Alien: Covenant
2017.05.17.

A nyolcadik utas: a Halál újabb előzményfilmje, a Prometheus folytatása, az Alien: Covenant kilúgozott egyvelege lett említett két felmenőjének: egy alienekkel benépesített Prometheus-mozi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Miután a hard-core Alien-rajongók zöme kellőképpen kiakadt attól, hogy a feminista horror-franchise első előzményfilmje, a 2012-es Prometheus mindenféle lételméleti kérdéseket boncolgatott a teremtővel meg a teremtményeivel kapcsolatban, ahelyett, hogy inkább a frászt hozta volna ránk, az alkotók már jó előre belengették: az előzményfilm folytatása visszatér majd a gyökerekhez, borzonghatunk rajta eleget. 

Rossz hírünk van. Az Alien: Covenant minden, csak nem ijesztő, és még mindig lételméleti kérdéseket feszeget, nevesen: vajon az emberfaj sárkányfog-vetemény? De ragozhatjuk tovább is a kérdést: lehet, hogy az ember épp ugyanúgy élősködik Földanyánkon, mint ahogy gazdatestként használja/használta fajunkat a franchise-ban a xenomorph, vagyis a nyálkás-savas idegen parazitalény?

Egyszóval a rendező, Ridley Scott még mindig filozofikus hangulatban van, mi több, behozza utalásként Richard Wagnert (A Rajna kincse), John Miltont (Elveszett Paradicsom) és Percy Bysshe Shelley Ozymandiását is (amit szándékosan George Byronnak tulajdonít egy dramaturgiailag fontos pillanatig), hogy lássuk, kellőképpen felvértezte magát tekintélyszemélyekkel és művekkel az újabb világmagyarázathoz. És ha már úgy alakult, hogy a „mi végre az egész teremtés?” örökbecsű kérdését kénytelen volt egy sci-fi horror popcorn mozi keretei között feltenni (és természetesen megválaszolni), némi ijesztgetéssel is szolgál körítésként azoknak, akik nosztalgiával gondolnak arra, mennyire forradalmi tett volt részéről, hogy 1979-ben csupán egy nő (Sigourney Weaver) és Jones, a vörös hajómacska élte túl a xenomorph támadását.  

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

Az Alien: Covenant története egyébként tényleg minden eredetiséget nélkülöz: akad benne egy új hazát kereső űrhajó (Covenant) leendő telepesekkel a fedélzetén (à la Csillagközi romboló); ismeretlen bolygóról fogott titokzatos jel, meg űrhajóra felhurcolt, támadásba lendülő idegen életforma. Miután a hajó legénysége – amelynek tagja Walter is (Michael Fassbender), a Prometheus androidjának, Davidnek (Michael Fassbender) továbbfejlesztett változata (à la Terminátor) – egy gyarmatosításra alkalmas bolygón landol, a Prometheus űrhajó egyetlen „túlélőjébe”, Davidbe, az androidba botlik. Lévén Michael Fassbender kettős szerepben jelenik meg a filmben, nem nehéz kikövetkeztetnünk, hogy az androidok megtévesztő hasonlósága bonyodalmakhoz fog vezetni – és vezet is. Az első „telepesek” mindeközben beköltöznek a bolygón tébláboló legénység tagjaiba, hogy aztán egyik példányuk a Covenantra is feljusson, elszabadítva a poklot ott.   

Annak a klausztrofóbiás feszültségnek, elkeseredett létharcnak, szent borzadálynak az ismeretlentől, ami az 1979-es klasszikust, A nyolcadik utas: a Halált jellemezte, a mostani filmben sajnos már nyoma nincsen. Amikor éppen nem mélyenszántó gondolatokat hallgatunk David szájából, amelyet egy szcénában furulyázásra is használ (semmi szex, a hangszerről beszélünk), a xenomorph (vagy felmenője, a neomorph) robbantgat szét emberi gerinceket, tekeredik polipszerűen az arcokra, vagy rohangál az űrhajó zegzugos folyosóin a női főszereplőnket üldözve vagy épp menekülve előle. Merthogy – ha eddig még nem említettük volna – hűen az Alien-hagyományokhoz ismét csak egy nő, Daniels (Katherine Waterston) marad végül állva, és próbálja szétrúgni a parazitalény fenekét, igaz, Ripley harmadparancsnokhoz (Sigourney Weaver), de még a Prometheus fő karakteréhez, Elizabeth Shaw-hoz (Noomi Rapace) képest is meglehetősen vérszegény jelenség a terraformálásra szakosodott bolygómérnök. De a frizurája legalább nyomasztó.

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Az Alien: Covenant felejtős, kiszámítható, sablonokból építkező mozi, amely ennek ellenére okosnak szeretne látszani. A monszunesőben úszó erdők és hegyek, a felszálló ködök, vagy a bolygó agorája, amely hatalmas oszlopcsarnokaival és a szoborrá merevedett halottaival tény, hogy szuggesztív látvány. Az űrhajós lövöldözős-véres üldözések azonban olyan óramű pontossággal követik egymást, hogy minden izgalmat nélkülöznek.   

Látva a Prometheus folytatását, az Alien: Covenant című mozit, különösen szomorú, hogy Ridley Scott végül csak megfúrta a stúdiónál a dél-afrikai Neill Blomkamp tervét, aki új életet lehelve a franchise-ba szerette volna Sigourney Weaverrel a főszerepben leforgatni az Alien 5-öt, ami az eredeti széria második része (A bolygó neve: Halál) után vette volna fel a fonalat. 
 
Címkék: Mozipremierek 2017