Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÍGY BUKTASD MEG A KORMÁNYT ERŐSZAK NÉLKÜL

Szrgya Popovics: Útmutató a forradalomhoz
2017. okt. 26.
Szrgya Popovicstól megtanultam, hogy erőszak nélkül is le lehet váltani a korrupt, elnyomó hatalmat. Mondom is, hogyan kell! PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.

Az egyszerűség kedvéért Szrgya Popovics instrukcióit igyekszem lefordítani a 2017-es magyar állapotokra. Már csak azért is így a legpraktikusabb, mert nem kell már ezzel külön foglalkoznunk, amikor majd nekiállunk megvalósítani. Az „elmútnyócévben” kevés valóban sikeres erőszakmentes akciót láthattunk Magyarországon. Lehet, persze, hogy ez azért van, mert minden flottul működik nálunk, és az emberek baromi elégedettek, de ezt a lehetőséget inkább meghagynám a békemenet stratégáinak, hiszen Szrgya Popovics a mindenkori ellenzéknek írta meg könyvét, a hatalom hűséges hívei nem sokat tanulhatnak belőle.

Az egyetlen szinte 100%-ban sikeresnek mondható erőszak nélküli akció a Fidesz-kormányzás alatt az idei év elején történt. A mostanra párttá alakult Momentum Mozgalom NOlimpia – Nem az olimpiára, igen a jövőnkre népszavakrzási kezdeményezése teljes mértékig beváltotta a hozzá fűzött reményeket: összegyűlt Budapesten annyi aláírás, hogy ki lehetett volna írni egy népszavazást a 2024-es olimpiáról, és nyilván szépen le is szavaztuk volna, ha a főváros nem húzza be fülét, farkát, és nem vonja vissza az olimpiai pályázatot. A NOlimpiát elnézve Popvics is valószínűleg elégedetten csettintett, sok szempontból tökéletes példája a könyvben leírtaknak.

A könyv elsők között említi azt a tételt, miszerint nagyot kell álmodni, de kicsiben kell kezdeni. Ez azt jelenti, hogy olyan ügyet kell találni, amely azonosulási pontot tud képezni minél több társadalmi csoport számára. Popovics példája az utcai kutyaszar, amely ellen Harvey Milk kampányolni kezdett San Franciscóban, hogy az ebből származó társadalmi támogatottságát a melegek jogainak védelmére használja fel. És így jött a képbe Budapesten az olimpia is: a főváros a lakók megkérdezése nélkül pályázatot adott be a 2024-es olimpia megrendezésére, amelyet – bár, még korántsem kaptuk meg a sportesemény megrendezésének jogát – az év elején már ház méretű óriásplakátokkal népszerűsített a kormány. Ezzel együtt már akkor világos volt a budapestiek számára, ha a nyáron megrendezett vizes vébé költségei a tervezett négyszeresére gyarapodtak, akkor az olimpia ezermilliárdokra rúgó tervezett költségei elképesztő méretű korrupciós lehetőségeket jelentenek pártunk és kormányunk számára. Tehát a 2024-es olimpiarendezésről való népszavazási kezdeményezés könnyen átlátható volt minden budapesti számára.

A könyv rámutat még egy fontos pontra egy mozgalom szervezése kapcsán: meg kell fogalmazni egy jövőképet. A NOlimpia ezt is példásan teljesítette, hiszen sikere éppen abban állt, hogy egy egyszerű, könnyen körülhatárolható programot szélesebb körű társadalmi üggyé tudott változtatni. Felhívta a figyelmet az oktatás és az egészségügy gyatra helyzetére, valamint arra, milyen elképesztő méreteket ölt Magyarországon a korrupció, és hogy az Orbán Viktor által szeretett és támogatott sportesemények milyen kiváló terepei ennek.

Azt is nagyon jól lőtte be a Momentum, hogy ez a kampány Budapesten lehet csak sikeres, hiszen nagyrészt a fővárosi lakosok jelentik a Fidesz számára az ellenzéket. És itt át is lehet kanyarodni a könyv egy másik fejezetére, amely az Egységben az erő címet viseli. Ahhoz ugyanis, hogy egy erőszakmentes forradalmat sikerre lehessen vinni, arra van szükség, hogy olyan célt találjon magának, amelyet nemcsak a budapesti világpolgár érez magáénak, hanem Adél néni is a Levél nevű dunántúli kis faluban. Adél néni meggyőzése pedig egyelőre  várat magára, s emiatt a NOlimpia – bár hatalmas siker – csak részsiker maradhat a kormány megdöntése felé vezető úton.

Szrgya Popovics szerint nagyon fontos az is, hogy egy erőszakmenetes mozgalomnak legyen humora. Ennek külön fejezetet is szentel, Nevess, egészen a győzelemig! címmel. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt pontosan ezt a filozófiát követi minden megmozdulásával. Több-kevesebb sikert már el is értek a menekültkvótás népszavazáskor plakátkampányukkal – amennyiben sajnos sikernek kell elkönyvelnünk egy olyan népszavazást, amely érdeklődés hiányában érvénytelen lett. Ám visszacsatolva a korábban leírtakra, az MKKP legnagyobb hibája a könyv tanulsága szerint, hogy nincs jövőképük, vagy ha van, azt kizárólag negatív formában lehet körülírni. Hiszen nem tudjuk, hogy az MKKP tagjai milyen országban szeretnének élni, csak arról kapunk folyton információkat, milyenben nem. Munkásságuk a hatalom hülyeségeinek pellengérre állítása, de nem fogalmaznak meg pozitív üzenetet, és emiatt hatékonyságuk roppant korlátozott marad.

Egy ideje gyakran felmerülő kérdés, hogy az erőszakmentesség, a kimegyünk-tüntetünk-hazamegyünk hármas egysége nem a fotelforradalmárok semmittevésével egyenlő-e, amennyiben ez ritkán mondható kifejezetten eredményesnek (azért van, amikor igen, pl. a netadós tüntetés). Ennek egyenes továbbgondolása afelé vezethet minket, hogy elkezdjük magunkban az erőszakot latolgatni. Popovics szerint az erőszak ilyen helyzetben kifejezetten ellenjavallott, és nemcsak morális értelemben, hogy ti. ennek következtében emberek megsérülnek és/vagy meghalnak, hanem azért, mert szimpla baromság. Egyszerű logikai levezetése szerint, ha egy focistával van egy elintézetlen ügyed, amelynek végére akarsz járni, akkor nyilván nem focimeccsre hívod ki, mert tutira veszíteni fogsz, hanem inkább sakkpartira. 

„Ha eddig eljutottál ebben a könyvben, feltételezem, hogy világhírű szerb humoromon kívül más is hatással volt rád” – írja Popovics a hetedik fejezetben. Egyrészt igen, másrészt kár lenne, ha nem beszélnénk e világhírű szerb humorról. Szrgya Popovics az Otpor! nevű szerb ifjúsági mozgalom egyik vezéralakja volt, akik erőszakmentes eszközökkel buktatták meg Slobodan Milošević diktátort. A könyvben sok példát hoz a saját munkájukból, sokat más mozgalmakéból. Popovics és társai jelenleg azzal foglalkoznak, hogy kurzusokat tartanak más, elnyomásban élő országok aktivistáinak arról, hogyan kell megbuktatni a hatalmat. (Ennél izgalmasabb munkát el sem tudok képzelni.) Teszik ezt a világhírű szerb humorukkal, ami miatt nemcsak hasznos, de nagyon jó is olvasni az Útmutató a forradalomhoz című könyvet. És az embernek közben kedve támad forradalmat csinálni.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek