Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BESZÉLŐ FEJEK

Terápia 3. / HBO
2018. jan. 8.
A siker receptje a legegyszerűbb: megírni, megrendezni, eljátszani. A Terápia 3. évada pont ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Az ötlet – vagyis a licenc, a know-how – importcikk , de a sorozat mégis nagyon „magyar”: ismerős, valóságos, sőt, otthonos. Sokkal több benne a valóság, mint a trash valóságshow-kban, igazibbak a figurák, mint a trash-show-kban felbukkanó celebek (mennyivel finomabb ez így, angolul, mint egyszerűen szemétnek nevezni magyarul…). Pedig pszichológus és kliens, egzisztenciális, érzelmi és egyéb probléma, élethazugság és önképzavar, ez mind civilizációs jelenség vagy ártalom; felbukkan mindenhol, ahol nem a puszta túlélés a lét legnagyobb kérdése.

Mácsai Pál
Mácsai Pál

A 3. (és egyben befejező) évad koloritja sötétebb, mint az első kettőé: olyan alapvető problémák kerülnek elő a pszichológus, Dargay András legátlagosabb kanapéján, mint az életcsőd, a szabadságtól való megfosztottság, a halál, a mindennapos kudarc. Direkte üdítő a keddi Krisztina panaszáradata, melynek középpontjában a régi közmondás áll: a jólétet, azt nehéz elviselni.

Ez ugyan meglehetősen sematikus, de hiszen a keddi Krisztinát is meglehetősen tipikusra írta Tasnádi István, aki egyebek mellett azért is profi, mert ezt a bizonyos tipikust megbolondítja néhány egyedi vonással. Magára ismerhet mindenki, aki sorsa irányítását szívesen vagy vonakodva teszi más kezébe, és láthatja benne a szomszédját az, aki maga nem szenved a kényszeres kézmosás nyűgétől. Schell Judit könnyedén hozza Krisztinát: szorosan hátrafésült hajjal az önkéntes rabszolgát, kibontott tincsekkel a szabadságot próbálgató nőt…

Mert egyébként a helyzet súlyos; a hétfői Zsolt – Vilmányi Benett mélyre futó, az érzékenységet és az agresszivitást hatásos keveredésben mutató alakítása – börtönlakó, tíz éve megölte súlyosan bántalmazó apját, most pedig a barátnője meggyilkolásával vádolják, bár ezt a bűnt nem ő követte el, hanem önbüntetésként veszi magára. A pszichológus dolga lenne eltéríteni őt ettől, megismertetni és elfogadtatni önmagát. „Armageddon”, jellemzi Zsolt az otthoni atmoszféra rémségét, karakteréhez némileg inadekvát módon, de a helyzetet tekintve alighanem pontosan. Szép, libikókás összjáték, ahogy Mácsai Pál pszichológusa „beletörik” a reménytelenségbe, de nem adja föl. Ezt az epizódot Gigor Attila, a sorozat legfőbb gazdája írta és rendezte.

Udvaros Dorottyának igazi jutalomjáték Edit alakja: az idősödő díva azért látszólag azért keresi föl a pszichológust, mert el-elfelejti a szöveget, valójában azonban az embert fölemésztő szakma hátterében tomboló kapcsolati és érzelmi problémák borítják föl a lelki egyensúlyt. A Jeli Viki által írott epizódok a húgához fűződő, megannyi konfliktussal terhelt kapcsolatot boncolgatják, ráadásul egy végletesen kritikus helyzetben, a húg betegségének végső stádiumában. A haldoklással-halállal való szembenézéshez önmagát kell alaposan szemügyre vennie: Udvaros „visszakézből” csapódik mélység és fecsegő felszín közt.

Czintos József (Fotó: Sághy Tímea, a képek forrása: HBO)
Czintos József (Fotó: Sághy Tímea, a képek forrása: HBO)

A Terápia 3. legjobb epizódja, igazi nyereménye a szerdai Sándor. Mind a megírás – Székely Csaba -, mind a rendezés – Enyedi Ildikó – tekintetében a leggazdagabb és legérzékenyebb figura és problematika. Sándor, akit a felesége halála után Erdélyből Budapestre költöztetett a fia a családjához, érthető módon nem találja a helyét. A terápia tárgya és célja az ő beilleszkedési nehézsége – hiszen nagyjából-egészéből semmi sem klappol az új környezetben -, de az epizódok lényege mégsem ez, hanem egy rendkívüli személyiség portréja. Czintos József játéka lenyűgözi azokat, akik kevéssé ismerik a színészt, és elvarázsol bennünket, akik tudjuk, ki ő. Mácsai Pál pszichológusának általános visszafogottsága vele kapcsolatban a megismerés és felvillanyozott kíváncsiság élményével gazdagodik: ez a páciens más, mint a többi. A szál rejt egy lélektani krimi-elemet is – igazi koronája a nagyjátékfilmet is érdemlő történetnek.

Nem meglepő, hogy a pszichológus maga is pszichológusra szorul: Adél, a fiatal és jeges profi hófehér rendelői közegéből én biztosan sírva menekülnék, de megértem, hogy ez az ötvenes, szorongó, kapuzárási pániktól (is) szenvedő pasas a saját környezetétől és egyéniségétől ennyire elütő világhoz vonzódik. Balsai Móni játéka következetesen tartja a kibillenthetetlen, rezzenéstelen tartományban a figurát, ezért aztán a nő egy-egy megbillent pillanata igazi színészi találat. Ezt az epizódot Baráthy György írta, és Nagypál Orsi rendezte.

Mácsai Pál a fejbúbig belebújt Dargay András pszichológusba – ha szükségem lenne rá, habozás nélkül leülnék vele szemben a kanapéra, ebbe az otthonosra maszkírozott, mégis sivár rendelőben. Természetesen hordja az arcán nemcsak a megviselt értelmiségit, hanem a szakmájába belepréselődött pszichológust is; tekintetében ott a kiút vágya és a kiúttalanság szomorúsága.

Igényesség, szakmai becsvágy az írók és rendezők részéről – hát igen, a sorozatok nagy részében valamelyik vagy mindkettő hibádzni szokott. És elsőrangú színészek teszik oda magukat; egy-egy kisebb szerepben Znamenák István, Pető Kata, Borbély Alexandra és a többiek veszik föl a ritmust és a nívót. Az operatőrök – a vezető operatőr Herbai Máté, a két operatőr pedig Szügyi Balázs és Fillenz Ádám – mesterei a „beszélő fejek” játékának: el nem unjuk a szembenézős felvételeket.

Ha nagyítóval nézném, találnék hibát mind a dialógusokban, mind egy-egy színészi alakításban. Akad levegőben felejtett történetmorzsa is. De van, amikor mindez nem számít, mert sodor a fősodor: ez ilyen. A történetek le- és kikerekednek a végére, nyugvópontra jutnak a sorsok, tán az egy főszereplőt kivéve. A nyugvópontok telve szomorúsággal, tisztára, mint az életben. Mégis kár, hogy itt a vége.
A sorozat adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek