Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

CSELÉDBŰN

Kosztolányi Dezső: Édes Anna / Miskolci Nemzeti Színház
2018. nov. 13.
Rusznyák Gábor felülemelkedett a prózai mű marxista és pszichoanalitikus olvasatain, és helyette a finoman ironizáló narrátori perspektívából kiindulva építette újra az Édes Annát. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA.
Kosztolányi alakja is bekerült az előadásba, így minden olyan regényrészlet elhangozhatott az Édes Annában, amely a tízes-húszas évek Budapestjének ábrázolására hivatott, mint például Kun Béla népbiztos menekülése vagy a román megszállásra vonatkozó utalások. Az október 12-én bemutatott kamaraszínházi gyilkosságot két hosszú részben, nagy színész- és szövegarzenált felvonultatva játssza a miskolci társulat. Rusznyák Gábor sokrétű átirata látszólag egy konzervatív adaptációt eredményezett, amely kielégíti a regény imádóinak igényeit. Valójában azonban reflektál a mű értelmezésbeli hagyományaira, és el is mozdul tőlük: megjeleníti a történelmi kontextust, az arra rezonáló mikrokörnyezetet, és a narrátorral felerősíti a regény színszerűségét elidegenítő anekdotikusságot. Az elbeszélő pedig nem kíméli a Tanácsköztársaságot, a polgárságot és a korban jelentős demográfiai súllyal bíró cselédséget sem. Mindent pátosz nélkül ábrázol, esélyt se adva nézőjének arra, hogy beleélje magát ebbe a történetbe.
Mészöly Anna, Feczesin Kristóf
Mészöly Anna, Feczesin Kristóf
Khell Zsolt díszlete egy klasszikus századfordulós középosztálybeli lakás belső elemeire épít, biedermeier hangulatú bútorok tárulnak elénk, diszharmonikus elrendezésben, kissé zsúfolt hatást keltve. A színváltások időnként a forgószínpad mozgásával oldódnak meg, és leghátul ott magasodik Berény Róbert proletárdiktatúrát idéző plakátja, amit az előadás alatt fokozatosan lebontanak. Ám ahogyan hiányoznak a Vizy-lakás belső falai, úgy hiányzik az intimitás is ebből a térből, és a biorobotnak tekintett Anna életéből is. Erre ráerősít a mindenen átsétáló, mindenkin keresztülnéző, láthatatlan író, aki kelletlenül őszinte szavaival lemezteleníti és szétboncolja a karaktereket. Árnyalja mindezt a láthatatlan árnyékként járkáló Piroska, aki Vizyné elhunyt gyermekének nyomasztó emléke. A karakterek először a vörös árnyalatait viselik, majd a második felvonásban Horthy bevonulását kicsiny fehér hintalóval jelezve a szereplők észrevétlenül átöltöznek az új politikai rendszernek megfelelő fehér ruházatba. Tihanyi Ildikó jelmezei részleteikben őrzik az ikonikussá vált Fábri Zoltán-féle 1958-as filmadaptáció emlékét. Patikárius Jancsi bordó-fehér csíkos zakója és porkpie-fazonú kalapja, Anna fehér, vászon alsóneműje is hasonlít a filmbeli ruházatra, de annak hatása más szinteken is megnyilvánul: Moviszterné zongorajátéka itt is meghatározó hangulatot teremt.
Jelmez tekintetében Kosztolányi figurája persze kivétel: világosbarna kabátban, elegáns öltözékben sétálgat. Az outsidert alakító Feczesin Kristóf természetes színpadi viselkedése és hangja annyira belesimul az előadás ritmusába, hogy a karakterek jellemzése közben nem is őt, hanem a szereplőket figyeljük, akik játékukkal reagálnak az elhangzó szavakra. Kosztolányi mosolyog szereplőin, beleeszik reggelijükbe, helyet foglal kanapéjukon, néha szinte kimerevíti a jeleneteket, máskor a színészek dialógusait nyomja el, így sokszor látjuk az eseményeket az író szemszögéből, aki hagyja, hogy a történtekben rejlő embertelenséget részleteiben fedezzük fel. Ennek egyik eszköze a Ficsor-házaspárt megjelenítő Fandl Ferenc és Kerekes Valéria, de kiváltképp a cselédeket alakító Prohászka Fanni, Tenki Dalma, Varga Andrea hangsúlyos szerepeltetése. Ők már csak azért is jelentősek, mert míg társadalmi helyzetük csupán „cselédmizériaként” artikulálódott a közbeszédben, addig a hozzájuk hasonló helyzetben élők az 1919 tavaszán (tehát a valóságban még a Tanácsköztársaság alatt) ténylegesen megtörtént gyilkosságok idején a budapesti lakosság 6%-át tették ki. Az előadás nem akart lemondani ennek a jelenségnek a politikával való kapcsolatáról.
Mészöly Anna, Simon Zoltán
Mészöly Anna, Simon Zoltán
A címszerepet játszó Mészöly Anna kifejező tekintete, ösztönös játéka kikerülhetetlen együttérzést vált ki nézőjéből. Míg a munkafüggő „Cseléd Anna” szorgalmát és önmérsékletét csodálja környezete, addig a benne őrlángon égő humánumról, az „Édes Annáról”, még maga a lány sem akar tudomást venni. Mellette rideg, homogén közegnek tűnik a polgári lakosság és a cselédség. Görög László Vizy Kornél szerepében, Varga Zoltán Tatár Gáborként, Lajos András Druma ügyvédként kis korteskedő kompániát képez, Druma nejeként Szirbik Bernadett, Seres Ildikó Moviszternéként a Vizynét alakító Nádasy Erikával hármasban alkot egységet mind jelmez, mind hajviselet, mind szokások tekintetében. Ezzel egészül ki Patikárius Jancsi barátja, Elekes is, akit Simon Zoltán alakít. Szatmári György Moviszter doktor szerepében kissé hangsúlytalan, és humanista szócső helyett inkább bolsinak csúfolt öregemberként van jelen, akinek szava nem igazán hiteles a többiek számára.
Vizyné meggyilkolása sejtelmes, nehezen kivehető félhomályban történik meg, míg Kornél megölése váratlan és nagyon ösztönös reakciókra épül. Az előadás tudatosan kerül minden olyan elemet, amely Anna szemszögéből konkrét okozati láncba illesztené az eseményeket. A tárgyalás-jelenetben a lány környezete a cselédbűnök halmozásával próbálja racionalizálni az ide vezető utat, de a tettes motivációi a színészi játék szintjén is megismerhetetlenek. Ezt erősíti, hogy egyszerre sajnáljuk és fürkésszük Mészöly Anna szótlan testét. S ha már úgyis a női test autonómiájánál járunk, hadd említsem meg, hogy az alkotóknak átgondolt koncepciójuk volt Anna és Jancsi együttlétére is. Ez közel sem indul érzéki kalandként, helyette inkább valódi intimitást és mély emberi érzelmeket mellőző, idegenszerű érintkezésnek tűnik, amelyben ott van egy csírájában elfojtott szerelem fanyar utóíze, meg a fiatal, saját szexualitásukkal tisztában nem lévő nők elleni erőszak is. Bonyolult, nehezen megítélhető, sokféle érzést kiváltó ez a jelenet, akárcsak az egész előadás.
Fotók: Miskolci Nemzeti Színház
Fotók: Miskolci Nemzeti Színház
Bodoky Márk alakításában Jancsi saját lelkiismeretét nyomja el, ürességet érez felszínes emberi kapcsolatai miatt, de nem tud felülemelkedni saját felszínességén. Az ő boldogtalansága és magánya az előadás tragikumának egyik kulcsfontosságú eleme. A másik Vizyné és Anna kapcsolatában rejlik, amelyben ott lappang a szülő-gyerek viszony lehetősége. Vizyné érzelmileg zsarolja, manipulálja Annát, de ebben a produkcióban nem volt eldönthető, hogy a saját gyermekét elvesztő asszony a lányhoz is vagy csak az ideális cselédhez kötődik-e. Anna bírósági jelenetében valamelyest kompenzálódik ez a kérdéses pont: a meggyilkolt házaspárt játszó Nádasy Erika és Görög László megrendülve, szinte könnyekkel küszködve alakítja itt a bírát. Az ártatlanságától, integritásától megfosztott Anna egyetlen magántulajdona örökre tisztázatlan indítéka.
Az ítélethirdetés után Kosztolányi elteszi figuráit: a történet szereplői a plexifalakból álló hálószobába tömörülnek, majd az író szavaival egyre távolodunk a deviáns, húszas évekbeli Budapesttől. Rusznyák az anekdotikussággal együtt vállalta azt is, hogy az előadás szereplői színészként kevésbé fognak érvényesülni, ugyanakkor tett egy lépést abba az irányába, hogy a regényből megérezzük most közelgő húszas éveink értékeit és visszásságait.
 
Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek