A Kelemen Kvartett koncertje
2018.01.25.

Az „Otthon a Zeneakadémián” sorozat soros hangversenyén, január 16-án a Kelemen Kvartett 19. századi bécsi mesterek remekműveit játszotta el, egy darab (és a ráadás) erejéig Nils Mönkemeyer brácsaművész közreműködésével. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

A műsort Schubert D 703-as, c-moll vonósnégyes-tétele nyitotta, a szenvedélyes töredék-komponista Schubert egyik főműve, amellyel 1820-ban hangszeres szerzőként is feliratkozott a legnagyobbak közé. A szenvedélytől fűtött, és egyszersmind főgondolatként Schubert egyik legcsodálatosabb és legkitárulkozóbb dallamát is tartalmazó darabot nagyszerű előadásban hallhattuk, itt-ott földöntúli pillanatokkal; Kelemen Barnabás a főtémának nem a márványba faragott, hideg tökélyű, hanem a szív rezdüléseit követő, személyes hangú interpretációját választotta.

Kelemen Kvartett
Kelemen Kvartett

Folytatásképpen Beethoven nagy kései kvartettjeinek egyike, az öt évvel a Schubert-tétel után komponált, op. 132-es a-moll vonósnégyes következett. A Kelemen Kvartett (Kelemen Barnabás – hegedű, Kokas Katalin – hegedű, Homoki Gábor – mélyhegedű, Fenyő László – gordonka) ebben a zeneirodalom egyik legmélyebbnek, legkomplexebbnek tartott műcsoportjához tartozó darabban élményszerűen demonstrálta, hogy kiemelkedő zenészekből álló, tökéletesen érett, a művek leglényegét kereső és azt megmutatni is képes együttes. Összecsiszoltságuk, egymásra figyelésük intenzitása oly magas fokú, hogy játékukból nemigen van értelme egyéni erényeket és megnyilvánulásokat kiemelni: az ilyesminek legfeljebb technikai szempontból volna jelentősége, olyannyira nyilvánvaló, hogy minden egyes hang, hangsúly vagy gesztus a többiekkel való együttműködésben formálódik. Legfeljebb azt emelhetném ki, hogy Kelemen Barnabás milyen tökéletes hatékonysággal és ökonómiával vezet és koordinál; azonban teljesen magától értetődő, hogy ő is egyenlők közt az első.

Kevés olyan retorikus jellegű hangszeres zenét komponáltak, mint Beethoven kései kvartettjei, s a Kelemen Kvartett előadásának egyik feltűnő tulajdonsága éppen a kollektív, „együttlélegző” retorika. Mesteri volt a II. tételben a groteszk elemek és a megnyugvás tökéletes egyensúlya, és felemelő élmény volt a középső tétel, a híres hálaének is. Maga az átszellemült hála-zene lenyűgöző tisztasággal öltött testet a zengő non-vibrato akkordokban, a transzcendens hatást keltő modális harmóniai fordulatokban; de nem kevésbé hatottak a látomás erejével a kontrasztot jelentő, a „neue Kraft” feltámadását éreztető nekilendülések sem. Az egész varázslatos tétel mintha az anyag zsarnokságától való megszabadulást hirdette volna. A IV. tétel egyetlen viharos, helyenként féktelen, cigányos elemekkel tarkított accompagnatóként hatott, előkészítve a zárótétel hatalmas, talán kétségbeesett, szenvedélyes tetőpontjait, amelyek a korábbiakhoz hasonló elementáris erővel szólaltak meg.

Nils Mönkemeyer
Nils Mönkemeyer

Az a-moll kvartetthez képest azután a – mind emocionális, mind pedig texturális értelemben – ugyancsak sűrű Brahms-kvintett már úgyszólván lazításképpen hatott; no persze semmiképp sem az előadói koncentráció lazulásának értelmében. Az első tételben Brahms egészen biztosan nem megfordult, hanem elégedetten sóhajtott a sírjában Nils Mönkemeyer és Homoki pár ütemes brácsa-duettjének hallatán; nyilván ilyesféle előadókra számított már a komponálás során is. Az egész tétel előadását pedig a nemes szenvedélyesség jellemezte. Az Adagióban megint erőt vett rajtunk az az érzés, hogy tulajdonképpen egyetlen hangszer, egyetlen előadói akarat hozza létre azokat a finom és érzékeny hangindításokat és hangszín-kombinációkat, amelyeket azután szökőárként sodort el a tétel hatalmas, schuberti érzelemkitörése. Mindeközben azért Mönkemeyernek is nyílott alkalma hajlékony vagy éppen kitárulkozó, jelentékeny szóló-megnyilvánulásokra. A III. tétel két meghatározó jelzője a gyengédség és a teltség volt, míg a zárótétel eleve maximális intenzitásába belerobbanó cigányos-eksztatikus anyag káprázatos hatású volt, és hatalmas ovációt váltott ki. Kelemenék ezt azzal hálálták meg, hogy megmutatták: ők mindezek után Mozart g-moll vonósötösének lassúját is minden titokzatos felhangjával együtt, gyönyörűségesen tudják eljátszani.

Szerző: Malina János
Időpont:  2018. január 16.,  Helyszín:  Zeneakadémia nagyterme