Megtorlás
2017.11.16.

Martin Koolhoven egy nő emancipációjának vadnyugati miliőbe helyezett történetén keresztül feszegeti a szabad akarat témáját. Kérdésfelvetése – különösen korábbi, európai munkáihoz képest – nem tűpontos, de cserébe nézhető filmet eredményez, amely egy darabig még izgalmas is. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

Milyen szerepet oszt az Újvilág bigottan vallásos, erőszakkal egybetartott közössége a nőknek, amikor még épp csak születőben van a jogállam, és vagy önjelölt bíráskodók, vagy a nagyobb fizikai erővel rendelkezők döntik el, hogy kinek van igaza. A válasz sejthető, de a Megtorlás (eredeti címen: Brimstone, aminek a tükörfordítása: ’harcias nő’) szigorú őszinteséggel igyekszik be is mutatni: a szexuális tárgy szerepét. Egy ilyen helyzetben képesek vagyunk-e a kezünkbe venni sorsunk irányítását, vagy a rideg körülmények kiszolgáltatottjai maradunk?

A vadnyugati kisvárosban egy süketnéma fiatalasszony, Liz (Dakota Fanning) segít a várandós nőknek gyermekük világra hozásában. Mivel jelbeszédéből semmit sem értenek, Liz mindig magával viszi hat év körüli kislányát, aki tolmácsol anyja és páciensei között. Hátborzongatóan bizarr jeleneteket eredményez ez: a kislány negédes, vékonyka hangon, mégis keresetlen szikársággal közli az izguló családdal a legkülönfélébb kiélezett helyzeteket, az akár tragikus végkimenetelű komplikációkat. Az expozícióban a kislány épp egy leendő nagynénit világosít fel arról, hogy döntenie kell testvére, vagy annak gyermekének élete között, különben mindketten odavesznek, ám mivel erre képtelen, Liz dönt, az anyát választva. Megállíthatatlan lavinát szabadít el ezzel: joga volt-e a döntéshez, avagy sem? Egy ’nő’ hozhat-e egy ilyen döntést? Ha lenne joga hozzá, akkor is gyilkosságnak számítana-e? Másnak joga van-e ehhez? Kinek van joga dönteni életünk felett? Ha Istennek, akkor ebben az esetben miért nem döntött ő? Ha van Isten, akkor egyáltalán miért történhetnek meg olyan szörnyűségek, mint egy ártatlan csecsemő halála? Amikor már éppen éhesen fordulunk a záporozó kérdések megvitatása felé, akkor egy sebhelyes arcú idegen, a Reverendás (Guy Pearce), az új kirendelt lelkész nyújt instant válaszokat a közösség számára. Közben egyre világosabbá válik, hogy valamifajta titokzatos múltbeli kapcsolat fűzi a néma szülésznőhöz.

A jelen konfliktusainak történelmi környezetbe való helyezése Martin Koolhoven kedvelt eszköze, akinek nevét az európai filmes szaksajtót előszeretettel hív rendezőzseninek, eddigi életműve alapján nem is teljesen alaptalanul. Első amerikai munkájában a korábbi, utolsó Hollandiában készült filmjének, a Téli háborúnak a receptjét ülteti át: azaz a gyerekszereplő(k) szemszögén keresztül mutatja be a kiélezett történelmi/politikai környezet által megfertőzött felnőttekhez való viszonyulás lehetetlenségét, a Téli háború II. világháborús kulisszáját western köntösre cserélve, így a náci megszállókból most vérszomjas aranyásók és őrült vallásos hittérítők lesznek.

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Ám ezúttal a magas nemzetközi elvárásoknak megfelelni akaró rendező túl sokat zsonglőrködik a különböző szálakkal: a fentebb felvázolt kérdések kibontása helyett egyre inkább kiemeli a frissen érkezett vallási vezető személyét. Bevezet bennünket egy izgalmas karakteren és szituáción keresztül egy fontos kérdésbe, amit aztán nem bont tovább, hanem a szembenálló felek múltbeli kapcsolatára helyezi a hangsúlyt. Túl erős lesz kettejük kapcsolatának rejtélye, de így a két szál (a szülésznő morális dilemmája kontra múltbeli kapcsolata a lelkésszel) nem erősíti, hanem gyengíti egymást. Egyáltalán: ebben a formában teljességgel hiteltelen az a véletlen, hogy éppen akkor tűnik fel Liz korábbi életének egyik meghatározó személye, aki ráadásul a közösség lelkésze lesz, amikor épp hősnőnk tettein keresztül az egész közösség morális válságba kerül. 

Ugyanígy fölöslegesen bonyolítja tovább a képet a film keretes szerkezete – egészen a végéig inkognitóban maradó narrátor meséli a történetet, valamint a felbontott időrend – mindig a múlt egy újabb darabkáját ismerjük meg a játékidő során. A valaha prostituáltként dolgozó Liz kálváriájában azonnal egyértelművé válik, hogy a Reverendás komoly szerepet játszik, ám kapcsolatuk mélységeibe sokáig nem nyerünk betekintést, így ugyanaz a szólam ismétlődik. Ahogy egyre közelebb kerülünk a megoldáshoz, úgy válik egyre érdektelenebbé az egész: igazából kit izgat, mi a kapcsolatuk tétje? Amikor pedig mintegy csattanóként megtudjuk az igazságot, már nincsen olyan kérdés, amire kíváncsiak lennénk. 

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Egyelőre Koolhoven pályaképe ugyanazt a jelenséget demonstrálja, mint megannyi világhírű kollégájának sorsa, a közelmúltból például Park Chan-wook, Wong Kar-Wai vagy Neill Blomkamp: sajátos, friss, újszerű stílust fejlesztettek ki hazájukban, ám amikor nem az anyanyelvükön szólaltak meg, hanem az amerikai filmgyártás vendégmunkásaiként, (ld.: Vonzások, My Blueberry Nights – A távolság íze, Elysium – Zárt világ), akkor az íz, ami igazán izgalmassá tette munkájukat, elmaradt. A Megtorlás nyitánya egy sűrű szövetű, jó karakterekkel és korrajzzal tarkított bűndrámát ígér. A nézőre lassan nehezedik rá a nő kikerülhetetlen, fullasztó sorsa. Itt valami nagyon nagy baj van készülőben. De a korábbi Koolhoven-filmek hólepte, egyedien kopott, lírai lebegésű világának hangulata csak nyomokban köszön vissza.

Koolhoven egy emancipáció történetének, egy nő sorsának a feltárását ígéri. De legerősebben azt illusztrálja tanulságosan, hogy egy felvetett titok megfejtése önmagában nem elég. A Megtorlás valószínűleg az idegen pálya hátrányainak betudható zavar miatt, a rendező túlgondolásának esik áldozatául. Amikor egy másik titokzatos idegen, Samuel (Kit Harington, a Trónok harca Havas Jonja) kimondja a gyermek Liznek (Emilia Jones), hogy igenis van választása a mások által kijelölt út és aközött, hogy a saját kezébe veszi a sorsát, már elvesztette bizalmunkat a film. A vicc az, hogy a ’rendezőzseni’ filmje még így is működik, de mivel a felütés ennyire magasra tette a lécet, ezek az amerikai közhelyek ebben a kontextusban már nem tűnnek annyira jónak.

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Címkék: Mozipremierek 2017