Cixin Liu: A Háromtest-probléma
2017.05.16.

A Háromtest-probléma egy kínai science fiction, amely összefűzi a kínai történelmet az összeesküvés-elméletekkel, majd e realitáson egy lehetőség bemutatásával igyekszik enyhíteni. FEKETE I. ALFONZ KRITIKÁJA.

A kínai származású Cixin Liu könyve azért is figyelemre méltó, mert ázsiaiként első alkalommal 2015-ben nyerte meg a legjobb regénynek járó Hugo-díjat, amelyet a World Science Fiction Society oszt ki minden évben. Azért is fontos ezt megjegyezni, mert egy erőteljes jobboldalinak tartott korteskedés ellenében tudott nyerni, amely azt tűzte ki célul, hogy visszaszorítsa a balos és akadémikus hangokat fantasy-ben és science fiction-ben. A szerző hazájában hatalmas népszerűségnek örvend a Háromtest-trilógia, idén az első kötetet, azaz a jelen írás tárgyát, meg is filmesítik.


1967-ben egy éve tart a kínai kulturális forradalom. Az egyik főszereplő, Ye Wenjie szemtanúja lesz, ahogy Peking egyik terén vörösgárdisták halálra verik apját, az egyetemi fizikaprofesszort. A traumatikus élmény a lány életének további részére is rányomja bélyegét. Negyven évvel később Wang Miaot, a nanokutatással foglalkozó mérnököt a pekingi rendőrség keresi fel - egy gyilkossági ügyben szeretnék a segítségét kérni. A férfi megjelenik a találkozón, ahol arra kérik, épüljön be egy tudósokat tömörítő, titkos és zárt csoportba, majd szolgáltasson róluk információkat. A hatvanas évekbeli és a kortárs Kínai Népköztársaság (politikai) valósága elkezd becsírázni egy hard science fiction környezetbe, ahol a történet középpontjában az ember él, reménykedik és elárulja felebarátait. Ez a kulturális lencse pedig merőben meghatározó tud lenni a regény teljességében.

Az állandó magára hagyatottság, bizalmatlanság és éberség kipurgálja a létből az emberi tényezőt. A kommunista diktatúrák osztályidegen elemeinek állandó ideológiai ellenőrzése és a körülöttük összesűrűsödő bizonytalanság kettőse egyszerre árulja el e billoggal jelölt embereket és lendíti őket tovább a következő napra, ezzel diktálva reményt beléjük. E történetnél ez a kettő életszerűen összefonódik: Kínának szüksége van nem kommunista, tanult elemekre is, hogy fel tudja venni a harcot külső és belső ellenségeivel szemben, ugyanakkor, ha felelősséggel ruház fel egy ilyen hátterű nőt vagy férfit, egyúttal átadja nekik az önálló cselekvés lehetőségét is. Ez a felvállalt kockázat Ye Wenjie esetében sokszorosára nőve kellő mélységet ad karakterének és ebből tökéletesen megérthető a nő döntéseinek origója is. A másik főszereplő, Wang Miao esetében ez a dimenzionáltság hiányzik. Ő az, aki találkozik a háromtest problémájával, valamint ő az, aki végig fogja követni a könyvön átívelő összeesküvést az első tapogatózástól a hatalmas döbbenetig.

A regény sci-fi oldalát a szerző úgy illeszti be a kötet már-már dokumentarista stílusába, mintha az furcsa, éteri rímként olvasható lenne az egész kínai valóságra. Az ontológiai kérdéseken borongó ember tépelődéseinek eredményeként kezdeményező szerepbe jutott, amelynek következő lépcsőfoka a kapcsolatfelvétel egy idegen fajjal. A megszólított civilizáció eszközválasztása az esetleges ellenállás letörésére pedig páratlan és briliáns a maga logikájában és következetességében. Az osztályokra lebontott társadalomban megjelenő ellentéteket aknázza ki és használja fel saját céljaira. Azzal, hogy az idegenek a burzsoáziából toborozzák híveiket, akiknek befolyásuk révén döntő szerepet szánnak majd, a szerző ismételten előtérbe tolja azt az ideológiát, ami voltaképpen Kína szervező ereje, valójában mégis magát a munkásságot zárja ki, vagyis mintegy reprodukálja a Marx által lefektetett ellentétpárt.

Ezzel egy időben felbukkan az idegen civilizáció és annak hányattatásai is. A folyamatosan párbeszédben álló kínai valóság és a science fiction realitása összeegyeztethető és megérthető. Ugyanakkor ez a kiválasztottak által megismert és megkedvelt világ folyamatosan a túlélésért küzd, rajtuk kívülálló okokkal dacolva. A kötet e részeiben sorjáznak elő a legjobb ötletek és képzettársítások, a narratíva ki- és elszabadul a szorosan értett logika és a megértés vagy megértetés kényszere alól, ezért ezek a fejezetek mindenképpen azt a lehetőséget villantják fel az olvasók előtt, hogy milyen potenciállal rendelkezik a kínai science fiction.

A Háromtest-probléma történeténél nem szabad elmennünk a könyv egzotikum volta mellett sem. Ad-e többet és mutat-e különbséget az európai kultúrkörből érkező összeesküvés-elméletekkel és távoli világokból érkező idegen űrhajókkal telepakolt kortárs zsánerregényekkel szemben, képes-e azzal szemben pozicionálni magát? Kétségtelen, hogy a történelmi és ideológiai beágyazottság elválaszthatatlan és értelemképző része a szövegnek, ugyanakkor a sci-fi jellemvonások egy kicsit mintha torzítanának azokon a nagyon is releváns ontológiai kérdéseken, amelyeket a szerző felvet és nekiszegez az olvasónak. Továbbá borzasztóan sokat egyszerűsít, és ahol csak tud, spórol Cixin Liu: a kapcsolatfelvétel zökkenőmentesen és mindenféle nyelvi gát nélkül megy végbe, a másság kérdésének nagyon slendrián kezelése, valamint ehhez kapcsolódóan az idegen civilizáció emberi logikája pedig kifejezetten bosszantó.

Egy kínai science fiction, amely a nem zsáner oldal előtérbe helyezése esetén egy roppantul fontos ontológiai kérdésekkel foglalkozó narratíva képét rajzolja ki, a sci-fi felől olvasva ötletekben tobzódó szöveg, annak ellenére is, hogy akadnak hiányosságai, amelyek felett nem lehet elsőre könnyen szemet hunyni.

Szerző:  Cixin Liu
Cím:  A Háromtest-probléma
Kiadó:  Európa Könyvkiadó
Kiadás éve:  2016
Terjedelem:  403 oldal
Ár:  3790 Ft
Címkék: Cixin Liu