Bukta Imre: Apám romantikája eladó / Godot Galéria
2017.04.17.

Tíz új festmény és egy félig bio installáció alkotja Bukta Imre legújabb kiállítását a Godot Galériában, ahol a képek hagyományosak, az installáció meglepő, de nagyon odaillő. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.

Apám romantikája eladó
Romantika eladó

Bukta Imre tevékenységét mezőgazdasági művészetnek, illetve agro artnak nevezik, de elhangzott már a tájművészet is. Lehet, hogy a jövőben még ezeknél is találóbb meghatározás születik, mert nem könnyű megalkotni az adekvát kifejezést erre a műfajilag is gazdag munkásságra, de még inkább a tematikára. Ugyanis Bukta kezdettől fogva a falusi élet jellegzetes helyzeteit, eszközeit, tájait és alakjait festi, rajzolja, installálja, akciózza, így volt ez akkor is – csak némileg eltartottabb módon -, amikor Szentendrén élt, s még inkább így van a 2000-es évektől, miután visszaköltözött szülőfalujába, a Heves megyei Mezőszemerére. 

Nem ő az egyetlen művész, aki visszahúzódik egy (a nagyvárosokhoz viszonyítva) csendes helyre, régebben is volt ilyen, ugyanezt tette például Koszta József és Tóth Menyhért, akik az „isten háta mögött” világraszóló művészetet hoztak létre. Buktáról nem csak a lakóhely okán juthat eszünkbe Tóth Menyhért (és persze Koszta József, de vele ez a szál túl messzire vezetne), hanem mert ő is a - városlakók szemszögéből - szűknek, szegényesnek és monotonnak tűnő saját környezetét festette egész életében. Kétségtelen, hogy Tóth Menyhértnek is volt humorérzéke, ízes és finom, bár nehezebben tetten érhető, mint a Buktáé, s az is biztos, hogy mindketten hasonló gyöngédséggel és empátiával szemlélték a környezetüket és a körülöttük élőket. 

Bukta festőművészetének tehát vannak elődei és rokonai, de persze az ő 21. századi festészete jóval nyitottabb, hiszen végigment azokon a ’45 utáni irányzatokon, amelyekkel a legpontosabban tudta egy adott időszakban (és témában) kifejezni magát. Az akciók, videók és installációk mellett mindvégig készültek képek is, most azonban, úgy tűnik, „klasszikus” értelemben vett módon fest a legtöbbet.  A cél változatlan, saját személyes emlékei, és a jelen idejű változások disszonáns egymásra hatásának a rögzítése. 

Falu eladó
Falu eladó

Buktát gyakran kérdezik a képei kritikai tartalmáról, meg arról, hogy fontosnak tartja-e az aktualitást. Az utóbbira igen a válasza, de ez alatt a szakmai korszerűséget érti, az előbbi felvetésre pedig egy interjúban azt válaszolta, hogy „a művészetem nem kritikus, hanem realista…ez vegytiszta képzőművészet”. 

Az biztos, hogy Bukta nem dramatizál és nem szociologizál, de az is igaz, hogy a megfigyelései valósághű képet adnak a magyar vidék mai állapotáról, vagyis az elhanyagoltságáról és a magára hagyatottságáról.   

Legújabb művein most éppen kiárusít. Eladó a komplett falusi idill, tehát nem csak a házak, de a szántó (a festményen szereplő felirat elhelyezését tekintve tán még a levegő is), az apai emlékek, meg a (tán sosem volt, de a) z örökösökben (és a kívülállókban) képződött vidéki romantika. Az régi megállapítás, hogy Bukta finom humora átszövi a műveit, de most, a Godot Galéria terében úgy tűnik, a humora kicsit keményebb lett. Kevesebb az elnéző irónia, és több az örkényi groteszk, például, amikor a monitor kék fényében játszó nagyon hivatali irodát beteríti a meleg sárga elkobzott kukorica (Falusi jegyző lefoglalt kukoricával), vagy amikor tehetetlen gazdája kezében bő sugárban kispriccel a lukas belsőből a levegő (Misi lyukas gumival). 

Ezek a könnyebben elmesélhető képek, de a legjobbak azok, amelyeket nehéz szavakba foglalni. Pedig sokkal több néznivaló van rajtuk, mint az előbb említetteken, olyan elmélyülten lehet bogarászgatni némelyik festményén, mint egy Bruegelen. Igaz, Buktánál nem játszadozik senki, és nincs embertömeg, de van másmilyen. Bukta ugyanis nagyon sok mindent halmoz az „eladóházas” festményein, aprólékos tárgyszerű részleteket és változatos festői (néhol belerajzolós) megoldásokat. Van, hogy eggyé csúszik a kint és bent, az itt és ott, az Apám romantikája eladó című képen például vetési varjak terítik be a kopasz udvar fölötti ég helyét. A Falusi asszony szobája sem zárt, egybefolyik a kinti utcával, s a hifi torony melletti gömbakác kopasz koronája szépen összeboronálódik a házi feszület sugárzó aurájával. 

Részlet a kiállításból. A képek forrása: Godot Galéria
Részlet a kiállításból. A képek forrása: Godot Galéria

Az, hogy mi eladó, nem csak a megszövegezett címekben szerepel, de a műveken kompozíciós elemként is, ugyanis a képfelületekre rá van írva ecsettel. A legtöbbször egyébként úgy, hogy for sale, ami elég előkelően, sőt uniósan hat ebben a miliőben. 

De ez még hagyján. A ma természetesnek mondható ambivalenciának legszórakoztatóbb megjelenítése a bevezetőben említett installáció, ami a terem elkerített végében kapott helyet, s nem más, mint egy tyúkudvar, ami – a háttérposzter szerint – akár New York alsón is lehetne.    

Bukta a tavaly nyári HVG interjúban említette azt a „turisztikai” tervét, hogy a világ minden tájáról telepítene tyúkokat és kakasokat Mezőszemerére, az óljaikat pedig művészek készítenék el. Ez (ha jól tudom) még nem jött össze, a projekt azonban - még, ha a tyúkok itt most nem az idegenforgalom, hanem a vidék egzotikumát jelentik - szemmel láthatóan nincs feledve. 

A kiállítás 2017. április 29-ig tekinthető meg.

Szerző: Ibos Éva