Vajda Gergely: Georgia Bottoms / CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál
2017.10.15.

Az idei CAFé fesztivál első operabemutatója Vajda Gergely műve, a Georgia Bottoms – alcíme szerint: „Vígopera a modern Délről” – előadása volt a Zeneakadémia Solti Termében. A kétszer is eljátszott darabot az első alkalommal, október 8-án láttam. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Nos, vígoperának nagyon is tartalmas-súlyos, feszültséggel és drámai pillanatokkal telített darab a Georgia Bottoms, bár nem marad adós a vérbeli komédiázással sem. Némi ellentmondást mindazonáltal felfedezni véltem az írói alapanyagban; a librettót az amerikai Dél irodalmának jól ismert képviselője, Mark Childress készítette saját regényéből, a részben ugyancsak a déli Alabamában működő zeneszerző közreműködésével. A maró társadalomkritika jól érvényesül a komédia műfajában, a katartikus végkifejlet – a záró nagyjelenetben a testét a kisváros kisszerű potentátjainak kiárusító címszereplő vádlóvá válik, és erkölcsileg föléjük magasztosul – azonban művészileg meglehetősen előkészítetlennek, ennek következtében kissé közhelyesnek, szappanoperásnak hatott. Mármint íróilag-szövegileg, mondjuk Maupassant Gömböcének feledhetetlen művészettel elmesélt sorsához képest. A színpadot, a dráma ritmusát remekül érző Vajda Gergely zenéje azonban mégis katartikus tetőpontra tudta emelni a darabot.

Rebecca Nelsen és Cseh Antal
Rebecca Nelsen és Cseh Antal

A vígopera elméletileg három felvonásra tagolódik, ám azt nem egyszerűen szünet nélkül, hanem megszakítatlan jelenetsorként adták elő. A cselekmény nem ismert nyugvópontot, az egyik eseményt haladéktalanul követte a következő; s a mozgalmas színpadi játékot mindvégig hipermozgékony, sokszor talán szándékoltan is „túlságosan hangos” zene festette alá, sok szokatlan, gyakran ütőhangszeres hangeffektussal, makacsul pulzáló ritmusokkal, lokális használati zenékre történő utalásokkal. Az énekbeszéd mindvégig a természetesség érzetét keltette, miközben ritmikai-intonációs szempontból rendkívül magas követelményeket támasztott az énekesekkel szemben; s ugyanezt mondhatjuk el az opera zenekari szövetéről is, amelyet az UMZE Kamaraegyüttesnek a zenekari árokban helyet foglaló, ensemble méretű képviselői imponáló biztonsággal szólaltattak meg a szerző vezényletével.

A produkció talán legfontosabb hozadéka azonban a – kettőzött epizódszerepeket nem számítva – tizenegy énekelt szerepet játszó énekesgárda egyenletesen magas színvonala volt. A címszereplő, az amerikai, de ma már elsősorban európai színpadokon fellépő szopránénekesnő, Rebecca Nelsen nem csupán hangilag-zeneileg-énektechnikailag, hanem színészileg is nagyszerű teljesítményt nyújtott, a személyére komponált operának valóban a középpontjává tudott válni. Az előadás másik kulcsszereplője, az ugyancsak az eredeti huntsville-i szereposztásból átvett Keith Browning is igen meggyőzően játszotta az érzelmileg, társadalmilag magára hagyott és önmagát kereső félvér kamaszfiút, míg énekesként az elvárhatónál többet, az emlékezetesnél azonban kevesebbet nyújtott. A Six Points-i panoptikum egyetlen többé-kevésbé emberszabású és egyben konszolidált képviselőjének, a polgármesternek és egyben Georgia barátnőjének szerepét Meláth Andrea a tőle megszokott tökéllyel énekelte; a mű egyik gyöngyszemét, az Alzheimerben elbutult, és már csak rasszista indulatainak élő anya egyszerre burleszkszerű és szívszorító figuráját pedig Károlyi Katalin alakította vérfagyasztó hitelességgel.

Meláth Andrea és Rebecca Nelsen (Fotók: © Posztós János, CAFe Budapest)
Meláth Andrea és Rebecca Nelsen (Fotók: © Posztós János, CAFe Budapest)

A többi hét bízvást tekinthető epizódszerepnek, talán a szívdöglesztő Brent Colgate tiszteletes kivételével, aki érzelmileg kitüntetett tagja Georgia üzleti körének, s akinek a jelleme még a városi ágyközösség többi tagjaiénál is romlottabb. Ezt a hálás és nehéz szerepet ragyogóan látta el Erdős Attila; mint jelenség, abszolút elhitető erejű volt, s hangilag, zeneileg is Rebecca Nelsen méltó partnerének bizonyult. Külön öröm, hogy az előadásban szóhoz jutó három tenor – Szappanos Tibor, Tötös Roland és az egészen fiatal Gulyás Bence – egyaránt nagyon jó benyomást keltett: semmi fakó vagy éles „karaktertenor”-jelleg, semmi erőlködés. Régen álltunk ilyen jól ebben a kényes hangfajban… Nem szeretnék azonban Georgia basszbariton üzletfelének alakítójával, Cseh Antallal szemben sem igazságtalan lenni, annál kevésbé, mert a legellenállhatatlanabb, legbővérűbb komédiázást neki köszönhettük. S végül a két lelkészfeleséget játszó Nagy Zsófia és Kiss Diána is kedvező képet adott kvalitásairól kis szerepében.

Almási-Tóth András rendező pedig rendkívül jó ökonómiai érzékkel teremtett valódi játékot egy néhány sor székkel és egy hatalmas, neonvilágítású kereszttel berendezett imaház, balra elöl egy szék és egy asztal, jobbra elöl pedig egy ágy – meg  egy falként és vetítővászonként is használt, lebocsátható díszletelem – segítségével. Valódi színházhoz volt szerencsénk, amit a közönség lelkes tapsai is igazoltak.

Szerző: Malina János
Helyszín:  Solti Terem, Zeneakadémia,  Időpont:  2017. október 8.