MINEKMENTODA – A FESZ fóruma a színházi visszaélések megakadályozásának stratégiáiról / Gödör Klub
2017.11.19.

A Független Előadó-művészeti Szövetség Minekmentoda címmel rendezett nyílt fórumot november 14-én a Gödör Klubban, hogy „a művészeti intézmények és a szakmai-érdekképviseleti szervezetek tegyenek érdemi lépéseket az intézményi hierarchiából vagy más hatalmi helyzetből fakadó, mások kiszolgáltatott helyzetével való visszaélések megelőzése érdekében, és nyújtsanak védelmet és támogatást a visszaélések áldozatainak”. PROICS LILLA ÍRÁSA.

Rihay-Kovács Zita a FESZ társelnökeként láthatóan makacsul elkötelezett a kezdeményezés véghezvitelét illetően, ahogy a kicsi független társulatok vezetői vagy képviselői közt alighanem sokan. Nem volt meglepő, hogy döntő többségükben ők vettek részt az eseményen, akik egyébként gyengébb gazdasági helyzetükből fakadóan kisebb valószínűséggel a szakma t-rexei, mint azok, akik lényegében teljhatalmat gyakorolhatnak jelentős költségvetésű intézmények és számos alkalmazottjuk fölött. Lehet, hogy az irányításhoz szokott vezetők nem lelkesednek azért, hogy az általuk igazgatott közösség is részt vegyen az aktuális probléma megoldásában, neadjisten ezzel kapcsolatban érdemi és felelős módon az intézmény működtetésében?
 
A beszélgetést Papp Réka Kinga moderálta, akinek nem ez a műfaja, úgyhogy színesebbé tette az estét – helyenként a kelleténél több mondanivalót osztott meg az egybegyűltekkel, egyik-másik hozzászólóba pedig talán belefeledkezett, hogy nem keverte le időben a terjengőssé váló közlését. Mindezzel persze semmi jóvátehetetlen nem történt, csak úgy látszik, nem bírok a vállamon ülő majommal. És ha már itt tartunk, ügyetlen volt a tér: nyilván éppen a beszélgetés közvetlensége céljából lehozták az emelvényről az asztalt, hogy egy szintben legyenek beszélgetők és nézők, ami szép gondolat, csak az első soron kívül alig volt pár ülőhely, ahonnan látni lehetett volna az összes felkért résztvevőt.
 

Felvezetőként Varga Anna mondott el néhány vonatkozó részletet a Képzőművészeti Egyetemen készített 2016-os diplomamunkájához gyűjtött fekete mappa tartalmát feldolgozó munkáról, illetve az időközben kialakult elvárásairól, aminek beteljesülésén többekkel együtt dolgozott. Az eleinte kudarcosnak tűnő vállalás a képzőművész elmondása szerint végre elmozdulni látszik, és remélhetően eljut odáig, hogy az érintettek valóban közösen dolgozzák ki a megelőző és problémakezelési metódust.
 
A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnökségi tagjaként vett részt a beszélgetésben, személyes érintettségéről is szólva Detre Annamária, aki elmondta, az áldozatok kínjainak fokozása nélkül – a média részvétele nélkül, a szakmán belül kell megoldásokat találni, például erőszakmentes kommunikációt is alkalmazva.
 
Őt követően Wirth Judit jogász, a NANE munkatársa arra biztatta a jelenlevőket, hogy alakítsanak ki olyan eljárást, amely biztosítja az adott ügy tisztességes és biztonságos kivizsgálását, a hatalmi visszaélések felismeréséhez és kezeléséhez pedig érdemes külső szakértőkkel konzultálni a protokollok kialakítása során. Megjegyezte, az erőszakmentes kommunikáció éppen a hatalmi helyzetével visszaélő emberrel szemben nem működik, sok más esetben persze nagyon is hasznos lehet asszertív módon részt venni.
 
A Magyar Színházi Társaságot elnöke képviselte: Keszég László kijelentette, a Társaság elkötelezett az abúzusok megakadályozásában és a problémák megoldásában, ezért kíván részt venni a FESZ által kezdeményezett munkában. Keszég László aztán felkérte Tasnádi Csabát, hogy terjessze elő javaslatát. A nyíregyházi színház volt igazgatója egy segélyvonal-tervet ismertetett, amelyet pszichiáterekkel és pszichológusokkal együttműködve lehetne megvalósítani.
 
Papp Réka Kinga megjegyezte, hogy a mentális segítségre szoruló emberek helyzete egészen más, mint a bántalmazottaké. Wirth Judit pedig elmondta, hogy valóban, a NANE segélyvonalán dolgozó önkéntesek legalább egy éves képzésen vesznek részt, akkor is, ha pszichológusok vagy pszichiáterek, mert tanulmányaik során ők sem találkoztak a hierarchizált erőszak felismerésével, az erre adható megfelelő válaszlehetőségek kidolgozásával és támogatásával. Egy jó protokoll kidolgozásának szükségességét ismételte meg, kiegészítve még azzal, hogy ennek a tervnek részletesnek és konkrétnak kell lennie: az érintett mikor, kihez fordulhat, milyen eljárásbeli választ várhat és így tovább. Wirth Judit azt is elmondta, hogyha a fórum résztvevői szexuális visszaélések ellen akarnak védelmet nyújtani, akkor azzal kell foglalkozni, nemi alapú erőszak ugyanis hierarchizáltságtól függetlenül is előfordul. Ahogy a későbbiekben több adatot is említ, például az országos reprezentatív felmérés eredményét, amely szerint a nők 50-70%-a élt már át zaklatást – erre a jelenségre adhatna olyan választ a szakma, amely elnyerné a szélesebb közvélemény figyelmét. Varga Anna aztán ehhez kapcsolódva az intézményen belüli megoldásokról beszélt, és Wirth Judittal együtt további praktikus részletekre hívta fel a jelenlevők figyelmét.
 
Papp Réka Kinga a szakmai specifikumokat adta fel következő témának, az aktuális invazív rendezői stílusokat is említve. Keszég László válaszként kijelentette: a szakmában senkinek nincs több joga, mint amennyi bárki másnak. Ugyanakkor kifejezte a túlszabályozás iránti aggodalmát. 
 
Rihay-Kovács Zita is megerősítette, hogy mindezt szakmán belül kell kidolgozni, elfogadtatni és monitorozni – munkacsoport létrehozását kezdeményezte, amelybe várják a jelentkezőket, hogy a szakmailag kompetens civilekkel és a színházi szervezetekkel együtt fogjanak munkába. 
 

Miután pedig a beszélgetés moderátora kinyitotta a beszélgetést, Komáromi György, a Radnóti Színház gazdasági igazgatója szót kért és elmondta, hogy a színházi közeg nem ilyen, káros és méltatlan úgy beszélni róla, hogy ez a szakma bűnös. Megjegyezte, fontos a protokoll kidolgozása, de az önmagában kevés, „fontosabb az informális protokollok megléte”, illetve szerinte félő, hogy méltatlan helyzetbe lehet kerülni azáltal, ha valaki ráteszi valakinek a vállára a kezét. Papp Réka Kinga megnyugtatta a gazdasági igazgatót, hogy ez még nem a szakma temetése, végtére is a többség nem zaklató.
 
Feuer Yvette, a Bohócok a láthatáron társulatának vezetője ugyancsak hozzászólt a diskurzushoz. Kiemelte, a színház hagyományosan, még mindig elnyomó struktúraként működik, ami ma már tarthatatlan, muszáj lenne megváltoztatni a szakmaiak attitűdjét, és ehhez kapóra jöhet a mostani helyzet: szakemberek bevonásával hatékonyan lehet előlépni. Papp Dóra, a Krétakör ügyvezetője felhívta a figyelmet a nyilvánosság erejére – hiszen a jelenleg megkezdett diskurzusokhoz a média is hozzájárult. A probléma ráadásul össztársadalmi, nagyon is fontos lehet a szakma példamutatása, hiszen a cél a kulturális változás, hogy végre ne az erőszak legyen a norma. A munkát egyébként az oktatási rendszerben el kell kezdeni. Keszég László megjegyezte, „az egyetemen jogilag negatív dolog történik”. Aztán megosztotta a dilemmáját, elmesélve egy olyan esetet, amely során kiderült, adott próbahelyzetet a kolléganője egészen másként élt át, mint ő. Wirth Judit válaszul elmondta, az emberek egészen jól különbséget tudnak tenni egy színházi pofon és ártó szándék közt – s bizony, vannak a férfiak és a nők közt különbségek.
 
Rihay-Kovács Zita azzal a vállalással zárta a fórumot, hogy novemberben megindul a szélesebb szakmai diskurzus a munkacsoportba jelentkező résztvevők segítségével, hogy január végéig megszülethessen egy terv. Nem volt teljesen követhető, hogy a résztvevők a beszélgetés hatására mennyire gondolták újra a téma megoldásával kapcsolatos otthonról hozott koncepciójukat. Azon pedig talán csak én aggódtam, hogy az est során két üzleti ajánlat hangzott el jó szándékkal kikövezve, azt viszont, hogy tenni kell valamit, senki nem vonta kétségbe. Reméljük, az alakuló fórumról hiányzó szakmabeliek a későbbiekben képviseltetik magukat az ügyben.

Szerző: Proics Lilla