Gucci Garden, Firenze
2018.04.11.

2018. január 9-én adták át a Gucci Garden-t Firenzében, amely a múzeum korábbi elbeszélésmódjához képest új narratívával, pontosabban egy új, a fikció és a kézzelfogható valóság határán mozgó tér létrehozásával állt elő. MAÁR ÍRISZ KRITIKÁJA.

A kiállítás koncepciója a márka új kreatív igazgatójához, Alessandro Michele-hez köthető, aki a benne található étterem vezetésével a világhírű séfet, Massimo Botturá-t, a kiallítás rendezésével pedig a velencei Iuav Egyetem Divattervezés és Multimediális Művészetek szakán tanító neves divatszakembert és kritikust, Maria Luisa Fridá-t bízta meg. 

A kiállítás magát elsősorban Walter Benjamin történelemfelfogásából kiindulva határozza meg, miszerint a múlt, a jelen és a jövő nem egy lineáris útvonal egymást követő állomásai, sokkal inkább összetalálkoznak, vagy éppen elhatárolódnak egymástól, ám mindenképpen kommunikálnak egymással, kölcsönösen hatnak egymásra. Ennek megfelelően a kiállítás is a múlt, a jelen és a jövő egymáshoz erősített textusaibol jön létre. 


Köti magát a történelemhez – kezdve a szobák nagy részének latin nyelvű elnevezésével, mely az olasz kultúra római gyökereit hangsúlyozza, és ezáltal a márka jelentőségét az olasz történelemben –, a művészettörténethez, a filozófiatörténethez, az irodalomhoz, összességében tehát a kultúra történetéhez. Megerősíti bennünk a tudatát annak, hogy önreprezentációnk megteremtése szintén kulturális termék, és ily módon szintén a fikció és természeti valónk határán képezzük meg magunkat mi is, illetve képződünk meg, a kettő közötti határ pedig elmosódott, nehezen megfejthető. Amiként tehát művészi értékűnek számít önmagunk reprezentálása, úgy léphetünk be a mindennapi tapasztalataink és az immaginatív határán mozgó térbe, a Gucci Garden-be.

A kiállítás hat szobából áll, mint ahány könyvből Lucretius De rerum natura-ja, melyről a negyedik szoba kapta a nevét. Az elnevezések Alessandro Michele nyilatkozata szerint a fejében megszülető új szótár részei, és új rendbe szedik a márka történetét.

Az első szoba a hetvenes években létrejött GG márkajelzés történetét viszi színre. Itt található többek között az az 1973-as vászonruha, melyen a GG jelzés két egymásba kapaszkodó delfin révén jön létre, illetve a szintén a hetvenes évek elejéről származó selyeming és selyemszoknya, melyeken a GG jelzés kis kockákba íródott. Mindennek hátteréül az Alessandro Michele által az Instagramon keresztül megismert Trevor Andrews installációja szolgál, akit a híres Gucci Ghost kollekció megtervezésével bíztak meg. Az Instagram jelenideje, a különböző korszakokból származó ruhadarabok, valamint azok újraértelmezése visszatükrözik, magyarázzák egymást. Trevor Andrews játékos-elegáns módon helyezi új megvilágításba a márka alapítójának monogramját, szellemalakok, űrlények, természetfeletti jelenségek, és azok paródiájának fényében. Graffitire emlékeztető falrajzai a Gucci nyolcvanas évekhez köthető punk korszakát is megidézik. Az első szoba az Instagram felhasználó Gucci rajongóktól kölcsönzött Guccification nevet viseli, amely a kiállítás részeként a fent vázolt, új narratíva megteremtését, valamint azt a folyamatot jelöli, amelynek eredményeként a hetvenes évekre úgymond „beszélő felületté” váltak a Gucci termékei. Alessandro Michele legújabb kreációi is helyet kapnak itt, példaul az a 2016-os virág motívumos, hímzett gyapjú kabát, amely nem pusztán a minták és az anyagok nyelvén beszél hozzánk, hanem a bélésébe írt szavakkal is. 


A második szoba, a Paraphernalia, a római joghoz nyúl vissza. A nő minden olyan, a hozományán kívüli vagyontárgyát jelentette – ruháit, ékszereit, kiegészítőit –, amelyek fölött a férje nem rendelkezhetett a nő beleegyézese nélkül. Tágabb értelemben egy témakörhöz tartozó tárgyak összességét nevezik így. A szoba mindkét jelentéskört mozgásba hozza. Meghatározó eleme Domenico Induno képe – Fantino con bambina –, amely őszi tájban helyez el egy lovon ülő piros zubbonyos katonát és egy kislányt, és valóban, az ősz motívuma mentén a Gucci kreatív igazgatóinak főként őszi-téli kollekcióihoz tartozó kiegészítőit, ruhadarabjait láthatjuk itt, mint peldául Alessandro Michele 2016-os, extravagáns, kristályhímzéses maszkját, melyet Rihanna viselt a Coachella zenei fesztiválon, Tom Ford 1996-os fekete jersey estélyi ruháját, vagy Frida Giannini 2007-es selyem estélyi ruháját hímzéssel és kantárcsattal. A szoba a Gucci másik híres márkajelzésének, az 1950-es évekbeli, zöld-piros-zöld szalagnak, a Webnek a kialakulásáról is mesél, melynek ihletője a nyerget alul összetartó szalag volt. Ennek megfelelően a márka történetében kiemelkedő fontosságú, lovaglással kapcsolatos motívumok is előtérbe kerülnek a szobában. Induno festménye fontos továbbá a festő olasz történelemben elfoglalt jelentősége miatt is: fontos szerepet vállalt az Itáliát egyesítő Risorgimento mozgalomban, melyet a kép mellett található leírás hangsúlyoz is, így folytatja a szimbóumok sorát, melyek megerősítik a márka jelentőségteljes szerepét az olasz történelemben.

A harmadik szoba tere a falra kivetített liftboy képe köré szerveződik. Guccio Gucci kezdetben liftboyként dolgozott Londonban a Savoy Hotel-ben. Hazatérvén, 1921-ben, bőröndök gyártásába fogott, melyek márkajelzése a liftboy lett. Ezt később egy bőröndöket cipelő páncélos lovag képe váltotta föl. A szoba a Cosmorama nevet viseli. A bőröndök, piknikkosarak, nesszeszerek révén azt a világkörüli utat szimbolizálja, melyet a Gucci járt be az évtizedek folyamán, továbbá hangsúlyozza a Gucci hűséges ügyfélkörére jellemző kozmopolita életet is. 


De rerum natura. A második emelet első két szobája a Gucci azon kollekcióiból válogat, melyeket a természet kettős arca ihletett, szépsége, és a félelem, melyet kelt bennünk. (Jayde Fish is kiaknázza ezeket képein, melyeket a galéria melletti két különálló szoba falain tekinthetünk meg.) A motívumok meghatározó helyet foglalnak el a márka történetében, és folyamatosan újraértelmeződnek. A rókaprém, a zebra motívumának átdolgozásai kapnak hangsúlyt ebben a szobában, valamint a híres könyvillusztrátor, Vittorio Accornero nyomatai, melyek alapján a jól ismert virág- és állatmintás selyemsálakat készítették. Ez a szoba a természettudományok tanulmányozásának történetéhez kapcsolja magát: két háromdimenziós látcsövön keresztül megtekinthetjük például David Thomas Hurst természettudomány-történeti tanulmányát, vagy éppen a William Friese-Greene képét a mosakodó bengáli tigrisről. 

A következő szobát a Flora motívumnak, valamint utóéletének szentelték. Vittorio Accornero első megbízása volt a Guccitól, méghozzá Grace Kelly számára. A szoba falán kivetített virágok indáznak, animált pillangó és madár röppenek fel róluk, utóbbinak csivitelésével a fülünkben sétálhatunk a szobában, miközben szemügyre vesszük az egymást értelmező tárgyakat.

Az utolsó szoba az Ephemera elnevezést kapta. Itt a márka nevéhez fűződő olyan történeti jelentőségű tárgyakat találunk, melyek arra ítéltettek, miként a szoba neve mutatja, hogy tiszavirágéletűek legyenek, elnyelje őket az idő. Hiszen vagy funkciójukat betöltve szükségtelenné váltak, mint például a tervezők vázlatfüzetei, a meghívók divatbemutatókra, a különböző dísztárgyak, vagy a Vittorio Accornero illusztrálta Andersen kötethez hasonlóan távolabbról kapcsolódnak a Guccihoz. A szoba falait, melyre korábbi divatbemutatókat, rekálmokat vetítenek, redős vászonnal fedték be, homályos képet eredményezve így, mely erősíti az illékonyság képzetét. 

Fotók: Gucci Garden
Fotók: Gucci Garden
Összességében elmondható, hogy Klee es Benjamin Angelus Novus-ának helyenként túlságosan is gyorsan kell kapkodnia a fejét, ám többnyire mégis erős szálak tartják össze a csomópontokat képező témákat. 

A Gucci Garden boltja, antik bútoraival, falának mintázatával a kert és a varázsosság képzetét erősíti bennünk. Csak itt kapható Gucci termékeket, sőt, egyedül itt megszerezhető antik versesköteteket, természettudományos könyveket vásárolhat az ideérkező. Az étteremben Bottura szintén egyedi, firenzei ízeket és kozmopolita jegyeket ötvöző étlapot állított össze, tükrözve a Gucci firenzei gyökereit és világméretű sikerét. A Gucci Garden szakít a múzeum hagyományos fogalmával. Megvalósítja Benjamin eszméjét, és megronthatatlan aurát von maga köré. Műalkotás, melybe beléphetünk. Amennyiben úgy döntünk, hogy belépünk, aktív résztvevőivé kell válnunk.
Szerző: Maár Írisz