Kidding - Most nevess!
2018.11.19.

A Most nevess! című sorozat első évada talán még hatásosabb lett volna egész estés Michel Gondry-filmként. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.

Michel Gondry legkiválóbb filmjeiben (Egy makulátlan elme örök ragyogása, Az álom tudománya) az emberi viszonyokat tökéletes, színes meseként felfestő vágyainkat és ezek fájdalmas, veszteségekkel járó valóságát ütközteti úgy, hogy a fantázia világa és a realitás között szürreális ajtókat nyit, határukat tologatja és egybemossa. Ezeket azonnal felismerhető, egyedi vizuális játékokkal jeleníti meg, melyekkel egyből a tudattalan mélységeibe nyúl. Az Egy makulátlan elmében egy párkapcsolat végének érzelmi-agyi útvesztőibe küldte be Jim Carrey-t, új közös munkájukban, a Most nevess! (Kidding) című sorozatban pedig a személyes veszteségek valószínűleg legfájdalmasabb formája, a saját gyerek elvesztése áll a középpontban.

Jim Carrey
Jim Carrey
Ugyanakkor a Most nevess! csak részben Gondry szüleménye: Dave Holstein (a Nancy ül a fűben egyik író-producere) a fő alkotó és író, a tízrészes első évadban Gondry hat epizód rendezésével és executive producerként vett részt. A témák, a hangvétel, a képi poénok egyértelműen gondrys jegyeket hordoznak, mégis kissé felhígított változatát kapjuk csak annak a világnak, amelyet saját nagyjátékfilmjeiben megteremt. A sorozat nem annyira kompakt, kicsit széteső és lélektanilag talán kevésbé mély, de tartogat rengeteg szórakoztató meglepetést, és végül azért az érzelmi hatás sem marad el.

Lehet csámcsogni azon, hogy az elmúlt években a médiában filmszerepei helyett inkább tragikus és bizarr magánéleti eseményeivel szereplő Carrey éppen egy széteső figura megformálásával tér vissza, és hogy vajon mennyit forgatott bele személyes élményeiből az alakításába, de Carrey egyik nagy trükkje mindig is az volt, hogy ugyanolyan hitelesen tudja megjeleníteni a nyugtalanító, várhatóan bármikor tomboló őrületbe forduló furcsaságot és a naiv, csupaszív ártatlanságot, és ezek közt villámgyorsan tud váltani. Itt még olyan pillanatokat is teremt, amikor a nézőt elbizonytalanítja azzal kapcsolatban, hogy a kettő közül éppen melyiket látja – és ez az egyik mozgatórugója annak, hogy a sorozat előrehaladtával egyre gyakrabban nem tudjuk eldönteni, nevessünk, vagy elborzadjunk egy-egy jeleneten. (A sorozatnak mind az eredeti, mind a magyar címe remekül utal erre a befogadóval folytatott izgalmas játékra.)

Carrey Jeff Picklest, egy Amerika-szerte imádott, óriási hatású gyerekműsor házigazdáját alakítja, aki egy autóbalesetben elveszítette két kiskamasz iker fia egyikét, és a tragédia nyomán feleségével is szétmentek. A tévéműsorában cuki bábokkal vidáman éneklő, elképesztően népszerű Mr. Pickles a magánéletében megroppant az események súlya alatt, a képernyőn látható figura és a valós ember közt óriási szakadék keletkezett. Ezt Jeff úgy próbálná áthidalni, hogy Mr. Picklest közelíti igazi énjéhez, például ír egy dalt a gyászról, ám nyilvánvaló, hogy a két figura sem pszichológiai, sem marketingszempontból nem összeegyeztethető, ezért előbb-utóbb totális katasztrófa várható.

Frank Langella
Frank Langella
Ezt hamar felismeri Jeff apja, Seb (Frank Langella) is, aki a műsor producere, és minden áron meg akarja menteni a jövedelmező vállalkozást, akár fia félreállításával is. Eközben nem Jeff az egyetlen, aki súlyos identitásválságba került: nővérének, Deirdre-nek (Catherine Keener), aki a műsor bábjait készíti, szintén bajban van a házassága, traumatizált a kislánya és szakmailag is a kiégés fenyegeti. A háttérben pedig Jeff kisfia, Will (Cole Allen) küzd testvére elveszítésével és családja széthullásával – és persze ott van Jeff volt felesége, Jill (Judy Greer) is, de ő inkább csak azt a célt szolgálja, hogy reagáljon Jeffre, és megpróbálja behozni a racionalitás hangját a férfi egyre zavarosabb világába.

Jeff egész eddigi életében remekül el tudott bújni Mr. Pickles álarca mögé, de most, hogy ez tarthatatlanná vált, végre ki kell találnia, hogy ki is ő igazából. Már a kapuzárási pánik lenne időszerű nála, azonban ő még mindig csak a kapunyitásinál tart: most kell átmennie azon a nehéz identitáskeresési szakaszon, amelyen normális esetben fiatal felnőttkorukban esnek át az emberek. És ez meglehetősen szomorú, néha kifejezetten szánalmas, különösen, amikor Will teljesen időszerű, testvérének elveszítésével súlyosbított kamaszkori válságával kerül párhuzamba.

A sorozat egyik fő kérdésfelvetése, hogy a fantáziavilágba menekülés legitim megoldás lehet-e az élet problémáira, és erre szerencsére nem kapunk egyértelmű és leegyszerűsítő választ. Jeff életében sokszor már kártékony elhárítómechanizmusokként működnek a valóságot elfüggönyöző fantáziák, ám amikor például egy rákban haldokló fiatal nőnek alkot Deirdre segítségével egy saját bábmesét, az szépséges és gyógyító erejű.

Már magának a fiktív tévéműsornak a díszlete és bábjai is remek terepet biztosítanak a sorozat alkotóinak a vizuális tobzódásra, ezek mellé megkapjuk az említett rengeteg szellemes képi játékot és trükköt is. De a sorozatot sajátos hangvétele teszi igazán különlegessé, ami a bájosan meseszerűtől a groteszken keresztül az egészen morbidig leng ki. A néző elbizonytalanítására irányuló szándék Carrey alakítása mellett ebben érhető tetten: néha elandalítanak minket valamilyen cukisággal, hogy aztán a következő jelenetben a figurák totál bizarrul viselkedjenek, vagy olyan durvaságokat vágjanak egymás fejéhez, hogy alig higgyünk a fülünknek. És akkor tényleg nehéz eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk.

A Most nevess! első évada már teljes egészében elérhető az HBO GO-n, a második évad jövőre érkezik.
Szerző: Bujdosó Bori