The Kindergarten Teacher, Outlaw King / BFI London Film Festival 2018
2019.02.27.

Velence után Londont is elérték a Netflixes filmek. Olaszország után az Arany Oroszlán-díjas Romát és Coenék western antológiáját láthattuk a Londoni Filmfesztiválon, de itt tartották az Outlaw King és a The Kindergarten Teacher európai premierjét is. RAKITA VIVIEN ÍRÁSA.

A Londoni Filmfesztivált is meghódították a streaming platformok, mint az Amazon Studios vagy a Netflix. De míg az előbbi filmjei eljutnak még a magyar mozikba is, addig az utóbbi produkcióit csak Netflix előfizetéssel rendelkezők láthatják. Voltam olyan szerencsés, hogy szélesvásznon élvezhettem ezeket az alkotásokat is, de biztosan lesz néhány olyan film, amikhez mindenképpen visszatérek, amint elérhetőek lesznek a kanapémozizáshoz. 

Ilyen például Coenék western antológiájának, a Buster Scruggs balladájának sorozatváltozata. Mind Velencében, mind Londonban játékfilmként láthattuk a rendezőpáros legújabb vadnyugati mesegyűjteményét (a filmről szóló kritikánk itt olvasható – a szerk). A hat rövidfilm minősége nem egységes: néhol kifejezetten intelligens és önreflexív, mint a címadó Buster Scruggsról szóló rész, helyenként azonban kifejezetten hosszúra nyúló és lapos, például Zoe Kazan szerelmi sztorija. Kíváncsian várom azonban, miként tudnak a Coen fivérek az egyes felvonásokban újat mondani, ha a történetek kifejtésére egy teljes sorozatepizódnyi idejük lesz (a sorozat november 16-án indult).

Előtte azonban az Outlaw Kinget nézhettük, amely november 9-től vált elérhetővé a platformon. A film Robert the Bruce, az egyesített Skócia első törvényes királyának történetét meséli el, valamint azt a szabadságharcot, amit még William Wallace kezdett el. Wallace lázadását, illetve annak amerikanizált változatát Mel Gibson A rettenthetetlen című filmje mutatta be. Az Outlaw Kinget A préri urai skót származású rendezője, David Mackanzie rendezte, és az egyetlen hollywoodi tényező, egyben húzónév, a főszereplőt játszó Chris Pine. Hogy miért választanak folyton világítóan kék szemű amerikaiakat Skócia fontos nemzeti hőseinek szerepeire, az is megérne egy misét, de tény, hogy az Outlaw Kingen jobban érezni a hazaszeretet hatását. Ez azonban sajnos nem elég ahhoz, ami A rettenthetetlennek hatásvadászata miatt (vagy annak ellenére?) sikerült: William Wallace-t legendává tették, Robert the Bruce viszont kisember maradt.

Outlaw King
Outlaw King

Az Outlaw King a Torontói Filmfesztiválon debütált, európai premierjét Londonban tartották. Az óceánon túl még két és fél órás film nem nyerte el a közönség tetszését, így Mackanzie húsz percet kivágott a játékidőből. Néha azonban a londoni vetítésen is mintha Torontóban lettünk volna... A szövetségesek felkutatását vontatottan mutatják be, sőt a törvényen kívüli király, Robert the Bruce is lassan aktivizálja magát. A kötelező körök után a cselekmény felpörög, az érzelmek széles skáláján mozog tovább. Számos extrémen erőszakos kivégzést, brutális csatákat, és egy szemérmetlenül meztelen Chris Pine-t is láthatunk. Ez utóbbi csak azért érdemel figyelmet, mert férfi színészeknél ez még mindig ritkaságnak számít. 

A naturalisztikus ábrázolás, illetve a történelmi hűség mellett a film legmarkánsabb pontja a hosszú, egysnittes nyitó jelenet. A tízperces szekvencia felvázolja Skócia jelenlegi helyzetét – a Wallace-féle felkelést leverték, az ország egy kegyetlen megszálló és pszichotikus fia kezében van –, bemutatja a főbb szereplőket – Robert the Bruce-t, csatlósait és Anglia előbb említett uralkodóit –, valamint lehetőséget ad Mackanzie-nek, hogy bizonyítsa, milyen jó rendező. És bár a folytatás nem ér fel a nyitányhoz, mégis érdemes megnézni, ha meg akarjuk ismerni Skócia saját Dávid és Góliát históriáját. 

Bár Chris Pine hősies küzdelmét szinte biztosan nem láthatjuk a magyar mozikban, nagyobb az esély, hogy elcsípjük a Maggie Gyllenhaal főszereplésével készült The Kindergarten Teachert. A film forgalmazását a Netflix vásárolta meg Észak-Amerikában, és feltehetőleg a további régiókban is előbb-utóbb elérhetővé válik majd, lehetséges, hogy Európában mozis forgalmazásba is kerül. A film főszereplője, Lisa óvónőként dolgozik, mellette azonban költészetórákat vesz. Itt meglehetősen középszerűen teljesít, egészen addig, amíg meg nem hallja egyik ovisának költeményét, ami olyan zseniális, hogy azt felhasználva rögtön a költészetkurzus sztárja lesz. 

A film fontos kérdéseket boncolgat. Meddig terjed egy pedagógus hatásköre a tehetséggondozásban? Melyik a fontosabb: a gyermekkor vagy a minizseni tehetségének ápolása? Emellett a The Kindergarten Teacher érinti még sok szülő tipikus hibáját, akik gyermekeiken keresztül próbálják meg kiélni saját be nem teljesült álmaikat. A filmben e motívum kétszeresen megjelenik: az anya-gyerek viszonylatban, illetve az óvónő mint anyafigura és az ovis kisfiú kettősében is. Kettejük kapcsolata kapja a fő hangsúlyt, és ahogy Lisa (Maggie Gyllenhaal eddigi legjobb alakításában) egyre megszállottabbá válik a költőzseni óvodással, úgy érezzük magunkat egyre kellemetlenebbül. Bár a film látszólag nem foglal egyértelműen állást a felvetett kérdésekben, a néző növekvő diszkomfort érzete és az egyre erőteljesebb pszichothriller-hangulat miatt talán mondhatjuk, hogy mégis.

The Kindergarten Teacher
The Kindergarten Teacher

Nadav Lapid Az óvónő című 2014-es izraeli filmjének remake-je finoman, apró rezdülésekre koncentrálva mutatja be Lisa elhatalmasodó fanatizmusát a kisgyermekkel, miközben motivációi fokozatosan kuszálódnak össze. Vajon kihasználja a kisfiút saját sikerének érdekében? Jimmy, a költőzseni tehetségét tartja a legfontosabbnak? A gyerekben próbálja kiélni önmagát és „eltékozolt tehetségét”? Egyhangú családi életét igyekszik felpezsdíteni? Valószínűleg ahány néző, annyi értelmezés, amely talán nem is kristályosodik ki majd igazán. A kedves történetként induló, de hamar torokszorítóvá váló The Kindergarten Teacher azonban biztosan sokáig kísért még a stáblista legördülése után is. 

A szokatlan pszichothrillerhez képest még inkább nagyvászonért kiált Alfonso Cuarón eddigi legkiemelkedőbb műve, a Roma. A cím visszafele olvasva amor, vagyis szeretet/szerelem, ami egyben a film fő motívuma. A próbára tett, elvesztett, megerősödött, megbecsült szeretet több ízben is megjelenik a Romában, melyben a nagy formátumú objektívvel felvett, grandiózus képek ellentétben állnak a családra fókuszált, beszűkült világgal. Cuarón a filmmel nemcsak az őt felnevelő nők – mint az édesanyja, nagymamája és szolgálójuk, Cleo – előtt tiszteleg, hanem Mexikóváros Roma nevű kerülete előtt is, ahol a rendező felnőtt. A Roma nem csupán az üzenete miatt olyan szép, hanem azért is, mert betekintést nyerhetünk a mexikói Oscar-díjas rendező családi albumába.

Szerző: Rakita Vivien