Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VÁRATLAN FORDULATOK

Utóhatás
2017. máj. 31.
Hogyan válunk családunk haláláért felelősöket követelő megtorlóvá? Legújabb filmjében Arnold Schwarzenegger erre a kérdésre keresi a választ. VIZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

Az utóbbi években, ahogy fokozatosan csökkent az „osztrák tölgy” politikai aktivitása, úgy növekedett filmpremierjeinek száma. Olyan, mintha a testépítő világbajnokból hollywoodi akciósztárrá érő, majd Kalifornia állam kormányzójává előlépő Schwarzenegger most egy újabb, a korábbiaknál nem kevésbé lehetetlennek tűnő, váratlan fordulatot készítene elő kacskaringós pályáján, és egy régi adósságát szeretné törleszteni a közönség felé: igyekszik bemutatkozni, mint drámai (értsd: valós motivációval rendelkező karaktert eljátszó) színész.

Schwarzenegger a 2015-ös Maggie – Az átalakulás zombivá alakuló lányát féltő apa figurájának eljátszása után az idei Utóhatás című filmmel a tőle megszokott kitartással tesz egy újabb lépést ezen a rögös úton. Most Roman Melniket, az USA-ba bevándorolt ukrán származású építőipari munkást alakítja, aki az anyaországból várja haza családját, azaz feleségét, és az unokáját a szíve alatt hordó lányát, ám a repülőjük légi katasztrófa áldozata lesz, amiért kimutathatóan egy légiirányító, Jake (Scoot McNairy) vonható felelősségre. Melnik egész családja a végzetes hiba áldozatává válik. Az alkotók a történtek hatására összeomló két férfi kálváriáját párhuzamos szálon mutatják be, amiket, miután Melnik képtelen a megbocsájtó felejtésre, csak a film végén kötnek össze. Az igaz történeten alapuló filmdrámát biztos kezű, ámde fiatal rendező, Elliott Lester jegyzi, az egyébként független produkció produceri munkálatiért pedig nem más, mint Darren Aronofsky volt a felelős.

Tehát minden adottnak tűnt Schwarzenegger számára, hogy megcsillanthassa eltitkolt kvalitásait. A légitársaság kezdetben úgy exponálódik, mint ami megfelelő módon intézi a katasztrófa utáni ügyeket: pszichikai, mentális és fizikai egészség megőrzését biztosító szolgáltatások az elhunytak hozzátartozóinak, állandó kapcsolattartó segítség, a hibák beismerése, a felelősök megtalálása (hiszen éppen erre épül a másik szál). 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Majd Schwarzenegger karaktere egyszer csak követelni kezdi a légitársaság ügyvédjeitől, hogy valaki kérjen tőle személyesen bocsánatot. Derült égből értesülünk arról, hogy ő az egyetlen, még jogi képviseletet sem igénybevevő hozzátartozó (!), aki mint magánember perli a társaságot. Mindez teljesen váratlannak és megalapozatlannak tűnik. Valami nem tiszta, mintha valamit elfelejtettek volna megosztani velünk. Melniket látjuk mindenféle pózban sírni a kanapén, a családja fényképét simogatni, egy elhagyatott gyárépület tetején állni, ezek minden gyászoló embertől kitelnek, de hogy ő ezen képsorok után miért kezd el személyes bocsánatkérést követelni előbb a légitársaság ügyvédjeitől, majd újabb váratlan fordulatként, magától a légiirányítótól, Jake-től, akivel kapcsolatban korábban Melnik semmilyen véleményt nem fogalmazott meg, és akit már eleve meghurcoltak, felelősségre vontak, az mindebből egyszerűen nem derül ki. Az alkotók célja itt túlságosan nyilvánvalóvá válik: Schwarzenegger drámai helyzetbe hozása, hogy karaktere minél hamarabb a légi katasztrófa áldozatainak Diane Fossey-jává avatódjon.

Hasonló egyenetlenségekkel találkozunk a másik oldalon is: nem pontos az, hogy mi történik a baleset állítólagos okozójával, Jake-kel. Ő az őszinte önmarcangolásba őrül bele. Egyáltalán beleőrül? Vagy csak a társadalom által róla kialakított képet képtelen elfogadni? Az egészben való felelősségét tagadja, vagy beismerve a hibáját önmagával nem képes megbarátkozni: az egyik jelenetben ezt játssza, a másikban azt. Így hasonlóan ahhoz, ahogy a vádló ember, a vezeklés kérdésköre sem tud igazán beindulni. A pontatlanságok miatt van szükség olyan mellékszálakra, amelyeknek a néző érdeklődésének fenntartásán kívül semmi értelme: Jake feleségének tettei mögött nem húzódik semmilyen hihető indíték, hacsak nem a filmvégi finálénak az ütősebbé tételét nem nevezhetjük annak. Mintha az alkotók is tisztában lettek volna azzal, hogy a két rosszul motivált karakter szembenézése önmagában nem lett volna elég.

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Tehát nemcsak Roman Melnik karaktere szenved hiányosságokban, sőt egyenesen kijelenthető, Arnie igyekszik menteni a helyzetet, és példásan állja a sarat. Próbál fogást találni, többször nekifut, sír, követelőzik, őszintén akarja ő ezt. De hiába: még egy komolyabb színészi eszköztárral rendelkező kolléga, mondjuk, Mel Gibson, aki brillírozott az egyébként szintén a családjáért harcba induló idősödő karakterre épülő Az utolsó emberig-ben (Blood Father) – nem utolsó sorban a kielégítő forgatókönyvnek köszönhetően –, sem lenne könnyű helyzetben. De itt túl kevés az alap: elegendő-e, ha annyit tudunk a karakterről, hogy ukrán, és hogy munkás? Sorozatosan megalázott helyzetekbe került korábban, ezért érezte úgy, hogy neki több jár egy ilyen katasztrófa után? Olyan ember, aki kamatostul behajtja az őt ért sérelem okozóján a kárt, de miért? Még az expozícióban is csak annyit látunk, hogy imádja a munkáját, tehát nem is a családjához való viszony van részletezve. Nincs igazán átélhetővé téve, az ilyenkor ellőtt, közhelyes patronokat leszámítva – alkoholos mámorban való fetrengés a kanapén a homályos szobában, fényképsimogatás, az elvesztett családtag nevének ismételgetése közeliben – a gyásza, hogy neki személyesen mit jelent ez a veszteség, és hogy miért képtelen feldolgozni azt, hogy gyászát nem tudja megosztani mással, hogy képtelen megérteni, hogy a légitársaság tulajdonképpen miért nem gyászol őszintén vele együtt. Nem a folyamatot látjuk, nem az igazi, hihető lépéseket a pokol felé vezető úton. 

Így a dráma ívének egyenetlenségei miatt Arnold Schwarzenegger színészként való megítélésekor sem vagyunk könnyű helyzetben. Kérdések maradhatnak bennünk: valóban így alakul ki az emberben az alaptalan bosszúvágy, ami aztán generációkat tönkretevő lavina elindítója lehet? A fim utolsó váratlan fordulata után Roman Melnik hangsúlyozza: „Tudom, hogy mit érzel, rajta, húzd csak meg a ravaszt.” Igen, Schwarzenegger biztosan tudja. De mi, nézők, tudjuk-e?

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek