Talán leírni is felesleges, hogy mennyire nem esemény ma már egy szuperhősfilm. Dömpingben élünk, már-már megszokásból ülünk be ezekre a produkciókra, s szinte automatikusan juttatják el a nézők az éppen aktuális Marvel vagy DC-filmet a milliárdos bevételi határig. Néhányszor még azon túl is.
Megvan ennek az ára a vásznon, például az, hogy ritkán látni igazán korhatáros mutatványokat a világ megmentőitől, de miután tavaly egy bizonyos Deadpool szigorúan felnőtteknek szánt ámokfutása igencsak klassz pénzeket kaszált – s mivel az X-Men se tartozik egyelőre Disney fennhatóságú Marvel Stúdió alá – nagy esély volt arra, hogy James Mangoldnak is megéri majd „R” kategóriás, durvulós végső harcba küldeni a vén mutánst.
Mangold rendezte az előző különálló Farkas-mozit is (2013), de abból nem nagyon derült ki, hogy mit is akart pontosan elérni vele. Bár Hugh Jackman elvitte a hátán, a film maga unalmas volt és giccses, ezért hát hiába hangulatos az új film előzetese, a közvélemény okkal-joggal várta gyanakvással a berlini premiert. Most pedig teljesen megérdemelten ünneplik a neowesternes hattyú-, akarom mondani farkasdalt, melyben az öreg, beteges Logan a még ramatyabb állapotban lévő Xavier professzorral (Patrick Stewart) együtt próbál megmenteni egy harcias mutánskislányt (Dafne Keen).
 Jelenetek a filmből |
Mitől jöhetett meg az ihlet? Nagyon úgy tűnik, leginkább attól, hogy nagy volt a tét: Jackman Farkasa 17 esztendeje résztvevője az X-Men univerzumnak, nyilván neki se volt mindegy, milyen körülmények között száll ki a buliból. Meg kellett adni a végső tiszteletet, ráadásul a képregényfilmes biznisz is keresi magának az új utakat: az egyik Marvel-projekt olyan, mint a másik, a mutánsok meg pláne iszonyú sokszor, iszonyú egyformán hősködtek már a moziban. Mangoldék a lehető leglogikusabban döntöttek: a Logan – Farkas nem más, mint apokaliptikus, szomorú erőszaktombolda, amelyben hiába spriccel, ömlik a vér, szakadnak a végtagok és repülnek, pattognak a fejek, minden egyes akciójelenetnek komoly tétje van. Farkasunk ezúttal legalább annyit kap, mint amennyit ad, s ami még ennél is hatásosabb: brutális küzdelmeit sokkal inkább kínkeservesen, mint diadalmasan zúzza végig.
Anélkül, hogy igazi fordulatot árulnék el a filmből, vagy azt ecsetelném, testileg-lelkileg megrokkant szuperhősként mennyire hiteles Jackman és Stewart (nagyon azok egyébként), inkább azzal érzékeltetném a Logan – Farkas elképesztő működőképességét, ami tényleg ritka mostanában a képregényfilmekben: hogy hihetetlenül feszült szinte minden pillanata. Például, ott vannak a közelgő autók. Hányszor történik olyan egy ilyen moziban, hogy ha jönnek a gonoszok, valóban megijedünk? Hogy most mi lesz? Hát, itt ez történik. Visszatérő pillanat: Logan kinéz az ablakon (vagy csak nekünk mutatják meg, mi a helyzet), s látjuk, közelít a baj, jönnek a kislányért. Máskor mi szokott ilyenkor lenni? Jönnek? Hadd jöjjenek! Majd a superhero elintézi. De itt és most bármelyik pillanatban benne lehet, hogy inkább őt intézik el. S a fene se gondolta volna, hogy mindez ebben a zsánerben még ennyire izgalmas tud lenni. Hogy ennyi biztonsági alibizés után ennyire lebilincselő is lehet a suspense.
 A képek forrása: MAFAB |
A Logan – Farkas nem csak szenzációs leszámolásokkal, bravúrosan lebonyolított üldözésekkel kapja el a grabancunkat: ott van benne minden, ami eddig is benne volt a Farkasban, de nem merték még kiprovokálni belőle. A karakterben rejlő tragikum, sorsának értelme ezzel a történettel lesz teljesen világos, szépen kifejtett. És tökéletesen megható. Utoljára A sötét lovag-sorozatban mert ennyire ember lenni a szuperhős és ennyire szuperhős lenni az igazi ember.
Nem bánnám, ha nagy siker lenne, s Logan utódai már e szellemben mutatnák ki a foguk fehérjét. Jót tenne mindenkinek, az tuti.