A fecsegő potyautas 8.
2017.10.13.

Na, most tegnap az történt, hogy édesanyámat el akarta rabolni Soros György, aki a Sátán, illetve még egy szörnyű tekintetű, fölgránátozott migráns is. Így hárman. Ja, ez kettő. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Mindegy, egyik csibészebb volt, mint a másik, és ha nem tartózkodom látogatóban otthon, meg is teszik, bár az is igaz, hogy kint, az utca végi hársfánál, Sanyi traktora mellett - korábban szép, deres, faros lovai is voltak - ott állt, mégpedig rendőregyenruhában a miniszterelnök úr, és felügyelte az eseményeket. Halkan sikoltó hullócsillag volt az éjben a sercintése. Milyen jól állt rajta a sokgombos uniform. Meg a kalap. Én tudom, hogy tehetséges, mint a nap, vág az esze és hintapalinta így darál le, de igaza van/volt, mert minek neki, egy vidéki rendőrnek Luciano Barbera vagy Versace itt, a hősi és lebutított, megfélemlített végeken. Kulturált rendőrviselet, kis úszógumi elöl a tekintélyesség végett, lábhoz parancsolta, ülsz, a kurva anyádat, ülsz, egyház, és anyukámat is megmentette volna, ha éppen nem vagyok otthon, hogy elvegyem tőle a nyugdíját, és nótázva eligyam a Piroskában. De nem is erről akarok trombitálni.


Hanem hogy én mentettem meg édesanyámat, lerugdostam az ablakból a Sorost, a Sátánt, meg a migránst, ez kettő db., és visszasiettem ide, Berlinbe, hogy lássam Mundruczó Kornél filmjét, a Jupiter holdját. Nem tartóztattak föl a határon, a hajtókámon még ott sötétlett a Gyuri vére, jó ajánlólevél bonyolult időkben, képzav., mindegy, hát, spekuláns zsidóvér, édeseim. Mint azt tudjuk, irracionális időkben csak a csoda segíthet. Megkérdeztem alázatosan ezt a nagyvonalú, fölzaklató, a Babylon moziban bemutatott filmet, mint egy tartózkodó, de együttérző néző, hogy a csodával szerinte mit teszünk. A film azt mondta nekem, hogy a csoda mindig a másik ember, nem a könnyező madonnák, nem a csúcsviharban frizuráját megőrző Barbie, nem a lottóötös, hanem csak egy kicsike, ismeretlen szerkezet, a test, abban meg a lelke, a csoda mindig a másik ember, a csoda a migráns, a nigger, a cig. Az a másik, aki ott áll előtted, fázik, reszket, és éppen menekül. Vagy nem. Mundruczó arról mesél, mit teszünk mi itt, a mi világunkban, a keresztény, magyar végvárak őcsényi hangulatában a csodával, hogy egyrészt kis, korrupt életünk megoldása végett üzletelünk vele, aztán pedig űzzük, mint Saulus a legnagyobb migránst, cigányt, niggert, nevezett Jézus Krisztust. Ez a film, láttam ott Berlinben, egy nagy, derekas látomás. Gyönyörű színészi teljesítmények, gyönyörű képek, úgy mozog a kamera, annyira biztosan, és olyan közel hozza a távolit, hogy ámulunk, lok, és. 

Na, gyorsan elmondom még, hogy ismerek itt, Berlinben egy fiatal családot, akik, figyelem, senki nem mondta, nem állította, hogy ez egyszerű, a csoda a fulladozó Szent Kristóf nyakában a gyerek, szóval befogadtak egy négytagú családot, anya, apa, két kölök, kaptak egy szobát, ránézett a Karl Marx utcára, ki se mozdultak, szeparálódás, minek utána a férj rájön, rádöbben bizonyos mobilkutatások után, hogy anya, figyelem, megcsalja őt, legalábbis smsekben, és egy másik menekülttel. Van élet. Ez is milyen szép csoda, nem? Nem hogy csak menekülsz, hogy kiáltozol a határon eltorzult arccal, dobálsz, hanem a szíved. Nem hallgat el közben. Apa elrohan akkor, anya marad, sokáig, és amikor halkan megkérdezik tőle a háziak, hogyan is tervezi a továbbiakat, sértődötten pakol, és auch elrohan a két gyerekkel. Nem olyan sokáig döng a lépcsőház. Ez is egy milyen nagy, halálos novella. Tehát, még egyszer, ki mondta, hogy könnyű jót tenni, segíteni, szolidárisnak lenni, együtt érezni, ételt osztani, a szívet, verejtéket, időt adni?! De csak azért meséltem el, mert sok, nyugtalanító kérdésem maradt a babyloni vetítés után. Hogy tapasztalhatom-e a Jupiterben a csoda mibenlétét valóban. Az a csoda, hogy föl tudok emelkedni, Simon mágus? Elég, hogy csak lebeg, kicsi forgásos, zenével aládúcolt misztika? Jaj, ez nem csak metafizikai karikatúra? Mit tudunk meg a csodáról azon kívül, hogy képes összerombolni egy lakásbelsőt, ami igazán impozáns esemény volt. Mi ez a robbantás? Hogy nem szarozunk itt az őcsényi népharaggal, de úgy teszünk, tegyünk úgy, hogy legkeményebb kihívás várhat ránk is, mint ami Londonban, Párizsban, Barcelonában megesik? Ettől lesz a film, hogy úgy mondjam, kompatibilis a terrorral sújtott, nyugtalanított nyugat felé? Most akkor krimi is? Korrupt orvos megváltásának története? Lelketlen migránsvadász a végén Pál apostol lesz? Sajnos nem nyugodtam meg. Olyan ez a film, miközben saját dramaturgiájában téved el, hogy kevesebbet tudok a világról, mint amikor már láttam. 

Itt tartottam, amikor telefonált Anyukám. Nagy volt a hangzavar, mert a Piroskában ünnepeltek a Gyurival, a Sátánnal, és egy migránssal. Ez most anyukámmal tényleg három. Mégiscsak elrabolták. És hogy a Gyuri, meg a Sátán, és a migráns szereztek pezsgőt is. Itt kicsit képzelődni kezdtem, pedig nem szokásom. Hogy akkor majd feles pohárral, korsóval a csirió? Ugyanis a Piroskában van minden, de pezsgőspohár, nahát, az nincsen.