Jurassic World: Bukott birodalom
2018.06.05.

A legújabb dinókaland akkor tud mellbe vágni, amikor egyáltalán nem emlékeztet egy nagycsaládos dinókalandra. A frankensteini kísérlet megérdemelt horrorba fordul. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Azért erre számítani lehetett. Már a Jurassic World sem a filmművészet csúcsa volt, de a folytatás még annyit sem ad arra, hogy úgynevezett filmnek tűnjön, aminek épkézláb története és izgalmas karakterei vannak, na meg valami célja is azon kívül, hogy pár (tényleg) látványos nagyjelenetben a székbe szögezze lehetőleg a fél világot. A Jurassic World annyit keresett, amennyit még Hollywoodban is pofátlanság (1,6 milliárd dollárjával minden idők ötödik legsikeresebb filmje), elkerülhetetlen volt hát a folytatás, de a forgatókönyvet író Derek Connolly-nak és Colin Trevorrow-nak (ő rendezte a JW-t, és ő az, akit kirúgtak a 9-es Star Warsból) ennyi idő sem volt elég arra, hogy olyan sztorit ötöljenek ki, ami több, mint szimpla logikai bukfencek sorozata, és továbbgondolják az előző részben felskiccelt karaktereket, akiket már akkor is az első Indiana Jonesból mentettek át (vicces csibész plusz tűzről pattant jócsaja), de most annyit se törődtek velük, hogy még Chris Pratt is beleszürkült a szerepébe, pedig belőle A galaxis őrzői mellett épp a Jurassic World faragott világsztárt.

Egyetlen ok van, amiért mégis érdemes megnézni a Bukott birodalmat, és őt úgy hívják, hogy J.A. Bayona. A spanyol rendező, aki Guillermo del Toro szárnyai alól bújt ki, és akinek filmjeiben (az Árvaházban, a Szólít a szörnyben) ugyanúgy tobzódik a borzongató, gyermeki varázslat. És amikor szabadon engedik őt is meg a fantáziáját, akkor a Bukott birodalomba is belopja ezt a kísérteties hangulatot. Csak hát előtte le kell futnia a kötelezőt, a „nagyobb, gyorsabb, brutálisabb” rálicitálást az előző négy Jurassic-filmre, amiben több a dinó, nagyobb a veszély (kitör a vulkán a park szigetén), és hajszálon múlik csak a menekülés (bravúros a megszakítatlanul vett szabadulás a tengerbe eső gömbkocsiból).

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Csak a katasztrófaturizmus csúcsra járatása után jöhet a váltás, a 2in1 kuponakció, aminek részeként nem csupán egy világégést és a velejáróit kell végignéznünk (azt hinnénk, lávában látványosabban pusztulnak a dinók, de nem), hanem egy komplett gótikus horrort is. Kimondatlan alapszabály Hollywoodban, hogy dinókkal minden jobb, így a kísértetházas szörnyfilm is félelmetesebb, ha nem egy sokat látott szellem vagy életre galvanizált parababa, hanem egy T.Rex, esetleg annak klónozott unokatesója kopogtat óriáskörmével az ablakon. Bayona pedig mester ezen a téren: bizonyította ezt már az Árvaház is, és ezt tetézi a Bukott birodalom második felvonása, amiben a hitchcocki suspense ad randevút Del Toro romantikus horrormeséinek. Bayonából itt előbújik az expresszionista, aki élvezettel játszik fénnyel és sötétséggel, belőlünk pedig a kisgyerek, aki halálra rémül a falra vetülő árnyaktól – pláne, ha azok egy pengefogú ragadozót rajzolnak körül.

Fűzzük hozzá: hősünk olyan méretes hátrányból indul, hogy azt sosem sikerül leküzdenie. Mutasson bármilyen bűvésztrükköt, húzzon mosolyt a szánkra gyönyörűen sejtetett borzalmakkal, a Bukott birodalomba akkor se költözik feszültség egy pillanatra sem. Nem a 12-es karika akadályozza ebben, amihez igazodva talán két csepp vér, ha kifröccsen a filmben, hanem a történet, aminek a tétjével és a céljával is nehéz azonosulni, pláne, hogy lépten-nyomon ostobaságok akadályozzák, hogy együtt menjünk a szereplőkkel. A gonoszok sem szórakoztatóan, hanem bugyután azok, és a gyerekfilmek hagyományához hűen, önmagukat intézik el. Hőseink között pedig sehogy se alakul a kémia, Bryce Dallas Howard csak dísznek kellett a filmbe, Chris Pratt aranyköpései pedig valószínűleg a vágószoba szemetesében végezték – még az előzetesben is több poénja volt, mint a kész filmben. Jeff Goldblum feltűnik, de minek, ha már megint az istent játszó emberről hajtogatja ugyanazt. Mondjuk, ez még mindig jobb, mint amikor a tanmese második pontjához érünk, és azt kell végighallgatnunk, ahogy Hollywood papol a profithajhászatról és a nagyvállalatok kapzsiságáról. Van pofájuk.

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

A Jurassic Worldnek is megvolt a nagy felfedezettje, a Bukott birodalom se akar elmaradni mögüle: ez most az ódon kúriában élő kislány, Isabella Sermon lesz, akinek ügyesen megcsavart karaktere a következő etapra – trilógiában gondolkodnak, 2021-ben jön a harmadik rész – sok izgalommal kecsegtet. Meg hát gyerekszínésznek is ügyes: alapjáraton cuki (manapság ez követelmény), de a drámázás is jól áll neki. Kisírt szeméből sugárzó kétségbeesése nem csak az anyák szívét lágyítja meg, sikításai horrorfilmbe valók. (Az eredeti King Kong és Fray Way sikolykoncertje óta nem hallottam ennyi sikoltást szörnyfilmben – szép, retró húzás ez Bayonától.)

És ha már retró, a nosztalgia is jobban áll a Bukott birodalomnak, mint elődjének. Míg a Jurassic Worldön érződött valami kényszeredettség, ahogy próbált megfelelni a spielbergi örökségnek, és közben túl is lépni azon, a folytatás már tisztára söpri a pályát a második felvonásra, és új lapokkal játszhat. Arra is rájön, hogy nincs hova fokozni a tétet, mert az embert nem a minél nagyobb, minél gyorsabb dinoszauruszok rémisztik meg, hanem azok a lassan kifejtett, pattanásig feszített suspense-csodák, amiket Spielberg az őshüllők köré pakolt. Bayona is ebben a régimódi feszültségteremtésben utazik, és ha csomagolhatunk szép emléket a moziból, azt csakis ezeknek a kiugró horror-jeleneteknek köszönhetjük. A többit szép csendben elfelejtjük, hogy a harmadik menetben mi is tiszta lappal indulhassunk – és végre valami újat kapjunk a pénzünkért, ne csak a régi dinógittet. És ha azt is Bayonára bízzák, akkor már olyan nagy baj nem lehet.

Szerző: Soós Tamás
Címkék: Mozipremierek 2018