Kirsi Kunnas: Nyakigláb Nyuszi bukfencei
2018.07.19.

A mesebeli nyuszi születése is mesebeli (egy kalapból jön világra), s további kalandjai is felfedezésszámba mennek: érzékszervein keresztül ismeri meg a világot - és önmagát. Ebben különös módon ellenségei segítik. Ne riadozzon egy szülő se: Nyakigláb Nyuszi a verseken keresztül, játékosan veszi birtokba a világot és önmagát. TAMÁS ZSUZSA RECENZIÓJA.

Nyúl ivadéka, fűzfapoéta

Nem a legeredetibb gondolat a finn irodalom gyöngyszemeit automatikusan a Kalevalával összevetni, de a Nyakigláb Nyuszi bukfencei című mesekönyv nem csak azért juttatja eszünkbe az Elias Lönnrot szerkesztette nemzeti eposzt, mert finn. A verses elbeszélés ugyanúgy a Szél teremtő erejével veszi kezdetét, mint az eposz, igaz, míg utóbbiban a szelek egy szépséges szüzet termékenyítenek meg, mesénkben a Szél az Erdei Varázsló kalapjába esik bele, és ő fúj ködruhát a kalapból kiszökkenő Nyuszi köré.  S bár a mesében továbbra sem világteremtő energiák működnek, „csak” egy Nyuszi fedezi fel önmagát („Született bűvös kalapból, / nem tudja ki ő, csak barangol.”), biztos vagyok benne, hogy a világban a saját helyüket kereső kisgyerekek számára meghatározó olvasmány lehet ez a könyv.


Lehet, hogy érdemes szülői segítséggel némi energiát fektetni a történet megértésébe: a verses forma első olvasásra némiképp megnehezítheti a cselekmény követését. Segítséget nyújtanak a fejezetcímek (a szöveg 21 fejezetre tagolódik), és valójában segít maga a vers is, amit öröm újra- és újraolvasni, annyi játékossággal, nyelvi leleménnyel tolmácsolja a Nyuszi kalandjait az erdőben. Mert aki úgy ugrándozik vígan, hogy azt sem tudja magáról, kicsoda, az mindenképp kalandokba keveredik: kaland, ahogyan szaglászni tanul, kaland, ahogyan beindul a hallása, ahogyan megtanul látni. Az érzékszervek működése – s velük a  világ felfedezése – önmagában nagy dolog, de külön izgalmassá teszi (az olvasó számára is), hogy e nagy események résztvevői-okozói Nyuszi ellenségei.

Mert a furcsán született Nyuszit nem fogadja örömmel sem a Farkas („Nyögött e hírre a Frászfogú Farkas, / szemfoga sajgott idegi alapon.”), sem a Róka („Ereiben talán nyúlvér csörgedezhet / – töprengett a Róka, / s a farkas csak mérgesebb lett”), nem beszélve a titokzatos Macskáról, akiről csak később derül ki, hogy maga a Varázsló. A ragadozók a jövevény nyomába erednek, de a Nyuszi  –akárcsak egy újszülött, aki még nem tapasztalta meg a szeparációs szorongást – nem fél és nem ijed meg tőlük. A Farkast egyenesen kineveti, a Rókával szócsatába keveredik, s mindkettejüket meg is lovagolja, vagyis teljesen leigázza őket. Eközben nemcsak a szaglása-hallása kezd el működni, de megtudja a nevét is: Nyakigláb Nyuszi.

A magyar olvasók számára különös reminiszcenciát jelenthet az (egyébként eredetileg 1979-es) mese cselekménye, és konkrétan  egy-egy versszaka:

„Farkas bácsi, nézz meg jól!

Mondd meg kérlek, ha nem titok,

kié ez a fénylő orr,

milyen lényre hasonlítok?”

Valószínűleg többekben felidézi ez a pár sor a Varró Dániel által 2013-ban magyarított A Kicsi Én én vagyok című könyvet (amely  eredetileg 1972-ben jelent meg Németországban). Az öntudatra ébredéséről szóló mesében a kis lény így faggatja például a papagájt:

„Papagáj, ha nem titok,

Mondd, hozzád hasonlítok?”

Ahogy a Nyuszit IZÉMIZÉ-nek, sőt MIZÉIZÉ-nek nevezik, az ugyanolyan gesztus, mint mikor a Kicsi Ént lemacskakutyanyulazzák, és nemcsak a gesztusok, de – mint a fenti példa mutatja – a szókészlet, illetve a verselés ritmusa is többször ismerősnek tűnik.

Ám, ellentétben a német mesekönyvvel, a Nyakigláb Nyuszi kalandjainak további rétegei vannak. Bár Nyuszi nem csak a (varázs)igének köszönheti létezését, a kimondott szó rendkívül fontos szerepet játszik az egész történetben. A Róka állandó jelzője például: Villogónyelvű, „Mert volt egy ilyen szokása, / hogy kifordított szólásokat, / és dobálózott velük sokat, / az értelemnek vermet ásva.” (Aki már jártas közmondásokban, remekül szórakozhat az efféle rókaságokon, mint „olcsó lúdnak híg a kása!” vagy „egy csónakban cseresznyézünk” stb.) Nem véletlen, hogy „szókardjával” akar rácsapni Nyuszira, vagyis ravasz szavakkal akarja megtéveszteni (mondja is büszkén: „Remekbe szabtam beszédem, / szónoknak tűnhettem egészen.”). Ám a ravasz tanácsoló, „szavakból szigorú tan-ácsoló” a maga ásta verembe esik: a Nyuszi ügyesebb szóforgatónak bizonyul.

Később a Macska (vagyis a Varázsló) kifejezetten szócsatára hívja ki a kalapba vissza nem kívánkozó Nyuszit: „Jól van! Ne tűrj korlátot! / Hogyha kell a szólásjog, / vívjunk szócsatát!” (Ez Nyuszi fejlődéstörténetének dackorszaka.) A Varázsló találós kérdésére a nyuszi nemcsak szóval, de tettel is felel: a Varázslót örökre macskává varázsolja, s a Macskát barátjává teszi (így számolva le egy ellenséggel). A Macska azonban úgy véli, eljött a búcsú ideje, „Más mesébe lépek tüstént, macskára most ott van szükség.” A mese szereplői többször utalnak arra, hogy mesében vannak, már a történet legelején elhangzik, hogy a Varázsló a Nyuszit „nem a mi mesénkbe szánta”. Búcsúzóul még elmondja Nyuszinak: „Minden, amit cselekszel, / kezdete valamely világnak. / Ha tüsszentesz vagy sírnod kell… / valóra válnak szavaid. / A bölcs szó az őrülettel megfér, / mikor az összes talánynak / örök urává lettél.”

Bár azt mondtam, a mesében nem világteremtő energiák működnek, nem fogalmaztam pontosan: a szó maga világteremtő erő, és ezt tudják a szereplők is, ezért fontos, hogy Nyuszi rímfaragó, „nyúl ivadéka, fűzfapoéta”: költő. Amikor énekelni kezd, „versszakról versszakra / a fény a sötétet felszabta” – és nem ez az egyetlen eset, amikor a szereplők szava meghatározza a napszakot; egy esetben pedig a Róka a saját hazugsága miatt kifut „a világ ajtaján” (s hogy ez nemcsak fordítói lelemény, igazolja, hogy az illusztráción a Róka épp egy ajtón iszkol kifelé).

Nyuszi végül úgy nyeri el végső nyúlalakját, hogy felhasad a szája a nevetéstől, ám ugyanekkor kettéválik diónyi szíve is: „bal fele játékos maradt / jobb fele szomorú darab”. Azt hiszem, ez a kettősség az egész mesére jellemző: játékosság és bölcsesség váltakozik benne, de utóbbi nem megy a mese rovására. Apropó, mese: Róka és Farkas bosszankodnak, hogy „Varázsló nyuszinak behódolt”, pláne, hogy „remek meséket mondott” – de végül mesét mond a Szél, a Nyusziról, aki maga is varázsló lett. „Igazságalapon / nyugszik a történet”. De „Ha zavaros maradt még bármi, / érdemes utánajárni!”

Szerző: Tamás Zsuzsa
Szerző:  Kirsi Kunnas,  Cím:  Nyakigláb Nyuszi bukfencei,  Illusztrátor:  Christel Rönns,  Fordító:  Olga Huotari és Gáti István,  Kiadó:  Móra,  Kiadás éve:  2017. április 19.,  Oldalszám:  64 oldal,  Ár:  2499 Ft