Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet / Ludwig Múzeum
2018.05.29.

Begyűrűzik az ukrán aktualitás a bőrünk alá, merész és nyers művészi tettek szemtanúi vagyunk: az ukrán kortárs művészeti szcéna jelentős tárlattal képviselteti magát június végéig a budapesti Ludwig Múzeumban. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.

A kitárulkozás, az őszinteség a legfontosabb aktus, amellyel szembesülünk a Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet című gyűjteményes kiállításon. A művek nyíltsága olyan típusú ősi erőt feltételez, amellyel mintha mi, magyarok, egyre kevésbé lennénk felvértezve. És mintha tőlünk nyugatabbra is kicsit már kikopóban lenne ez a virtus – igaz, ott inkább kényelmi okokból. 
 
Alkonyat
Tarasz Kovács: Alkonyat
Sok fontos alkotás, illetve kevésbé mélyek is megtekinthetők és megtapasztalhatók a kiállításon: a nyers őszinteség a közös pont a művek között, és ebben rejlik a tárlat legnagyobb ereje.
 
A Zenko Alapítvány az ukrán kortárs művészet és kultúra támogatására jött létre 2015-ben, és a kulturális decentralizáció jegyében az ország különböző földrajzi területein támogat art projekteket. Most harminc ukrán művész által jegyzett ötven kortárs alkotást tekinthet meg a közönség az alapítvány jóvoltából a Ludwig Múzeumban: installációk, szobrok, hímzések, festmények és videók hozzák közelebb Ukrajna lüktetését. A tárlat politikai és aktivista felhangja szíven üti a témában kevéssé jártas látogatót is. 
 
Az orosz-ukrán konfliktus legmonumentálisabb megjelenítése rögtön a tárlat elején kap helyt: Zsanna Kadirova hazája földrajzi alakzatát egy nagyméretű téglafalon keresztül jeleníti meg (Cím nélkül, 2014). Ez a szobor egy nagy, letöredezett faltömb, aminek egy hatalmas része – a Krím - már a földön fekszik, a nagyobbik része még áll ugyan, de viharvert, törmelékes, ami háborús helyzetet feltételez. A fal egyik oldalán még a színes tapéta is feltűnik az egykori édes otthon kísérteteképpen. Erős, direkt üzenetét azonnal befogadjuk. 
 
Vörös
Borisz Mihajlov: Vörös sorozat. Fotók: Ludwig Múzeum
Észak-keleti szomszédunk mai politikai-társadalmi helyzetét és arculatát nemcsak a 2014-es orosz invázió és a Krím-félsziget elveszítése, de a mindenhol jelen lévő korrupció, illetve a hajdani szovjet kulturális modelltől való eltávolodás és ebből fakadó új identitáskeresése is meghatározza. Művészei ebben a kontextusban rezegnek és minderre érzékenyen is rezonálnak: vitalitás és kreativitás, illetve erős konceptualitás jellemzi a műveket. 
 
Oleksiy Sai temérdek szobrocskát állít fel egy hatalmas asztalon, apró szürke emberi alakok mindenfele: ők viszik a hátukon az apparátust, ők az ún.”hivatali planktonok”. Az ukránok penésznek hívják az ilyen alsó kasztú kisembereket, kik - egykori csinovnyikok leszármazottai - utcára is vonulnak, ha úgy adódik. (Penész, 2018)  
 
Ugyanebben a teremben az ungvári Tarasz Kovács rácsos lámpa-installációja arra a groteszk helyzetre reflektál, amikor a kültéri lámpák fényét a lopás ellen kapott rácsai korlátozzák (Alkonyat, 2015).
 
Érdekes, hogy a forró politikai helyzet ellenére nem érezhető ki agresszivitás az alkotásokból, a legtöbb mű még csak arra sem törekszik, hogy szánalmat ébresszen, nincs kötelező könnyező szeánsz. A művészek zöme sokkal inkább kinyilatkoztat, józanul politizál. Nyílt aktivizmusában ennek ellenére szívszorító és nyomasztó (Alina Klejtman: Kérdezd meg Anyától, videóinstalláció, 2018) és költői (Roman Mihajlov: Az utolsó gyermek, installáció, 2015) is tud lenni egy-egy alkotás.  
 
Abszurd és szürreális is akad: Rembrandt 1632-es, Dr. Tulp anatómiája című ismert festményének parafrázisa egy 2014-es konfliktus előtt megálmodott és kivitelezett fotó, amelyen egy öltönyös, külsérelmi nyomoktól mentes, csukott szemű fekvő férfi fölött maszkos katonák állnak, egyikük egy pisztolylövedéket tart a kezében. Nikita Shalenny: Hol a fivéred?, című színes fotója – egy sorozat része -  2013-ban készült. A fénykép hihetetlen jósló erővel bír: az országnak még nem volt nyílt sebe, de a veszély már jelen volt, pontosan ezt dokumentálja.
 
A tárlaton - nagyon reflektív művészetről lévén szó - sok az alkotásokat kísérő szöveg, ami külön segítség az oroszt vagy az ukrán nyelvet, esetleg az angolt nem beszélő látogatók számára.
 
Ez a kitárulkozó lüktetés egy ország szüntelen jelene: harminc éve valós és permanens forradalom.
 
A kiállítás június 24-ig látogatható. 
Címkék: Ludwig Múzeum