Kabóca Showcase 2018
2018.02.27.

Itt tartunk most - mondják. Láttunk marionettet, maszkos játékot, babaszínházi előadást, tantermi színházi előadást és foglalkozást, megidéztek ősi hagyományokat, rítusokat, népmeséket, Arany János versszövege keveredett mai prózával, Grimmék klasszikusában rappelt a béka. Volt hiteles, igazi téttel bíró, magával ragadó előadás, és volt kevésbé telített helyzet is, volt kockázat és volt távolságtartás; volt elegánsan húzott ív és sutaság is. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.

Egy színház seregszemléje képet ad egy alkotóközösség pillanatnyi állapotáról, a vezetés műsorpolitikájáról, ezen keresztül a közönség vélt igényeiről. Bemutatja, milyen témákkal foglalkoznak, milyen formákkal, jelrendszerekkel dolgoznak az előadások. A veszprémi Kabóca Bábszínház 2018-as év eleji showcase - körkép/korkép elnevezésű rendezvényén egy nap alatt öt előadást nézhettünk meg - öt különböző stílus, korosztály, kifejezési mód jelent meg bennük. Pillanatfelvételt kaphattunk a bábszínház jelenlegi állapotáról. Összegzés is ez egyben, hiszen Székely Andrea igazgató kevesebb, mint két hét múlva átadja székét Szőke Kavinszki Andrásnak, a társulat egyik színészének. Itt tartunk most - mondják. Láttunk marionettet, maszkos játékot, babaszínházi előadást, tantermi színházi előadást és foglalkozást, megidéztek ősi hagyományokat, rítusokat, népmeséket, Arany János versszövege keveredett mai prózával, Grimmék klasszikusában rappelt a béka. Volt hiteles, igazi téttel bíró, magával ragadó előadás, és volt kevésbé telített helyzet is, volt kockázat és volt távolságtartás; volt elegánsan húzott ív és sutaság is.
A hét királyfi
A hét királyfi
Haladjunk a nap menetrendjével! Balázs Béla meséjét, A hét királyfit Szántó Viktória írta színpadra, az előadás rendezője Székely Andrea. Amíg a királynak háborúba kell mennie, addig feleségét és hét fiát egymás gondjaira bízza. Szeretetben, békességben élnek, a fiúk szófogadóak. A szomszédban lakó gonosz boszorkány megirigyli ezt az idillt, fondorral viszályt szít köztük, és el akarja veszejteni az anyát. Csak férfi játszók vannak a színpadon - akár egy háborúban. A látványelemeken elidőz a szem: a mesében szereplő körhinta-vár valódi forgószínpad hét árbóc között kifeszített, mélyaranyban játszó vitorlákkal. A maszkos játék figuráinak palástjai távol-keleti motívumokat rejtenek, a harcjelenet a maori törzsi harci táncának mozdulataiból merít. A maszkosok fejdíszei egyben az egész alak kicsinyített másai is, így a későbbiekben bábuként funkcionálnak - a kifeszített vitorlák pedig paravánként. A hét királyfi több alakban is megjelenik, általában hét együttmozgó síkbábként. Szép, ahogyan a játékból tanulják az életet: kihajtható legyezővé válnak, egy kör sugaraivá, és kerékként forogva segítenek sütni-főzni, később ugyanezzel a mozdulattal indulnak el orvosságért beteg anyjuk megmentésére. Szinte végig szól a zene. A háborút, harcokat a dobok üteme kíséri, a fondorlatot a húrok hajlása, a gyógyír a kazu hangján száguld - Danny Bain egy pillanat alatt felszabadítja a gyerekeket. Az igazán hatásos momentumok nem a szöveg szintjén jelennek meg. Úgy érzékelem, az előadás verbális és non-verbális síkja különválik egymástól. A szavak szintjén egy célzottabb, néhol didaxisba hajló mesét kapnak a nézők a szeretet és a család erejéről, fontosságáról. De sokkal többet mond és igazabban szól egy jól megkonstruált mozdulat, mint egy tételmondat. Itt a mozgás, zene, halandzsa énekszövegek, anyagok, formák jóvoltából az érzékek  szintjén egy gazdagabb egység bomlik ki.

Az Álomszövők című előadás (“babaszínházi előadás”, 1 éves kortól ajánlják) a szövés-fonás alapeszközeit, anyagait és mozgásait használja fel (rendező: Székely Andrea, tervező: Csóka Eszter). A két álomszövő, Szívós Réka és Benkő Zsuzsanna szavakat nem használva, csak szótagokat dudorászva, a tárgyakat felfedezve ajánlanak a kicsiknek játszanivalót. Hátul középen nagy szövőkeret, kétoldalt motollák, orsók, karmantyú, motringok – minden forog, gurul, pendül. Visszafogott tempóval és befogadható mennyiségben érkeznek a mozgás- és hangingerek, lépésről lépésre irányítják a figyelmet: kisebb és nagyobb tárgyakkal, aprólékosabb és nagyobb ívű mozgásokkal. A játék elején nehéz megszoknom a csendet; felüdülés, mikor végre szótagokkal játszanak, énekelgetnek a színésznők. De azt hiszem, nem ez a mérvadó. Hanem az, hogy előadás után a gyerekek a színpad minden négyzetméterét betöltve pengetnek, forgatnak, gurítanak, tekernek, röptetnek - ahogy látták. Úgy is, ahogy nem látták. A lényeg, hogy most ők maguk és az anyag dolgozgatnak együtt.

Álomszövők
Álomszövők
A Grimm-testvérek ismert meséjét, A békakirályt Kardos Tünde dolgozta át, és Halasi Dániel rendezte. A színpadon egy kisebb színpad marionett-báboknak (tervező: Bodnár Enikő) és sínen guruló díszletfalak. A mechanikát a mesélő - egyben a történetbeli szolga - működteti. Megdolgoztatja a nézőket a kút megjelenítésében a perspektíva-váltás: egyszerre látjuk a kutat oldalnézetből és felülnézetből benne a békával. Minden egyszerre és párhuzamosan történik meg a két nézetben. Ez a duplázás jól működik - egészen addig, míg a kutat fel nem emelik, arrébb nem rakják, fejjel lefelé nem fordítják - ezekkel a gesztusokkal feloldják a kút-jelet, és összezavarodik a képlet. Érdekes a keveredés: két marionettbáb és egy élő színész (a mesélő-szolga) néhol egyszerre vannak jelen a térben. Egy kicsivel már több erőfeszítést okoz szétszálazni a szereplőket, és fizikailag is torlódást okoz, mikor ő lesz a mozgatója a díszletelemekből összeálló apa-királyfejnek is (ami egyébként vizuálisan szellemes megoldás). A mesének több verziója ismert. Itt a barátság fogalmára helyezik a hangsúlyt: a királyfit sújtó átkot csak egy igaz barát törheti meg. És ezt a barátságot nem lehet kizsarolni, vagy megvenni, ahogy a béka szeretné - segítségéért cserébe. Lassan alakul ki, megismerve a másikat, és ami a fő: őszinteségen alapul. Pszichológiailag hitelesnek tűnik, hogy a királylány miután falhoz vágta a békát, akkor jön rá, hogy vele még soha senki nem volt őszinte, és hogy ez mennyire hiányzik neki. Ettől a felismeréstől válik bábból emberré, a királyfi pedig az átok megtörésétől. Innen viszont zökkenőt okoz a szerelem, esküvő, és az “első perctől szerettelek” fordulata.

A békakirály
A békakirály
A fülemüle című, tíz éves kortól ajánlott osztálytermi előadás nyelvezetében keveredik a ma beszélt prózai nyelv és Arany János eredeti szövege. Éppen annyira, hogy a mai harmadikosokhoz közel hozza a történetet, érthetővé, átélhetővé tegye azt. Minden, ami megjelenik a két játszón kívül, az papírból gyűrődik-formálódik: Péter és Pál, a madárka, a bíró óriás szája és talárja, füst az égen, diófa és dió (a nézők kezei gyúrják - muníció a csatározáshoz). A két mesemondó (Szívós Réka és Szőke Kavinszki András) furulyával és pengetős hangszerrel kísérik a mesét. A játék során a gyerekek maguk a falu népe, akik modellezik a perlekedést a két szomszéd között. Ez jól működik, mert a generált ellentét megteremtődik, a gyerekek belelovallják magukat a “harcba”, felszabadulnak, de nem billennek át a játékos helyzet, a fikció szabta keretek határain. A játékvezetők vigyáznak arra, hogy kérdéseikkel ne adjanak a gyerekek szájába “jó válaszokat”, és ne is értékeljék a hallottakat. Van, mikor sikerül, előfordul olyan is, mikor kevésbé. Az eldöntendő kérdések (“van értelme ezen vitatkozni?”), inkább tanult, jólnevelt, mint őszinte válaszokat eredményeznek. A nyitott kérdésekre (“Miért szoktunk veszekedni a másikkal?”) valódi válaszok érkeznek. A verset záró ironikus sorokat a hallgatóság nem tudja dekódolni, de nem is kell, addigra már egy csomóan közülük nekiállnak papírból bábukat gyűrögetni csak úgy, a saját örömükre. Meg a miénkre.

Kodzsugukila, a boszorkány. Fotók: Kabóca Bábszínház
Kodzsugukila, a boszorkány. Fotók: Kabóca Bábszínház
A Kodzsugukila, a boszorkány varázslatos élmény. Még nem láttam-hallottam játszani, mesélni az Amerikából jött, Afrikát is megjárt zenészt, aki nemcsak afrikai hangszereket (dobokat, csörgőket, afrikai balafont, azaz gyilt), hanem népzenei és népmesei motívumokat is hozott magával. Ezeket dolgozza fel, ötvözi mitikus és mágikus meséjében. Danny Bain Dzséli, a varázsló-mesélő alakját ölti magára, szereplője is a mesének, melyben két kis árva gyerek, a falu kitagadottai megmentik az egész falut, mert visszaszerzik Kodzsugukila boszorkánytól az elrabolt napot és holdat. A színek a föld, a nap színei, az anyagok természetesek: fa, lenvászon, nád (tervező: Bodnár Enikő). Minden hangszerré válik a mesélő kezében: maguk a bábok is csörgők. Danny pedig igazi varázsló. Fenntartja a figyelmet, az érdeklődést, sugárzik belőle a játék szeretete és tisztelete, a nézők felé irányuló figyelem. A szöveg míves, választékos (író: Sándor Anna), a történet tiszta, egyszerű és finom ívű, mint a szép formára kopott ősi mítoszok és népmesék (rendező: Szántó Viktória).

Színes, sokirányú körkép ez a Kabócából. A nap programja alapján érezhető volt, hogy egy kis közösség azon dolgozik, hogy 0-12 év között több korosztályt is külön meg tudjon szólítani, a hangsúlyt az óvodásokra helyezve. A klasszikusokat előtérbe téve keresik a nyelvi frissesség és a közönséggel való interakció formáit. A különböző technikák változatos használata, illetve azok keverése néhol jól működik, mert szerves egységgé alakul (például A fülemülénél), van, ami technikailag kihívás és logisztikailag is bonyolulttá teszi a színpadképet (A békakirályban). Szívesen megnéztem volna még a Ha Dede, a Volt egyszer egy…, A királykisasszony, akinek nem volt birodalma és a Szegény Dzsoni és Árnika című előadásokat is. És mennyire szívesen tettem volna mindezt egy saját épülettel rendelkező bábszínházban! A Kabóca Bábszínház jelenleg egy művelődési ház részeként működik. Ez eléggé meghatározza lehetőségeit - és még így is: kapcsolódik hozzá egy minden nap nyitva tartó játszóház. Remélem, lesz még saját birodalmuk!