Mission: Impossible – Utóhatás
2018.08.01.

Tom Cruise ismét Ethan Hunt bőrébe bújik a Mission: Impossible – Utóhatásban, és hatodszorra is megmenti a világot. Ám ezúttal minden eddiginél szórakoztatóbban és látványosabban teszi. RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA.

A Mission: Impossible – Fantom protokollal és Tom Cruise felhőkarcolón mászós mutatványával a franchise bebiztosította azt a tendenciát, miszerint a többi akciófilm-sorozattal ellentétben – mint például Bruce Willis meddő próbálkozásai a Die Hard életben tartására – a Mission: Impossible-nek sikerül folytatásonként emelnie a tétet, megújulnia és minden résszel egyre jobbnak lennie. 

A sorozat hatodik eleme betetőzi az eddigi folyamatot, hiszen az Utóhatás nemcsak az ezt megelőző, Titkos nemzetnek a közvetlen folytatása, hanem a franchise korábbi részeire is reflektál. A Titkos nemzetet író-rendező Christopher McQuarrie ugyanis visszatért, így a két film meglehetősen összefüggő egységgé válik: újra felbukkan Solomon Lane (Sean Harris) és szindikátusának maradék ügynökei, akik Apostolok néven alakultak újjá, hogy beteljesítsék egy bizonyos John Lark próféciáját. Lark elmélete szerint minél hatalmasabb csapást kell mérni az emberiségre, hiszen annál nagyobb a béke, minél nagyobb a szenvedés. A pusztító fenyegetés a jelen esetben nem biológiai fegyvert jelent – mint a sorozat második, illetve harmadik felvonásában –, hanem néhány atombombát, csakúgy, mint a Fantom protokollban. 

Két prominens női szereplő is visszatér: Ilsa Faust (Rebecca Ferguson) szintén a franchise ötödik folytatásából, illetve Julia (Michelle Monaghan), akit a harmadik részben ismerhettünk meg és egy cameo erejéig a Fantom protokollban is felbukkant. A két nő két különböző ígéretet jelent Ethan Hunt számára, hiszen míg az egyik a nyugodt, normális élet lehetőségével kecsegtet, addig a másik, azaz az MI6-es Ilsa, Ethan komplementere, az ügynök méltó női partnere. Az ellenpóluson pedig a The Crown című sorozat Margaret hercegnője, Vanessa Kirby áll, aki a saját morális kódja szerint élő fegyverkereskedő gengszter-típusnak a női változatát alakítja. Személyében reflektál a film a legelső Mission: Impossible-re, amennyiben karaktere, a Fehér özvegy, első felbukkanásakor néhai édesanyjának állít emléket: egy bizonyos Maxnek, aki szintén brit fegyvernepper volt Hunt első küldetésekor.

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Egy, már visszatérő szereplőnek hitt személy azonban nem bukkan fel az Utóhatásban, ez pedig Jeremy Renner, aki William Brandt ügynököt alakította. Neki most a Marvel Moziverzumban kell megmentenie a világot, így érkezett helyette egy másik szuperhős-veterán: Henry Cavill. Superman hírhedtté vált CGI-arca ennek az August Walkernek és bajszának köszönhető, azonban az okozott botrányt Cavill láthatóan nem bánja, hiszen nyilvánvaló odaadással és rendkívül fegyelmezetten játszotta a CIA „kalapácsát”. Azonban ez utóbbi tulajdonság talán túlságosan is jellemző rá, hiszen alakításából kissé hiányzott a szereplőgárda többi tagjánál megfigyelhető tűz.

Az Utóhatás in medias res indul egy baljóslatú álmot követő, elnagyoltan bemutatott, végeredményben meghiúsult küldetés végrehajtásával, minimális lövöldözéssel körítve, hogy a jelenet végül katalizátora legyen a film mozgalmas eseményeinek. A tipikusan akciófilmes kezdés után a Mission: Impossible hatodik felvonása ugyan tartogat még jó pár klisét – áruló ügynökök, utolsó utáni pillanatban megoldódó fenyegetés –, és a történet nagy fordulata már szinte az első perctől gyanítható, mégsem zavaró tényezők ezek. A csavaron tényleg csak az lepődik meg, aki addig nem figyelt; ám az alkotók a műfaj jellegzetes elemeit képesek izgalmasan, szórakoztatóan felhasználni.  A gyakran szó szerint szédületesen látványos akciójeleneteket az Utóhatás csúcsra járatja: rengeteg precízen koreografált verekedést, számos variációban kivitelezett üldözést, illetve a marketingcsapat által túlreklámozott HALO ugrást izgulhatjuk végig. 

Ez utóbbi az egyik legveszélyesebb kaszkadőrmutatvány, melyeket Tom Cruise köztudottan maga szeret bemutatni. A HALO (High Altitude-Low Opening) ugrás olyan katonai szabadesés, amelynél a nagy magasságból való kizuhanás után az ejtőernyőt nagyon alacsonyan nyitják ki, s a folyamathoz elengedhetetlen az oxigénpalack. Cruise-t feltétlen elismerés illeti, hiszen minden résszel egyre hajmeresztőbb feladatokra vállalkozik; az Utóhatás forgatása alatt egy másik jelenetben még a bokáját is eltörte. Meg kell azonban emlékezni az akciófilm műfajának „névtelen hőseiről” is, azokról az operatőrökről, akik a színésszel együtt mozogva hajtják végre a gyakran nem csekély veszéllyel járó mutatványokat – jelen esetben repülőből ugrottak ki, hogy hibátlan felvételeket készítsenek. 

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

A képi világ grandiózus és látványos, a rosszfiúkat üldözve Párizs romantikus utcáitól a Himalája hófödte hegycsúcsaiig jutunk el, miközben a feszültség percről percre fokozódik. A suspense hatásának növeléséhez nagyban hozzájárul a Lorne Balfe szerezte filmzene. Ennek alapjait Lalo Schifrin tette le, hiszen ő komponálta 1967-ben a franchise forrásául szolgáló televíziós sorozatnak a ma már kultikussá vált főcímdalát. Az Utóhatás pedig, ha mást nem is, a tévés szériákat idéző főcímét és annak zenéjét megtartotta eredetijéből.

Tom Cruise neve mostanra már összefonódott a Mission: Impossible-lel, Ethan Hunttal és az eszement kaszkadőrmutatványokkal, és van annyira gyakorlott, hogy tudja, mi kell a közönségnek egy nyári blockbusternél. És hogy mire is vágynak a nézők? Végsőkig fokozott izgalomra, lélegzetelállító akciójelenetekre, jó adag humorra (melynek adagolására a Benjit alakító Simon Peggnél senki sem alkalmasabb) és két és fél szórakoztató órára a hűvös moziteremben. Cruise pedig leszállítja nekünk az idei nyár legjobb popcornmoziját, és cserébe csak annyit kér: nézzük meg, hogy aztán a bevételből ismét leránthasson magáról egy gumimaszkot, lóghasson egy repülőről vagy csak simán verekedhessen egy rosszfiúval. 

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található. 

Szerző: Rakita Vivien
Címkék: Mozipremierek 2018