„Az utca más képen. Az utcán másképpen” / Fuga
2017.09.10.

A Fuga építészeti központ sokszor bizonyította már, hogy nyitott mindenre, ami túlmutat a hétköznapok sztereotípiáin. Ezúttal a My Budapest Photo Project képeit fogadta be. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

A hangzatos elnevezés nem profi fotósokat takar: Az utca más képen - Az utcán másképpen címet viselő kiállítás azt tükrözi, hogy látják a fővárost azok, akiknek – bár hajléktalannak nevezzük őket – maga az utca ad hajlékot.

Gede Márton képe
Gede Márton képe

Hányan mentünk már el lesütött szemmel egy-egy kéregető embertársunk mellett? Nem adtunk, mert siettünk, mert zavart a nyilvánvaló nyomor, gyanakodtunk, hátha átverés az egész, vagy egyszerűen csak elegünk volt már, és nekünk se könnyebb… Hányan képzeltük már magunkat a piszokban fekvő és kelő, messziről szagló másik helyébe, mialatt óvatosan jó messzire húzódunk a villamoson – és ha én is egyszer ide jutok? Mi kell ahhoz, hogy valaki elvágja az utolsó szálakat is, ami a civilizált állampolgárt a társadalom idegtépő, ám a biztonság illúziójával ámító struktúrájához köti, és a puszta létezésre bízza magát? Van-e ebből az állapotból visszaút?

A Budapest Bike Maffia és a Café Art 2017-ben másodízben lebonyolított akciója nem arra vállalkozik, hogy választ adjon a társadalmon kívül rekedt emberek sorsával kapcsolatos ellentmondásos kérdésekre. Azt teszi, amit a művészet tehet, és amit kötelessége tenni: a mindennapok jól fésült, gondosan szagtalanított és szőrtelenített kellemkedése helyett nyakig merít a valóság kényelmetlen kipárolgásába. 

A Londonból útjára indult ötlet pofonegyszerű: 100 db eldobható fényképezőgépet adnak az arra vállalkozó, fedél nélkül élő emberek kezébe, hogy örökítsék meg otthonukat, az adott város utcáit, és ott folyó mindennapjaikat. A beérkező képekből hozzáértő zsűri válogat ki egy kiállításra valót, a legjobbakból pedig naptár készül, amely kereskedelmi forgalomba kerül. Az akció költségeit a támogatói adományokon felül Londonban és Budapesten is nagyrészt a Fujifilm állta: kedvezményes áron biztosította a fényképezőgépeket, ingyen hívta elő a filmeket és készítette el a nagyításokat. Az eladásokból származó haszon utolsó fillérig a képek készítőihez kerül – az első, 2016-ban lezajlott projekt során a támogatásoknak köszönhetően több, mint egymillió forintot sikerült szétosztani, és fejenként 85.000 forint jutott a 12 kiválasztott alkotónak. A nyilvánvalóan összetett hatású művészeti projekt tehát üzleti szempontból is életképes; amellett, hogy elgondolkodtat, és szembesít a problémával, amelytől hajlamosak vagyunk szemérmesen elfordulni, gyakorlati segítséget is jelent a rászorulóknak. Minden résztvevő 2.000 forintos támogatásban részesül, amikor a fényképezőgépet átveszi. A negatív „részvételi díj”egyszerű számításon alapul: a gépet 2000 forintért tudná eladni új tulajdonosa, hogy vacsorához jusson. A támogatás arra sarkallja, hogy ne kényszerüljön erre, illetve választhasson más alternatívát. 

Hegedűs József képe
Hegedűs József képe

 

A projekt sikerét jelzi, amit a főszervező, Fekete Bernadett lelkesen mesél: a 100 gépből az első évben 91, idén 94 került hozzájuk vissza. A beérkezett 2000 képből kilenc tagú zsűri válogatta ki egyre szűkülő körökben azt az ötvenet, amelyet a Fugában szeptember 28-ig láthat a közönség. A válogatás szempontja elsősorban a hitelesség volt – nem szociofotókat vártak, hanem az utcán élő emberek valós élményeit tükröző alkotásokat. A szélsőséges élethelyzet ellenére sem mások a preferált témák, a hajléktalanok képein is visszaköszönnek a fészbuk sztárjai: a cicusok, a kutyusok és a Szabadság-híd, beszédes bizonyítékául az emberi lélek változtathatatlan mélyrétegeinek. Ugyanakkor értelemszerűen megjelenik a sajátos létforma minden kelléke és tapasztalata, a kitaszítottsággal együtt a közösség, a barátság, az empátia és a humor, sőt a filozófia is. A paletta nem szűkebb, hanem tágabb: a cica mellett állandó társ a galamb, a főváros dekoratív eklektikája mellett témává válik a panelházakon megcsillanó hajnali fény, a jeles középület előtt menetelő karhatalom, vagy az emlékmű tövébe vetett nyoszolya. A szolidaritás a kivonulást önként vállaló nomádokkal, a ligetvédőkkel, vagy a sorstársakkal, akik szintén a padon alszanak.

A legjobb képekre a kiállítás helyszínén és a program facebook oldalán lehet szavazni – a pályázók státuszánál fogva itt nyilván nem a fürge ujjú ismerősök száma dönt majd az online szavazás során. A legjobb 12 képet tartalmazó My Budapest naptárat október 10-én, a Hajléktalanság Világnapján Londonban, New Yorkban, New Orleans-ban és itthon egy időben mutatják be, ünnepélyes keretek között. Az október 10-ike után megvásárolható naptár – amellett, hogy egyedi portrét fest Budapestről – minden kép mellett közli az alkotó élettörténetét, gondolatait, így valóban összművészeti alkotást vásárol az, aki pár ezer forintot szán az utcán élők támogatására.  

Mayer György képe. Fotók: MyBudapest Photo Project
Mayer György képe. Fotók: MyBudapest Photo Project

A projekt rokonszenves vonása, hogy nem a művészi szépelgés ihlette – minden résztvevő tevőlegesen és elhivatottan dolgozik a perifériára került emberek életkörülményeinek javításán a projektet gondozó Budapest Bike Maffiától a kiállítás megnyitóján interaktív performance-ot bemutató Szalay Krisztáig. A második sikeres évét maga mögött tudó kezdeményezés mozzanatairól Ferge Roland dokumentumfilmet forgat, mely nemzetközi fesztiválokon is népszerűsíti majd az akciót, amely eddig Budapesten kívül Londonban, New Orleans-ban és Sidney-ben zajlott hasonló feltételek mellett. 

Sem a Fuga előterében kiállított képek, sem a megnyitón kínált bio-szendvicsek, sem a szerencsés nyertesek tiszteletdíja nem fogja megoldani a megnyitón megjelent otthontalan alkotók sorsát, ahogy nem oldja meg az elfordított fejjel átnyújtott aprópénz sem. A fejlett nagyvárosi civilizáció súlyosbodó járványos betegsége ennél komplexebb kezelést, az érintettek részéről pedig átlagon felüli erőfeszítést kíván. Az azonban biztos, hogy az akár saját hibájukból nyomorultak, gyengék és tehetetlenek hivatalos megbélyegzése nem segít a helyes diagnózis felállításában, legfeljebb felmenti a társadalom többségét a paradox helyzet tudomásul vétele alól. Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatták – ahogy ez a kiállítás megnyitóján is elhangzott –, hogy a jóléti civilizáció békés kulisszáin kívül rekedtek nyilvános elutasítása dacára aktivizálódik és működik az emberségből fakadó szolidaritás és a hajlandóság a praktikus válságkezelésre. A MyBudapest Photo Project e kettő ötvözete, amely az anyagi segítségen túl a legfontosabbat kínálja a visszatérésre ösztönző tényezők közül: részvételt a többségi társadalom játékaiban.

A kiállítás megtekinthető 2017. szeptember 28-ig.

Szerző: Zöldi Anna