Ugyanilyen könnyedén lehetne érvelni egy csomó másik megfejtés mellett is, úgymint az akác a szabadság, a szerelem, az 1848-as forradalom és szabadságharc, az LMBTQ-mozgalom vagy a trianoni békeszerződés egyértelmű jelképe. Roppant komplexen gondolkodó lények vagyunk mi, emberek, ezért nem tudjuk elfogadni, hogy egy fa ne hordozzon önmagán túli, sokrétű szimbolikus jelentést. De ha sokrétű, akkor már hozzuk ki belőle a maximumot, jelentsen mindent, ami csak eszünkbe jut.

 

Az akácfa egyszerre hungarikum és bevándorló, s emiatt a nemzeti és politikai sokféleség manifesztuma – állítja a Magyar akác című előadás. Az alkotók, Kelemen Kristóf író és rendező, Pálinkás Bence György képzőművész, Kristóf Márton zenész, Eke Angéla és Homonnai Katalin színészek a Kilián Laktanya politikailag terhelt terébe helyezték a Magyar Akácot, illetve a magyar akácokat, mert az előadás díszlete egy pár négyzetméter alapterületű ültetett akácos. A Kilián Laktanya az ’56-os forradalom egyik legfontosabb ellenállási pontja volt, és ha így tekintünk az akácosra, talán azt is mondhatnánk, az akácfák, melyek gyökereikkel szorosan kapcsolódnak egymáshoz a föld alatt, az ’56-os hőseinket is szimbolizálják. De kár lenne leragadnunk ennél az egyszerű megfejtésnél, amikor az előadás még számos színes értelmezési lehetőséget tár elénk.

 

Az akác magyarországi történetét rengeteg ellentmondás kíséri végig. „Amikor különböző erdészek és környezetvédők véleményét meghallgattuk és elolvastuk, azt tapasztaltuk, hogy ezek a szakértők mind a saját helyzetükből fogalmaznak meg élesen ellentétes véleményeket, aszerint, hogy nekik hasznos-e vagy káros ez a fa.” – hangzik el Kelemen Kristóftól az előadás elején, és nem kell nagyon erőlködni, hogy kiderüljön, a politikai ideológiák valami nagyon hasonló hozzáállást képviselnek a kérdésben.

 

Itt volt például a három évvel ezelőtti kis kabaré az akácfával kapcsolatban, amit az előadás felelevenít, és ami épp elkerülte akkor a figyelmemet a napi bullshit-áramlatban. 2014-ben ugyanis az EU egy rendeletet hozott az idegenhonos inváziós növények kiirtására, amelyek károsak az adott terület ökoszisztémájára. Ennek esett áldozatul majdnem szegény amerikai-magyar akác, de szerencsére pártunk és kormányunk résen volt, ezt olvashattuk akkor a FIDESZ Facebook oldalán: „írd alá petíciónkat: védjük meg a magyar földet, a szabad pálinkafőzést és a magyar akácot! Üzenjük Brüsszelnek: kiállunk értékeinkért és hagyományainkért!” Így esett hát, hogy megvédtük a szép, magyar akácot Európától (azóta már Soros Györgytől is védjük, gondolom).

 

A színpadi tér a mi kis akácosunk, Magyarország, hogy még egy szimbolikus magyarázatot erőltessek valamibe, ami amúgy is tele van vele. A háttérben kivetítő, ezen láthatjuk annak dokumentumait, hogyan integrálták az alkotók saját világlátásuk allegóriájává ezt a ritkának éppen nem mondható fafajt (a tízmillió akác országa vagyunk, de már megint elkalandoztam). 

 

A csapat által alapított akácfa-mozgalom nem tétlenkedett: időt, pénzt nem sajnálva fát ültettek az ópusztaszeri emlékparkban konzervatív, jobboldali hagyomány szerint, a Hűvösvölgybe a Horthy-korszak munkásmozgalmi ellenállóinak tiszteletére, akácok fotóival hamisították meg a történelmet az OSZK könyveiben és az Alaptörvényben, amelyet érettségizett diákok kaptak ajándékba a Magyar Államtól. Persze fontos, hogy a hamisítást itt jól kell érteni: hiszen nincs történelem és emlékezés ilyen hamisítások nélkül, vagyis Magyarországon egész biztos, hogy nincs.

 

A mozgalom legjobb húzása a CEU-tüntetésen megjelenő, s így fontos sajtóorgánumokba is bekerülő transzparens volt, amelyen a következő állt: „Az amerikai akác 2014-ben lehetett hungarikum. A CEU miért nem lehet magyar egyetem?”. Láthatjuk, hogy az akác nemcsak az univerzum összes ideológiájának a szimbóluma, hanem egyszersmind egy olyan jelkép, amelynek segítségével tömören és világosan ki tudja fejezni magát, aki ki akarja.

 

Hit, erő és tenni akarás – nagyjából ezekkel a szavakkal tudnám leírni azt, amit a színpadon látunk. Elképesztő az a fegyelem és felkészültség, amely a csapatot jellemzi, hogy szívüket és lelküket adják minden fa avatásánál minden elhangzó dalba és versbe. Az, ahogy világot megvető bátorsággal állnak ki az igazán fontos dolgok mellett, hogy nem félnek a magyar akác évszázados szimbóleumát zászlajukra-transzparensükre tűzni, és harcolni egy jobb, egy szebb Magyarországért.

 

Gondolom, mondanom sem kell, az előadás happy enddel zárul egy alternatív valóságban. Az utolsó percekben a háttérben legbefolyásosabb politikusainkat láthatjuk, akik híres színészeink hangján beszélnek arról, milyen fontos a másik elfogadása, a más kultúrájának meg- és elismerése, és a rendszerrel szemben kritikus hangú művészeti alkotások létrehozása. Minden jó, ha a vége jó, aki nem hiszi, járjon utána etc.

 

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.