Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BRIDGET JONES ÉS NÁDAS PÉTER

A fecsegő potyautas 23.
2018. febr. 8.
És még Esterházy Péter is. Szerintem ilyen enumerációs vabankkal nem indított senki cikket manapság, viszont azt is el kell mondanom, hogy erős, ellenállhatatlan családi hatásra megtekintettem a napokban a Pretty Womant és a Bridget Jones naplóját. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

A filmalkotásokat otthon, családi szaunában néztem, és most meg is hajoltam, köszönöm a tapsot. De nem fokozom. Még mindig jó az élet, paralimpia, paraszolvencia, Isten nem azért mozgássérült, mert én is az vagyok, a ferde, csúf képmás. Viszont ebben a cikkben (szösszenet) az Óperencián túl fogok elsántikálni. Hogy ugyanis láttam a minap a kedves Színházi Manufaktúra előadását, Szomjas férfiak sört isznak helyettem című előadást, amitől minden fájdalmas frusztrációm, elvakultságom föltámadt. Ha jól emlékszem, Nádas Péteré volt az a – miként is nevezzem – bon mot, ami az Egy nő megjelenése idején fogalmazódott a nemzeti üzenő füzetbe, hogy ti. a magyar irodalom szexuális élete ettől az irodalmi műtől vált nagykorúvá. Nagyon sajnálom, nem hiszem én ezt. Különben nem is hangzik olyan jól. Hangzatos, persze. Esterházy a nyelvvel erotikus alapvetéssel, de nem a sors intenciói szerint bánt; a mámoros irodalmi fölszabadulás a törékeny csikló, a dérrel permetezett férfimakk és Madame Bovary hármasságát föltételezte + a logika gyémántos deleje, de az elmesélhetőség után, a nyugodt, a normális, a komótos, a léha, a semmilyen nézőponti kacifántot nem produkáló narratíva után mindig is kívánkozott. Már-már áhítatosan. Úgy akartam ezt mondani, hogy arra is vágyott gyakran a csillagszemű, hogy ne a nyelvi alkalom beszélje el… a cuccot.

Hanem akkor mi?

Tessék mondani, mi van nyelv mögött, mellett, hol?

Tükör által, mondd meg nékem.

sziv6 1

A E-Mancik társulata EP hatása és inspirációja alatt megírta az előadást, megírta a darabot, a diszkrét, halvány mintázatú rendezés is megvolt, de. Szép, kulturált közhelyek épültek egymásra, a nő életének buktatói, nehézségek, a férfi micsoda, a nő micsoda, a nő és a szerelem micsoda, a hétköznap micsoda, stb. – a dráma pedig megint a szomszédban maradt. A régi frusztrációm az, hogy – és akkor ugrok nagyot, és igazából nem is az E-Mancikról beszélek – mert nagyba fogok, kellemetlenül és akaratlanul nagyba térek, ami dohogásnak ha hiánya támad, majd továbbragozzák az okosabb hozzáértők. A rendezői túlhatalomról beszélek.

Azt hiszik, nincsen gyufád. Hogy nincsen tűzgyújtó szerszámod, odalép, és ad. Tessék, adott tüzet, elszívtad a dohányt, tíz slukk, menjél haza. Ez volt a dráma.

Jó, elmondom máshogy is.

Úgy is nevezhetném, hogy rövidpornó. Itt villogok, itt kollázsolok, itt vágok, ott szabdalok, itt ragyog a félmondat, ott ragyog a félmondat, megvolt a dráma, köszi. Hazamehetsz. Töröld meg légyszi’ a lábadat, ha bemész a lakásba. Nem érted? Ez volt a dráma.

Arról beszélek tehát, hogy a rendezői, dramaturgiai önbizalom miként is árt a saját szentélyének. A technika birtoklása soha nem fogja feledtetni a drámát.  Nem tudják, hogy EP például nem tudott történetet írni – nem tudott, nem akart, majdnem egyre megy –, viszont tudta, hogy miért nem tudja. Ez a nem tudás nagyon, nagyon, nagyon nagy adomány volt. Amit viszont a mai színház, a rendezői hatalom túlburjánzásával és önfeledtségével tudni vél, és senkit nem akarnék megbántani, de így, nekem, szóval abból rövidpornó lesz. Snitt, öngyújtóláng, puha melba kocka vére. Ezekben a paraméterekben töltjük csekély, gyorsan elpergő esztétikai időnket, a nagyságos rövidpornó igézetében. Élvezz el, kérlek szépen, gyorsan, és fent. Oké, elélvezek, csobog a patak, izzanak arcomban a kicsiny körték, és fent. Flitter, élvező léggömb, konfetti. A rövidpornó az, hogy a dramaturg, a rendező, a színész átveszi a pódiumi hatalmat, és azt gondolja, hogy meg tudja csinálni. Úgy értem ezt, hogy írói ihletettség, véna, befolyás nélkül. Bemozgod a teret, kis vicces, végül is stand up comedy, és hat, mint a buborékos vodka. Nevetnek? A hasukat fogják! Verik a térdüket! Igen, igen. A technika mindig tökéletes. A technika mindig működik, a petárda hangos, szeretjük, míg van, aztán a függöny lehull, elfelejtjük. A színház nem az, hogy a színész kurva jó, és a rendező nagy elbeszélő is. Hogy bármit, bármikor, ide nekem. Ha a trend ez lesz, nem lesz mire emlékeznünk, mert az élet eldadogásához mégiscsak kell egy kicsi, büdös, ócska író. Nélküle nem lesz belátható, hogy színház az, hogy hazamegy a tag, és nincsen otthon..

 
Én ezt az otthontalanságot kérem vissza, szeretettel.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek