Olykor olyan A hegyi doktor – Újra rendel, mint egy jobb szappanopera, melyben gyakran nem kerül pont a bonyodalmak végére, és ahol néha az sem derül ki, mi motiválja a szereplőket. Miért dönt például úgy Martin egyik pillanatról a másikra, hogy el akar utazni az Egyesült Államokba, és felnőtt ember létére miért nem érti meg, hogy ezt illett volna időben közölnie a lányával? És ez csupán egyetlen égető kérdés, melyre nem adnak választ a készítők. Ilyenkor pedig mindig ott van a táj, amelyet szinte az összes adandó alkalommal elő lehet venni, és pár vágókép erejéig mutogatni, mert a kis osztrák település valóban olyan, hogy azt faliposzterre rakták volna a nyolcvanas években.

A képek forrása: Mafab.hu
A képek forrása: Mafab.hu
Igazságtalan volna azonban, ha az ember nem emlékezne meg arról, ami kétségkívül A hegyi doktor – Újra rendel pozitívuma. Mégpedig hogy háttértévézésnek igenis működésképes sorozat ez, szinte bármikor be lehet kapcsolódni, és bármikor ki is lehet szállni, azzal a biztos tudattal, hogy ha csupán egy évad múlva folytatjuk, akkor sem maradunk le túl sok mindenről. Ezt a kellemes–kellemetlen benyomást olykor tudják ellensúlyozni a színészek, mert vannak, akik nem játsszák úgy túl a szerepüket, mint a Martin édesanyját alakító Monika Baumgartner. A főszerepet játszó, a sármőr szerepében tetszelgő Hans Sigl például ilyen, és ő mind Epres Attila, mind utóbb Háda János magyar hangján meggyőzően adja az elmélyült, kissé cinikus, ám kedvelhető osztrák fickót.

Éppen neki köszönhető, hogy a lassúsága és gyakori banalitása miatt A hegyi doktor új folyama tartogat  azért vicces és szép jeleneteket, amelyek persze igyekeznek valamiféle tanulságot is eljuttatni a néző felé. Hogy tudniillik a család fontos, a problémák megoldódnak idővel, és ha igazán akarjuk, a betegségekből ki lehet gyógyulni. És ez alighanem pont elég ahhoz, hogy A hegyi doktor – Újra rendel még legalább ennyi évadot megérjen.

A sorozat adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.
Szerző: Gera Márton