Interjú Ellinger Edinával
2018.06.25.

A sokszínűség időigényes. Játék, tanítás, rendezés, felvételi, osztályvizsga. Ráadásul Ellinger Edina éppen doktori védésre készül a Színművészeti Egyetemen. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.

Szubjektív objektum – ezt a címet adtam a DLA dolgozatomnak – mondja -, ami a tárgyjáték egy speciális fajtájáról szól. Ez olyan bábszínházi műfaj, amelyben nem készített figurákkal dolgozunk, hanem a természetből, a hétköznapokból emelünk be tárgyakat a színpadra, azoknak adunk lelket.  Abszolút gyakorlati ember vagyok, erre épül a disszertáció is, és csak annyi elmélet van benne, amennyi feltétlenül szükséges. Miután ez DLA dolgozat, lehet művészeti alkotást is társítani hozzá. Így kapcsolódott a doktori munkámhoz A Csomótündér című előadás, amely Gimesi Dóra meséje alapján készült, és amit a Budapest Bábszínházban mutattunk be Tengely Gábor rendezésében.
 
Revizor: Elkezdték próbálni Szikszai Rémusz rendezésében Shakespeare Viharját, amit ősszel mutatnak be felnőtt közönségnek.  Ugyanakkor a bábszínházra még mindig elsősorban gyerekműfajként gondol a legtöbb ember.
 
Ellinger Edina: Valóban élő sztereotípia Magyarországon, hogy a báb gyerekműfaj. Az arculatváltásunk fő üzenete, hogy „a báb nem korosztály, hanem műfaj”. Minden évadban úgy állítjuk össze a repertoárt, hogy mindenki megtalálja a neki szóló darabot, legyen az felnőtt, kamasz vagy óvódás. Ebben az évadban például nagy sikerrel futott a báb műfaját bemutató Bábszínház 7X sorozatunk, így jövőre is folytatjuk. A célunk az, hogy evidencia legyen a nézőnek, hogy este héttől a Budapest Bábszínház előadásait is választhatja programnak. 
 
R: Játszik, tanít, rendez, igazgatóhelyettes a Bábszínházban. Van-e bármelyiknek prioritása, vagy megpróbálja-e magát harmadolni, sőt negyedelni, hiszen alkalmanként más színházban is dolgozik.
 
EE: A legfrissebb feladatköröm valóban az, hogy igazgatóhelyettes lettem Meczner János mellett, aki több mint húsz éve vezeti a Budapest Bábszínházat. Ő volt az osztályfőnököm a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, majd diploma után a Bábszínházhoz szerződtetett.   Rengeteget köszönhetek neki, nekem ő mindig a „Tanár úr” marad. 
 
Másfél éve vagyok igazgatóhelyettes, ezalatt nagyon sokat tanultam magamról is. Ha színpadon játszom, akkor viszont csak és kizárólag egy színész vagyok, ami az egyik legfelszabadítóbb tevékenység a sok közül. A rendezés pedig azért fontos, mert alapvetően alkotó típus vagyok gyerekkorom óta. Hogy barkácsolok valamit, megrendezek egy előadást, vagy éppen kertet építek, az majdnem mindegy ilyen szempontból, a lényeg az alkotás. Az idei évad legnagyobb kihívása számomra, hogy osztályfőnök vagyok az SZFE bábszínész osztályában. Azért élvezem a tanítást, mert miközben átadom a tapasztalataimat, én magam is rengeteget tanulok a fiataloktól. Szerencsém van, mert tizenkét tehetséges emberrel dolgozhatok jelenleg.
 
R: Színész szakra is készült, végül elsőre nem sikerült a felvételi.  Az is köztudott, hogy sok bábszínész eredetileg színésznek készült. Ez nem csalódás? Vagy van egy pillanat, amikor elvarázsolja őket a báb?
 
Ellinger Edina. Fotó: Budapest Bábszínház
Ellinger Edina. Fotó: Budapest Bábszínház
EE: Még ma is kevesen tudják, hogy van ilyen, hogy bábszínész. Nekem sem volt fogalmam róla, nem voltam bábos család sarja, csak azt tudtam, hogy a színház nagyon fontos az életemben. Nem vettek föl színész szakra, borzasztó felvételiző voltam, eluralkodott rajtam a megfelelési vágy, a frusztráció, nagyon görcsössé váltam. Elkeveredtem a Kolibri Stúdióba, ahol Novák János a kezemre húzott egy bábot, hogy azzal mondjam el Tóth Árpád Láng című versét. Nem felejtem el a mai napig azt a pillanatot, fölhúztam a kezemre, és elképesztően lazán megcsináltam, amit kellett, mindenféle görcs kiment belőlem. Valahogy a bábon keresztül átjött az, amit én akkor gondoltam a világról, ami érvényes lehet a színpadon. Fölvettek a Kolibribe, ahol fantasztikus bábosokkal találkoztam, Szívós Károllyal, Kása Melindával, Meixler Ildikóval, akik jól tudták a technikát, imádták a műfajt, nagyon sok mindent tanultam tőlük. 
 
R: Nagyon sokféle technikával lehet találkozni, nagyon megváltozott a bábozás, de lehet, hogy egy felnőttnek a saját gyerekkorából megmaradt Róka Rudi a klasszikus.
 
EE: Bár elsőre sok mindenkinek még mindig a kesztyűsbáb ugrik be, ha a bábműfajt említjük, mi sokféle technikával dolgozunk. Mindenki ismeri a marionettet, a kesztyűsbábot, de jelenleg nagyon divatos a bunraku, valamint a mozgató és a báb viszonyának a feszegetése az előadásokban. Többek között azt imádom ebben a műfajban, hogy annyiféle rétege van. Az elmúlt években a bábos formanyelvvel prózai színházakban is találkozhatunk. Egyre több alkotóművészt izgat ez a forma, és előadásaikban szívesen használnak bábot. Ilyen Gergye Krisztián, vagy az éppen most nálunk próbáló Szikszai Rémusz, aki már a Radnótiban, a Párnaemberben is kísérletezett a bábbal.
 
R: És nyilván az sem véletlen, hogy a Prosperot játszó Fodor Tamás hozza magával a „bábos múltat” a Stúdió K-ból… 
 
EE: Fodor Tamás rendezett már régebben nálunk, és idén mindannyiunk örömére ő írta a Bábszínházi Világnap üzenetét. Persze, lehet folytatni a prózai színházi alkotóművészek sorát, akiket elvarázsolt ez a műfaj. Alföldi Róbert eddig háromszor rendezett nálunk. De például a Vígszínházban Marton Lászlóval 2009-ben A varázsfuvolában már használtunk tárgyjátékos elemeket, és a most repertoáron lévő Ózban is rengeteg bábot láthatnak a nézők.

R: Vannak kedvenc technikák?
 
A Csomótündér. Fotó: Puskel Zsolt, PORT.hu
A Csomótündér. Fotó: Puskel Zsolt, PORT.hu
EE: Vannak, akik a vásári kesztyűs bábjátékot szeretik, aminek teljesen más műfaji követelményei vannak, más a ritmusrendszere, a hangvétele. Egyedül van a színész egy bódéban, és bárhol tud játszani. A Budapest Bábszínházban is vannak színészek, akik vásári bábjátékos előadásokat hoznak létre. Például Tatai Zsolt és Barna Zsombor, akik sokfelé járnak az országban Vitéz László előadásaikkal. Ez azért fontos, mert többek között ők is életben tartják Kemény Henrik örökségét. A mi színházunk az idei évadban új játszóhellyel bővült, mely a Kemény Henrik terem nevet kapta, tisztelegve Heni bácsi előtt. 
 
Mint említettem a hátulról mozgatott, realisztikus mozgásokra alkalmas bunraku nagyon divatos bábtechnikává vált. Izgalmas verziója, amikor a mozgató is látszik a báb mögött. Például a Semmiben Hoffer Károly rendező egész jelrendszert épített fel arra, hogy mit jelent az, ha ott vannak a felnőtt színészek a gyerekkori báb-énjeik mögött. Van, aki a marionettért rajong és van, aki kevésbé kedveli, mert sok a zsinór és könnyen összegabalyodik.
 
R: Volt olyan, hogy összegabalyodott előadáson?
 
EE: Persze, de olló mindig van, és akkor nyisszantani kell. A mi műfajunk technikailag kiszolgáltatott, és néha az is előfordulhat, hogy egy báb feje leesik az előadáson. Egy ilyen helyzetet is tudnunk kell kezelni, hogy a néző ne vegye észre a technikai malőrt.
 
R: Ahhoz, hogy valaki jó bábszínész legyen, nyilván kézügyesség is kell, nem csak színészi képesség.
 
EE: Ez készség. Egy bábszínésznek tudnia kell az érzelmeket, az energiákat a kezén keresztül a bábba közvetíteni, megeleveníteni az anyagot. 
 
R: Gyakran hívnak élő színházi rendezőket, ők más szemléletmóddal rendeznek?
 
EE: Nagyon különbözőekkel. Valló Péter például, amikor az Odüsszeuszt rendezte, azt mondta, hogy a bábos jelenetek a bábos céh belügyei. Ő tudta, hogy mit szeretne látni, mi pedig megoldottuk. Az a mondat is gyakran elhangzott tőle, hogy „végtelen a türelem”. A bábműfajhoz ugyanis sokkal több szükséges. Ahhoz, hogy egy bábfigura A-ból B-be eljusson, miközben három ember mozgatja, előszőr több idő szükséges a próbán, mint amikor az élő színész átmegy a színpadon. Alföldi Róbert szeret bábbal instruálni. Megmutatja, hogy mit kell csinálni a bábnak, hogyan üljön le stb. Általában az a tapasztalat, hogy az élő színházi rendezők szeretnek átkalandozni a bábszínház világába. Mi másképpen gondolkodunk, gyakran a formából indulunk ki. Ami nem azt jelenti, hogy a forma visz el egy szituációt, csak determinál, hogy az a képzőművészeti alkotás, ami kezünkben van, mire alkalmas, vagy mire nem. Szikszai Rémusz nagy energiákkal éppen feszegeti ezeket a határokat az Ország Lili Stúdió színpadán. A Vihar rendkívül látványos előadásnak ígérkezik, sokféle bábtechnikával dolgoznak egy rendkívül izgalmas térben. Ez a produkció lesz ősszel a Budapest Bábszínház első bemutatója.