Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A TEREMTÉS GYERMEKEI

Genezis
2018. ápr. 13.
Bogdán Árpád második nagyjátékfilmje nem egy tragikus eseménylánc okainak következetes feltárására, hanem annak emberi drámáira összpontosít. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.

A 2008-2009-es, romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legmegrendítőbb bűnesete. A támadásoknak hat halálos áldozata (köztük egy ötéves gyermek) és öt súlyos sérültje volt. Nem lehet elégszer elmondani, hogy alig tíz évvel ezelőtt Európa szívében, egy uniós országban rasszista indítékkal elkövetett gyilkosságok történtek, a felejtésre hajlamos társadalmat pedig szüntelenül emlékeztetni kell e felfoghatatlan tragédiára, mert a gyűlölet napjainkban sem alszik.

A szociálisan érzékeny alkotók nem mulasztottak el reagálni az eseményekre. Az elmúlt esztendőkben számos feldolgozás született, köztük Fliegauf Bence berlini Ezüst Medve díjas dokumentum-játékfilmje (Csak a szél, 2011), a bírósági eljárásokat rögzítő Arcvonal keleten című könyv (szerzője Vágvölgyi B. András), valamint az utóbbi évek egyik legmegrázóbb hazai dokumentumfilmje, a gyilkosságokat tárgyaló pert is végigkövető Ítélet Magyarországon (r.: Hajdú Eszter). 

A romagyilkosságokkal foglalkozó filmek sorát Bogdán Árpád friss alkotása folytatja. A fiatal rendező új munkája távol áll az emberölés-sorozat mindenfajta elemzésétől, okfejtésétől, hőseit nem tárgyilagos, hanem szubjektív, már-már a szereplők intim szférájába beférkőző nézőpontból láttatja. A személyes hangvételt képzeletbeli, meseszerű motívumok is kiegészítik, melyek már Bogdán első, önéletrajzi elemekkel is operáló filmjében megmutatkoztak. 

Boldog új élet (2006) névtelen, perifériára szorult hősének történetében a realista stílustól elrugaszkodó, azokat átszűrő mágikus elemek hangsúlyosan kerültek elő, és hasonló a helyzet a Genezis esetében is, elég a puskás embert említeni, aki megeszi a kutyákat, vagy a főhős fiú anyukáját, aki egy fehér arcú sárkány történetével próbálja érthetőbbé tenni kisfia számára mindazt, ami körülötte történik. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Bogdán új filmje előző alkotásához képest sokkal merészebb és ambiciózusabb vállalkozás, mely három, a támadássorozatokhoz kapcsolódó drámai sorsot mutat be. Az első fejezet főhőse az ötéves Ricsi, akinek békés, ám szomorú (apját falopásért börtönbe zárták) gyermekkora egy pillanat alatt szakad meg, amikor családját ismeretlen tettesek lemészárolják. A második történet a mindenáron gyereket akaró kamaszlány, Virág történetére összpontosít, aki döbbenetes titokra jön rá: barátja és egyben születendő gyermekének apja fuvarozta a helyszínekre a gyilkosságokat elkövető szélsőségeseket. A harmadik történet középpontjában a fiatal, sikeres, ugyanakkor szívszorító tragédiával együtt élő ügyvédnő, Hanna áll, aki elvállalja Virág barátjának a védelmét. 

Noha a három főszereplő történetét összekötik a gyilkosságok, sokkal erősebb kapocs közöttük, hogy valamennyien tragédiák elszenvedői, akik súlyos morális döntések előtt állnak. A Genezis egyik legnagyobb erénye, hogy ezeket a történeteket képes rendkívül személyessé és bensőségessé formálni. Bogdán kamerája (Dobos Tamás operatőr hibátlan munkája) gyakran hatol be a szereplők perszonális tereibe, azt látjuk (Ricsi esetében a felnőtteket rendre alsó gépállásból, a fiú perspektívájából) és halljuk (a nagyothalló készüléket használó Virág fejezetében), amit ők. Ennek köszönhetően a film sokkal erősebb érzelmi azonosulást vált ki nézőjéből és tesz megrendítővé olyan pillanatokat, mint amikor Ricsiék házát megtámadják, vagy amikor Hanna kiszínezi elhunyt gyermeke félbemaradt fali rajzát. A beleélést tovább erősíti Víg Mihály lírai zenéje, mely sosem billen át a giccs kínos területeire, hanem megmarad melankolikus hangvételénél.

A film fontos erénye Bogdán következetes, sodró lendületű forgatókönyve, melynek tempója egy pillanatra sem lankad. Még akkor sem, amikor bizonyos jelenetek túlzott ismétlése, bevágása (ipari területek látványa a második, Hanna permanens futása a harmadik fejezetben) kissé döcögőssé formálja az elbeszélést. Mindemellett szót kell ejteni a remek szereplőválasztásról is. A Ricsit alakító Csordás Milán kivételes teljesítményt nyújt, esetében nemcsak játéka, hanem jelenléte és különösen sokatmondó tekintete olyannyira megdöbbentő, hogy Sára Sándor lírai dokumentumfilmjének, a Cigányok (1962) szereplőinek arckifejezéseit idézi. Hasonlóképpen remekel a vagány, belevaló, ugyanakkor törékeny Virág megformálásában Illés Enikő Anna és az ügyvédet játszó Cseh Annamária is.

Genezis emberközelisége a film talán legrokonszenvesebb jellemvonása. Bogdánt őszintén foglalkoztatják hősei tragédiái, létküzdelmei, melyek nem szűkülnek lokális problémákká, hanem egyetemessé tágulnak. Ez a szemléletmód nyer igazolást azzal is, hogy a rendező nem boncolgatja a tettesek motívumait, hanem általánosságban fogalmaz arról, hogy – és itt ismét előkerül a film elvontabb, meseszerű szintje – a Gonosz mindig jelen volt és jelen lesz. A gyilkosságokban való részvételért nem lehet egy embert vagy egy társadalmi csoportot önkényesen kijelölni, mert ami történt, és ezt Bogdán egy percig sem leplezi, mindannyiunk felelőssége. A társadalomé, amely hagyta, hogy ez megtörténhessen. 

Genezis egy magabiztos, érett rendező munkája, aki az érthetetlen, napjainkban is jelenlévő gyűlölettel szemben a felelősségvállalás, a humanizmus és az újrakezdés, az alapoktól történő újrateremtés lehetősége mellett teszi le a voksát. Filmje fontos és aktuális darab, csak remélni lehet, hogy minél több nézőhöz eljut.  

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek