Örökség
2018.06.05.

Görög sorstragédiába oltott természetfeletti horror egy kis gyászmechanizmussal és skizofréniával megbolondítva. Az elsőfilmes Ari Aster az Örökség című mozijával hipnotikus zsánerhibridet alkotott. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Földbe döngölő, felkavaró, zsigeri élmény az Örökség, olyan mozi, ami után a néző kifejezetten rosszul érzi magát, és ezt az érzését az sem oldja különösebben fel, hogy épségben hazaért a biztonságosnak hitt otthonába. Az író-rendező, Ari Aster filmje ugyanis épp az otthon és a család kínálta biztonságot kérdőjelezi meg, állítja a feje tetejére azzal, hogy bemutatja annak rendkívül törékeny, a sors szeszélyének kiszolgáltatott voltát.

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Nincs rombolóbb, érzelmileg horrorisztikusabb élmény azoknál a csapásoknál, amelyek egy embert vagy egy egész családot a valóságban érhetnek. Ezek közül is az egyik legfájdalmasabb emberi tapasztalat a gyász, amiből a Graham famíliának már a film elején bőven kijut. A gyász, a tragikus érzelmi veszteség pillanatok alatt átrendezi a családi dinamikát; elkerülhetetlen fázisai és jellemzői, az önvádtól kezdve a halottól való félelmen és rémálmokon át a depresszióig, csak még inkább nyomasztóvá teszik a mozit. Erre rakódik rá szinte az első perctől kezdve egy jóval ezoterikusabb réteg is, méghozzá a Rosemary gyermeke sátáni nyomdokain haladva: úgy fest, a Graham família épp olyan játékszer, műalkotás a démoni hatalmak kezében, mint az anya, Annie (Toni Collette) számára azok a „babaszobák”, amelyeket amolyan 21. századi Narcissa Thorne-ként a saját életéből vett események alapján a legújabb kiállítására készít. 

Az eseményeket azonban értelmezhetjük akár az apa, Steve (Gabriel Byrne) realista megközelítése alapján is: a Graham família családi öröksége genetikus, a skizofrénia és a szuicid hajlam. Mi van, ha az anya és a fiú, Peter (Alex Wolff) viselkedésében beállt furcsa változások és az ezoterikus tapasztalataik csak azt bizonyítják, hogy a betegség a családi traumák következtében mindkettőjüknél kialakult?

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Polanski Rosemary gyermeke című filmjével ellentétben Ari Aster nem a nézőre bízza, hogy a realista vagy az ezoterikus magyarázatot fogadja-e el inkább a történtekre, hanem némi lebegtetés után végül leteszi a voksát az egyik mellett. Mindez azonban semmit nem von le abból, hogy a stáb milyen mesteri módon hozza a frászt a nézőre azzal, ahogyan ezt a kétféle minőséget keveri egymással és egymásra vetíti. 

Az Örökséget Utah államban forgatták, ami atmoszférateremtés tekintetében szintén sokat hozzátesz a mozi nem evilági hangulatához. A kietlen Wasatch-hegység a városi helyszínek háttereként, valamint a fenyőerdő, amelynek a szélén a Graham család „kísértetháza” áll, legalább olyan borzongató, elidegenítő hatást keltenek, mint a családi ház mellett felépített lombház, ami a legkisebb Graham, Charlie (Millie Shapiro) játszóháza és rejtekhelye egyben. Pawel Pogorzelski operatőr kihasználja a fények színeiben és félhomályban rejlő lehetőségeket: a hősugárzó vöröse és a sötétben egyre kivehetetlenebbé váló tárgyak és alakok régen tűntek olyan baljósnak, mint ebben a filmben. Ugyanilyen nyomasztó hatást keltenek Annie „babaházai”/diorámái is – különösen azok, amelyek a múltjának és jelenének egy-egy valóban tragikus pillanatát jelenítik meg. És akkor arról a visszatérő, „lovacskázó” hangról, ami a 13 éves Charlie védjegye, még egy szó sem esett.  

A négytagú Graham család – élén a megrázó alakítást nyújtó, a fájdalmát és a kétségbeesését szinte tapintható módon közvetítő Toni Collette-tel – több görög drámára elegendő borzalmat él át az Örökségben, miközben megállíthatatlanul halad előre, hogy végül minden igyekezete ellenére beteljesítse a sorsát. Az elsőfilmes rendező, Ari Aster nem fél attól, hogy a filmjében olyan horrorkliséket jelenítsen meg, mint az okkultizmusról íródott könyv, a kísértetház, az ablaknak repülő, majd holtan lezuhanó madár vagy éppen a szeánsz. Mindezt azonban olyan profi cselekményvezetéssel, karakterépítkezéssel, feszültségadagolással teszi, és olyan jó arányérzékkel keveri az egyes zsánerek elemeit a családi drámától kezdve, a görög sorstragédián és a pszichológiai thrilleren át a természetfeletti horrorig, ami nem csupán a horrorrajongók számára teheti emlékezetessé a filmjét.     

Címkék: Mozipremierek 2018