Dömötör András rendezése elég megnyugtató abban a tekintetben, hogy a dolgok úgy vannak jól, ahogy maguktól is elrendeződtek. Örömre ad okot, hogy Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Mészáros Máté, Ötvös András és Schruff Milán végül is színész lett, és nem más szakmát választott, mert miattuk van az, hogy a Second life című előadás ilyen őszinte és szuggesztív. Pedig voltak más opciók is, akár rossz irányt is vehetett volna az életük, meg talán kicsit jobbat is, ezeket a lehetőségeket veszik közösen számba rengeteg humorral és öniróniával a Hatszín Teátrum színpadán.
 Schruff Milán, Ötvös András |
A tér minimalista eszközökkel idézi a sci-fik világát: egy nagy kocka váza áll a színen, rajta neoncsövek, öt fehér szék, időnként füst terjeng a színpadon: ez a dimenziókapu, amelyen színészeink másik világokba jutnak, ahol megtapasztalják, milyen önmaguk másik variációjaként élni. A sztorik gyerekkori történetekből bomlanak ki, amelyek vagy igazak, vagy nem, én élek a gyanúperrel, hogy van némi valóságmagjuk, amelyekből aztán asszociációfolyamként tör elő az egész estés őrület, hogy végül őszinte, személyes vallomásokkal záruljon.
Színészeink történetei a párhuzamos univerzumokban is keresztezik egymást. Schruff Milán például gyermekként filmsztár akar lenni, ezért ír egy levelet Jim Carreynek, a kedvenc színészének, tanácsot kér tőle, hogyan menjen végig a Hollywood felé vezető rögös úton. Jim Carrey egy fotót küld válaszul saját magáról, dedikálva, amely csalódás letéríti Schruffot a színészi pályáról, beleszeret egy drogdíler lányba, ő is droggal kezd kereskedni. Később pedig találkozik Kovács Patríciával, akiből egy családi trauma, némi kábítószer és egy ellopott telefon miatt végül szintén nem színész, hanem drogfüggő lesz, aki simán áruba bocsátja testét egy kis anyag reményében.
Érdekes, hogy az előadás főleg a negatív forgatókönyveket veszi sorra, nagyon kevés az olyan helyzet, ahol az derülne ki, színészeink lehetnének egy másik élethelyzetben is boldogok. Ötvös Andrásnak például két nagy álma volt a színészeten kívül, szeretett volna pap vagy pilóta lenni. Az előbbit egy perverz atya törte derékba, akihez kamaszfiúként azért ment, hogy teológiát tanuljon tőle, és aki aztán valami egész másra akarta inkább megtanítani, a másik álmot pedig a Három kívánság című műsor oszlatta szét, ahová a kis András azért jelentkezett, hogy repülhessen Besenyei Péter mellett, ám Dévényi Tibi bácsi nem volt éppen kiképezve pedagógiailag, és a gyerekeket se szerette annyira, amennyire a televízió képernyőjén látva gondoltuk volna. Nagyon remélem, hogy a valóságban egyik dolog sem történt meg Ötvös Andrással, és hogy Dévényi Tibi bácsi sem szekírozta szegény gyerekeket a forgatási szünetben.
 Kovács Patrícia |
Az egyik legizgalmasabb történet Járó Zsuzsáé, akit – mivel rosszak voltak a jegyei – a tanító néni letérített a színészi pályáról, ezért újhullámos cukrászdát nyitott egy vidéki kisvárosban, ahol senki nem volt kíváncsi a kreativitására, mindenki puncs szeletet akart enni, és ebbe szép lassan belebolondult. Mészáros Máté pedig elvégzett egy masszőr tanfolyamot, mert elege lett a színészetből, ám masszírozás közben a szintén elcsúszott pályájú Schruff Milán felismeri, és arról faggatja, miért nem színészkedik inkább. Ez az előadás egyik legviccesebb pillanata és egyben Mészáros Máté legradikálisabb kitárulkozása. A színész/masszőr önmagából kikelve sorolja a színészi pálya nehézségeit, amelyek praktikusan lehetetlenné teszik a normális életet, a párkapcsolatot és a családalapítást. Úgy üvölt, hogy kivörösödik a jobb szeme, közben pedig csavar egyet a színház a színházban helyzeten: egy szereplőt hallgatunk, aki épp arról beszél, miért hagyta ott a színházi pályát, hogy miért gyűlöli, amikor este kilenckor a színpadon kell állnia, közben pedig este kilenc van, a színész a színpadon áll, és hozzánk, a közönséghez beszél.
A két legőszintébb monológot Ötvös András és Kovács Patrícia tolmácsolásában halljuk az előadás végén. Ötvös Andrásé egy nagyon személyes történet, amelyben betegsége, operációja, az istenben való kétkedése, és végül a kétségek eltűnése, az istenhez való visszatalálása együtt vannak jelen. Ötvös nyílt színi tapsot kap, nem véletlenül, szavaiból, aki tökéletesen hitetlenként élte le eddigi életét – mint, mondjuk, én –, az is könnyen megértheti, miért fontos valakinek a hite, milyen bizonytalanságokkal küzd, aki vallásos a XXI. században, hogyan keresi és látja meg újra a környezetében a mindenható jelenlétét.
 Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu |
Még egy jelenet van, ami nyílt színi tapsot kap, ez Kovács Patríciáé. Nem kell nagyon sok bulvárt olvasnunk ahhoz, hogy tudjuk, a színésznő Gusztos Péter, volt SZDSZ-es politikus exfelesége. „Olyan aranyos vagy, hogy veled simán választást lehetne nyerni” – mondogatták régebben Gusztos kollégái Kovács Patríciának, a jelenet pedig arra épül, hogy ez igaz, hogy az SZDSZ megnyerte vele a választást. Majd a színpadon first ladyből miniszterelnökké avanzsál, és elmondja első beszédét, amely messze az egyik legszebb politikai megnyilvánulás, amit életemben hallottam, olyan, amelynek minden egyes szavával mélyen egyetértek, olyan, amelyet itt és most nagy bátorság elmondani, amelynek tartalma miatt simán felállhatnak és kivonulhatnak emberek a nézőtérről.
Szóval majdnem minden úgy jó, ahogy van. Remek, hogy ez az öt nagyszerű színész végül a színházi pályát választotta, de azért van egy olyan univerzum, ahol Kovács Patrícia Magyarország miniszterelnöke. Ha egy mód van rá, én szeretnék most oda átköltözni.