Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MÁSVILÁG

Holle anyó / Budapest Bábszínház
2017. máj. 20.
Kreatív vizuális ötletekből és kevésbé kreatív, Disney-filmekre erősen emlékeztető dalokból áll össze a Budapest Bábszínház új produkciója, a Holle anyó. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

A gyerekek – velem ellentétben – szeretik a Disney-számokat, vagy ami biztos: hozzájuk vannak szoktatva. Persze nevezhetném a Holle anyót bábmusicalnek is, de a dalok hangzásában és szövegében megjelenő cukormázas jajongás elég jellegzetes. Erre, meg a sok felesleges dumára azért van szükség, mert a Holle anyó sztorija nagyon röviden elmesélhető. Volt egyszer egy anya, annak volt két lánya, egyiket szerette, másikat nem, utóbbi beleejtette a kútba az orsót, aztán utána ugrott, kikapott pár péksütit egy kemencéből, megrázott egy fát, takarított Holle anyónál, esett a hó, kapott arany ruhát. A másik lány bedobta az orsót a kútba, és utána vetette magát az aranyruha érdekében, de nem vette ki a péksütiket, nem rázogatta a fát, ki se takarított Holle anyónál, hó sem esett, úgyhogy kapott egy adag szurkot a nyakába.

Az egyszerűség, a könnyen mesélhetőség ellenére Holle anyó történetét mégis láthatjuk komplexnek, ennek okát pedig a mese rituális jellegében találjuk meg. A Grimm fivérek Holle anyója ugyanis pontosan ugyanaz a karakter, akiről V. J. Propp A varázsmese történeti gyökereiben ír. A vasorrú bába (vagy a szláv mesékben: Baba-jaga) élet és halál határán ücsörög kunyhójában – Propp megfigyelései szerint egy erdőben, a Holle anyóban egy kút mélyén, egy elvarázsolt világban -, próbára tesz, jutalmaz vagy büntet. Ha a hős a házába lép, meghal, aztán feltámad, mikor kilép, de olyan is van, hogy soha nem lép ki.

Kuthy Ágnes rendezése és Hoffer Károly látványtervezői munkája mintha éppen ezt a határátlépést akarta volna megjeleníteni a Budapest Bábszínház színpadán. A föld, ahol főszereplőnk, Bella éldegél mostohájával, mostohatestvérével és barátaival, egy aranyos kis meseváros: két házikóval a tér két oldalán, a háttérben festett házak, középen kút. Ez utóbbi, miután Bella beleugrik, hogy beejtett orsóját megtalálja, emelkedni kezd, mint egy lift, viszi a lányt az ég felé. A teret felülről keretező, vattaszerű felhők ekkor süllyedni kezdenek, Bella az út végén a felhők fölött ébred. A fent vizuális világa álomszerű, nincsenek konkrétan értelmezhető elemei: a felhőkből fehér, görbe szálak állnak ki, melyeknek funkcióját csak akkor értjük meg, amikor helyre áll a világ rendje, és Bella munkája végeztével hazaindul a földi világba.

A fent és lent közötti elkülönülést erősíti a bábok mozgatási technikája. Míg a földön sétáló bábok marionettek, tehát a fenti világ, valamiféle transzcendens erő mozgatja őket, addig a felhők fölött a pálcás bábokat alulról mozgatják a színészek. A két főszereplőből, Bellából és Ellából, akik lent és fent is járnak, kettő fajta báb van.

Bella és Ella személyisége és egymáshoz való viszonya a történet érdekességének vagy helyenként érdektelenségének egyik legfőbb mozgatója. Bella Disney-hercegnő, Ella pedig Disney-gonosz, de még azokból az időkből, amikor a Disney túlegyszerűsített sémákban gondolkodott karaktereiről. Bellát roppant légiesen, könnyeden mozgatja Pájer Alma Virág, hangja is lágy és kedves. Jósága már-már akaratgyengeségnek tűnik, sodródik az eseményekkel, kérdés nélkül teszi, amit mondanak neki. Hogy soha nem kérdőjelezi meg senki parancsát, és ezért ő jár szerencsével, az kicsit azt üzeni nekem és a gyerekeknek a nézőtéren, hogy legyünk szépen szervilisek, mert az vezet minket a boldogsághoz. Bevallom, nem igazán tudtam azonosulni figurájával, sokkal inkább tudtam Elláéval, aki bár lusta és rosszindulatú, de mégis önálló akarattal létező személyiség. Kicsit ügyetlen is, sok az emberi vonása, arról nem beszélve, hogy Spiegl Anna nagyon aranyos, durcás hangot kölcsönöz neki.

Egy ponton az előadás megkapirgálja a két lány viszonyát: a kút mellett Bella a jégen csúszkál, majd ügyetlen testvérét is próbálja bátorítani, hogy csúszkáljon vele, aki egy hatalmasat esik a jégen, majd visítva árulkodni kezd anyjának, és azt hazudja, Bella lökte el. Így a jelenet végül csak azt mutatja be, milyen igazságtalanul viselkedik családja a szegény, szorgalmas lánnyal, de kicsit felvillantja azt is, ha a közös játék jól sikerült volna, talán történhetett volna minden másképp.

Fotók: Budapest Bábszínház
Fotók: Budapest Bábszínház

A sztori mellékszereplői: egy idős néni és udvarlója, egy idős bácsi, két kisgyerek, és a Bella után epekedő Péter is leginkább azt a dramaturgiai funkciót töltik be, mint az égben a próbatételek alatt a kemence úr vagy a fa asszonyság, akik a lányok segítségét kérik: megmutatják, hogy Bella milyen jó és Ella milyen rossz. Hogy Bellát a legidősebbektől a legfiatalabbakig mindenki szereti, sőt még pasija is van, hogy Ellát az anyukáján kívül senki sem szereti. Mi tagadás, azon kéne meglepődnünk, ha ez nem okozott volna szegény Ellában némi személyiségtorzulást.

És hogy hogyan képzeljük Holle anyót, a természeti erők, az évszakok, valamint ég és föld urát és parancsolóját? Bella és Ella némi hitetlenkedéssel fogadja, hogy ő az, amikor meglátják az aprócska, széllel bélelt nénikét, de akik velük ellentétben láttak már Miyazaki-rajzfilmet, azok egy csöppet sem lepődnek meg az információn. Miközben Bella takarít nála, az évszakok rendben követik egymást a földön, mikor Ella lustálkodik a vánkosán, pillanatról pillanatra változik az időjárás. 2017 tavaszán meggyőződésem szerint Ella nála a soros.

Az előadás adatlapja a Budapest Bábszínház oldalán itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek