Venom
2018.09.30.

Az utánunk következő generációknak már nem kell képregény-töredékekre és a fantáziájukra hagyatkozniuk, amikor Pókember intelligenciával bíró fekete ruhájának, Venomnak az eredetére lesznek kíváncsiak. Ráadásul még Tom Hardyba is beköltözhetnek egy játékfilmnyi időre. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

Nem mindenki volt ilyen szerencsés. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy milyen volt kishazánk a 90-es években, amikor még a Marvel-univerzum nemhogy özönvízszerűen nem zúdult ránk, de éppen csak csepegtette a mítosz morzsáit. Ezért aztán Hulkot először német, Amerika kapitányt francia képregényeken keresztül ismertük meg. Filmen Venom, a feketemassza-szerű földönkívüli lény a Sam Raimi-féle 2007-es Pókember széria 3. részében tűnt fel, de ezúttal végre egészestés film erejéig kerül a reflektorfénybe, Ruben Fleischer rendezésében, aki a közönség szívébe a Zombielanddel lopta be magát. 

Fleischer most visszatért ahhoz a műfajhoz, amiben már bizonyított: saját bevallása szerint is kedvenc 80-as évekbeli horror-vígjátékaiból, az Egy amerikai farkasember Londonban-ból és a Szellemirtókból merített ihletet a Venom megrendezéséhez, jó döntést hozva ezzel. Ugyan a Marvel filmek az elmúlt években olyan mélységes sötétségbe züllesztették a kortárs fősodorbeli filmkultúrát, aminek a felülmúlása talán nem érdemel külön méltatást, mégis muszáj itt leszögeznünk: a Venomot egyértelműen a filmként értelmezhető és működő Marvel-film kategóriába kell tennünk. Így a helye igenis ott van az új-zélandi komikus, Taika Waititi által levezényelt Thor: Ragnarök mellett, és megközelíti James Gunn A galaxis őrzői szériáját. Talán nem véletlen, hogy a felsorolt filmeket egy dolog mindenképpen összeköti: van humoruk, és emiatt annyira szórakoztatóak. 

Na de hogyan is kerül a Földre Venom? A milliárdos vállalkozó tudós, Dr. Carlton Drake (Riz Ahmed) hozza az űrből, több földönkívüli társával együtt azért, mert képesek beleköltözni földi organizmusokba. Drake így kíván olyan ember/alien hibrid egyedeket létrehozni, akik képesek más bolygók felfedezésére. Csakhogy nem könnyű megtalálni azt a szervezetet, ami képes a létformák befogadására, ezért kísérletei egyre több emberáldozatot követelnek. Mindez szemet szúr Eddie Brock (Tom Hardy) oknyomozó riporternek, aki próbálja leleplezni a sötét ügyletet. Eddie Drake laboratóriumába behatolva véletlenül érintkezik az egyik idegen lénnyel, és hogy, hogy nem, kiderül, ő éppen azon kevesek közé tartozik, akik kompatibilis gazdatestként tudnak működni. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Ruben Fleischer és alkotótársai azzal is jó döntést hoztak, hogy – az egyébként önmagában a képregényfilmektől nem idegen inváziós sci-fi (lásd. Superman II, Bosszúálló filmek, csakhogy ezek a földönkívüli hódítók nyílt invázióját mesélik el) – egyik ritka alműfajának sémájára, a titkos invázió vízióját megvalósító történetváltozatra alapoznak. John Carpenter 1982-es kultikus mesterművének, A dolognak (Valami) a motívumaiból merítettek. Már a film első képe, az idegenekkel a Földre érkező űrhajó víziója is főhajtás Carpenter klasszikusa előtt. A későbbiekben pedig Eddie testének deformálódásának megjelenítése A dolog földönkívülijének ábrázolását idézik. 

De a Venomban nem arról van szó, hogy a gazdatestbe beköltöző idegen lény ezután korlátlan hatalmat gyakorol áldozata felett, mint mondjuk A rejtőzködő, vagy A felszín alatt című, a parazita-földönkívüliek titkos inváziójáról szóló sci-fikben. Venom nem véletlenül sértődik meg, amikor rendszeresen leparazitázzák, és tökéletesen igaza van, hiszen nem élősködő: ő a túlélés érdekében szimbiózisra törekszik gazdatestével. Ebből a szimbiotikus együttlétből fakad a film sajátos humora is: ahogy Eddie és Venom próbál kijönni egymással a siker elérése érdekében, Venom még magánéleti tanácsokkal is ellátja csetlő-botló „gazdáját”. Különös egymásra találásuk teszi igazán egyedivé a filmet, aminek köszönhetően Venom, az inváziós sci-fi műfajban szinte példátlan módon, bár önös érdekeit hangoztatva, mégis fokozatosan átáll a leigázandó földlakók oldalára. 

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Az Eddie és Venom közötti kapcsolat kibontakozását sajnos rendre megakasztják az egyéb szálak. Mindennek össze kell függenie: a földönkívüli anyagot a Földre szállító Carlton Drake ellen Eddie-nek személyes bosszúvágyat is éreznie kell, ezért Eddie titkosított, Drake-ről szóló bírósági aktákat ment le ügyvédként dolgozó menyasszonya (Michelle Williams) laptopjáról, annak tudta nélkül, és emiatt csapnak össze a feje felett a hullámok, mert ezután Drake elintézi, hogy kirúgják állásából. Ezek a hollywoodi dramaturgiai szabályoknak lerótt fölösleges körök. Hasonló megfontolások miatt kerülhettek a filmbe a „kötelező tanulság” levonását célzó részek: amikor a gonosz tudós a szimbiotikus és a parazita létforma, valamint az ember önző terjeszkedése közötti párhuzamra igyekszik felhívni a nézők figyelmét. Érthetetlen, hogy épp a szórakoztatás fellegvárában nem mernek pusztán a film által nyújtott élményre alapozni. Valamiért ilyesmire a 80-as években, a Venom által is megidézett filmekben még nem volt szükség. 

Ez a film mindig akkor kerül jó vágányra, amikor az Eddie és Venom közötti kapcsolat alakulására és az abból fakadó humorra helyezi a hangsúlyt. Ekkor tud igazán brillírozni Tom Hardy is, akinek nagyszerűsége szintén nagyon egyszerű recepten nyugszik: mer játszani, és végig hiteles marad. Ennek köszönhető, hogy Venommal együtt maga a néző is képes belé költözni és szimbiózist kialakítani vele. A moziból való távozás után javallott egy ideig nem nézni tükörbe, hogy minél tovább tartson a Tom Hardy-hatás. 

Címkék: Mozipremierek 2018