Revizor: Tényleg meghalt a Hollós? Nem fog kiderülni, hogy valaki csak álmodta a halálát?

Krigler Gábor: Nem. Hollós halott.

R: Sokat vitatkoztatok azon, hogy kiírjátok-e a legkedveltebb karaktert a sorozatból?

KG: Másfelől közelítettünk a kérdéshez, nem onnan, hogy ki a legnépszerűbb karakter, akit kiiktathatnánk. Én az Aranyélet elejétől kezdve úgy gondoltam: Hollós és Attila nem tud megférni egymás mellett. Olyanok ők, mint a jin és a jang, mint Darth Vader és Luke Skywalker. Szoros kötelék fűzi őket össze, de akkora az ellenállás köztük Janka miatt és a múltjukból kifolyólag, hogy mindenképp felőrlik egymást. Az ötlet, hogy megöljük Hollóst, az első évad végén merült fel, amikor Attila pisztolyt fog rá, de nem képes meghúzni a ravaszt. Akkor elgondolkodtunk, hogy ha fordítva állna a dolog, Hollós megtenné: ő lelőné Attilát. És mivel Attila a főszereplőnk, onnantól tudtuk, hogy Hollósnak valamikor meg kell halnia – és ha meghal, akkor el kell érnünk, hogy a halálának minél nagyobb hatása legyen, és a nézők és a szereplők is érezzék, hogy komoly veszteség érte őket. Ezért építettük fel Hollós karakterét sokkal jobban a második évadban. Ha kiszámoljuk a nettó időt, amit az elsőben képernyőn töltött, láthatjuk, hogy „csak” mellékszereplő volt; a főcímbe azért került be, mert Anger Zsolt játszotta. Ám hiába toltuk most jobban előtérbe, azt nem gondoltuk, hogy ekkorát fog ütni a halála – csak reménykedtünk benne.

R: Az Aranyélet kapcsán születtek rajongói teóriák közül a legnépszerűbb az, hogy Márk valójában Hollós fia. A hatodik epizódban, amikor a fiatal Hollós meglátja Márkot a babakocsiban, egyértelműen kiderül, hogy ez az elmélet nem igaz. Túl szappanoperás lett volna egy ilyen csavar az Aranyélethez?

Ónodi Eszter és Krigler Gábor

KG: Reális opcióként ez nem merült fel soha. Miután az első évadban kiderült, hogy Márk születési dátuma a jelszó Hollós laptopján, lebegtetni kezdtük, hogy akár az ő gyereke is lehet, de nem azért, hogy elméleteket gyártsanak a nézők, hanem mert ez az adalék erősebb dinamikát hozott Hollós és a Miklósi család viszonyába. De ezzel együtt is úgy gondoltuk mindig, hogy Márk Attila fia.

Angyalosy Eszter: Akkor szoktak a sorozatok szappanoperás fordulatot használni, ha a történet nem tartogat elég mélységet, és ezért valamilyen külső történést hoznak be, hogy fenntartsák az izgalmakat. De ha egy váratlan külső esemény a belső motiváció vagy a karakter fejlődésének szolgálatában áll, akkor már nem lesz szappanoperás.

KG: Amit szappanoperásnak vagy melodrámainak nevezünk, az valójában a motiváció hiánya. Szerintem még az is belefért volna, hogy Hollós Márk apja, mert megmutattuk, milyen szinten volt jelen a Miklósi család életében. Szappanoperás fordulat inkább az lenne, ha kiderülne, hogy Hollós él. De nem. Őt fejbe vertük és meghalt.

R: Hollós halálán kívül voltak egyéb sarokpontok, amik köré felépítettétek a második évad cselekményét?

KG: A jelenbeli történések hamar a helyükre kerültek: tudtuk, hogy lesz HÖK-ös szál, hogy lesz egy nappali lövöldözés a belvárosban, és hogy Miráért jön a rendőrautó, mert nyilván a legkevésbé bűnöst viszik el. Tudtuk azt is, hogy lesznek visszatekintések, a történetet így onnan kezdtük visszafejteni, hogy mi történt a múltban és milyen hatást gyakoroltak a régi döntések a jelenre.

AE: És hogy mit csinált a Gáll Feri.

KG: Feri viszonylag későn jött be a képbe. A legelső változatban még nem szerepelt. Amikor a múltbeli szálról beszélgettünk, szóba került A híd. Én egyike vagyok a világon annak az öt embernek, aki szívből gyűlöli ezt a sorozatot. Bár nagyon jól indul a többek közt ökoterrorizmussal foglalkozó részekkel, de aztán kiderül, hogy minden mögött egyetlen ember áll, aki valamiért megharagudott a főszereplőre, és hosszú éveken keresztül úgy alakított mindent, hogy bosszút tudjon állni. Teljesen agyament az egész, mert rengeteg dolgot előre kellett volna tudnia ahhoz, hogy működjön a terve. Viszont eszembe jutott, hogy mi lenne, ha meg tudnánk ezt csinálni hihetően? Hogy bosszút áll valaki egy régi sérelemért, de nem utólag kell elhinnünk, hogy mindent tudott előre, hanem a szemünk előtt bomlik ki, ahogy felépíti a bosszúját. Így született meg Gáll Feri karaktere.

R: A csatajelenetet pedig onnan fejtettétek vissza, hogy milyen hülyeséget tud csinálni Márk, ami ilyen helyzetbe sodorja?

KG: Először még nem tudtuk, hogy Márk robbantja ki a csatát. Az elején a HÖK-ben gondolkodtunk, azt hittük, tőlük jönnek majd a fegyverek. Később megkaptuk kritikaként, hogy irreális, hogy HÖK-ös gyerekek pisztollyal rohangálnak, de annak, aki olvasott a szegedi HÖK-ös visszaélésekről, már egyáltalán nem az. Mélymagyar, szélsőjobbos fiatalok kvázi paramilitarista eszközökkel készültek arra, hogy megvédjék Magyarországot – mi ezt akartuk bemutatni, ezért írtunk pár lőtéren – Őrs apjának lőterén – játszódó jelenetet is. De végül elvetettük ezt a vonalat, mert a fejlesztés során egyre valószerűtlenebbnek tűnt, hogy tőlük származnak a csatajelenetben elsülő fegyverek. Az benne maradt a sorozatban, hogy Őrs szélsőjobbos nézeteket vall, és a HÖK-ös luxuslakásban, ahol söröznek és GTA-znak, Nagy-Magyarország térkép függ a falon, de a csatajelenethez szükséges fegyvereket inkább Hollóson és az ukránokon keresztül hoztuk be a képbe.

Krigler Gábor (Képek: HBO / Sághy Tímea)

R: Hogyan dolgoztátok ki a csatajelenet dramaturgiáját?

KG: Az Aranyéletben minden akciójelenet szól valamiről a csihi-puhin túl. Az első évadban az autósüldözés gyakorlatilag Márk felnőtté válását jelezte, ezért is maradtunk vele az autóban és mutatta sokat az arcát a kamera. A második évadban arról szólt az akciójelenet, hogy Márknak döntenie kell a vérszerinti apja (Attila) és a mentora (Hollós) között. Az egészet olyan pontokból, storybeatekből építettük fel, amiknél döntést kell hoznia, hogy ki után megy. Körülbelül tizenöt verziót írtunk a csatából, mire megtaláltuk ezeket a storybeateket, majd amikor meglett a helyszín, átírtuk arra a jelenetet.

R: Ha volt kritikai észrevétel a második évad kapcsán, az épp azt kifogásolta, hogy míg az első évad realisztikus volt, a mostani több ponton hiteltelen. Amit például említettél is, hogy a HÖK-ösök visszatartják ugyan a szoctámokat a bankkamatért, de nem járnak pisztollyal, és voltak ugyan utcai lövöldözések Budapesten, mégse vonulnak ukrán maffiózók a belvárosban magasba tartott pisztollyal egy kisteherautó platóján.

KG: Hogy feltartott pisztollyal érkeztek az ukránok, az egy rendezői döntés eredménye volt, és akár meg is lehetne magyarázni, hogy nem úgy jöttek végig a városon, csak két méterrel korábban vették elő a fegyvereket. Én amúgy nem tartom annyira valószínűtlennek az utcai tűzharcot. A rendőrszakértőnk mesélte, hogy ha nem is a belvárosban, de Rákospalotán felálltak egymással szemben ellenséges bandák az utcán, és hajszálon múlt csak, hogy nem torkollt a dolog nyílt színi lövöldözésbe. Ezek az esetek nem feltétlenül kerülnek be az újságokba.

R: Ezen felül is lehet még példákat hozni arra, hol rugaszkodik el jobban a valóságtól a második évad. Ott van például az államtitkár, aki lemond, miután bevall egy milliárdos áfacsalást…

KG: Engem nagyon zavar, hogy az államtitkár lemondását mint hiteltelen fordulatot róják fel az Aranyéletnek. Nézzük meg, mi történik vele! Hollós a tökét szorongatja, és a tudtára adja, hogy a csicskája lesz az élete végéig, ezért amikor megtudja, hogy Hollós börtönbe került, előremenekül, hogy ne lehessen többé zsarolni: kiáll a nyilvánosság elé és bevallja az áfacsalást. Az évad végén viszont azt látjuk, hogy ennek semmiféle következménye nem lett, és Szilágyi vígan árulja a letelepedési kötvényeket. Hogy valaki kiáll a nyilvánosság elé, és azt mondja, milliárdokat loptam, majd lopja tovább a pénzt – hát van ennél reálisabb dolog ma Magyarországon?

AE: Fontos megjegyezni, hogy mi nem dokumentumfilmet csinálunk, hanem úgy próbálunk elmondani valamit a valóságról, hogy az szórakoztató és izgalmas legyen. Viszonylag ritka, hogy egy családnak három tagja is embert öljön, de attól még a problémák, amikkel szembenéznek, valódi, sokakat érintő családi problémák. Csak kicsit görbébb a tükör, amiben felmutatjuk őket, hogy jó élmény legyen nézni.

KG: Az Aranyéletre jellemző felfokozottság abból is adódik, hogy annyi történetet, amit mi egy évadban elmesélünk, más sorozatokban sokkal több idő alatt fejtenek ki. Egy amerikai sorozatban minél több évadot ki akarnak hozni a sztoriból, ezért beosztják a puskaporukat. A magyar HBO-nál viszont maximum három évadot készítünk egy sorozatból, és ez alatt annyi mindent akarunk elmondani az Aranyéletben, hogy muszáj sűríteni. A HÖK-ös sztorit például végig akartuk vinni az egész évadon, de végül három rész alatt ledaráltuk.

R: Miért pont egy cigánybandával gyűlik meg a baja Márknak és a HÖK-ösöknek? Sokat filóztatok, hogy bevállaljátok a cigánybanda szerepeltetését?

KG: Hogyne, ez nem volt könnyű döntés. Az ötletet a HÖK-ösök mélymagyar, fajnemesítő hozzáállása adta. Hiszen mi lenne érdekesebb, mint ha egy cigánybandával kéne együttműködniük? Márk középen áll ebben a kérdésben, ő azt mondja, mindegy, hogy cigány vagy, vagy mélymagyar, pénzt akarunk keresni, csorogjon hát a méz mindenkinek.

R: Nem tartottatok attól, hogy lesznek majd, akik az Aranyéletre mutogatnak, hogy lám-lám, valóban létezik cigánybűnözés Magyarországon?

KG: Attól nem. Úgy gondolom, nem bélyegeztünk meg senkit a sorozatban, csak bemutattuk, hogy ilyen is van.

AE: Amikor megírtuk a történetnek ezt a részét, felmerült, hogy ne csak cigányok legyenek a bandában, de hamar elvetettük az ötletet. Nem is beszéltünk róla sokat, mert egyetértettünk abban, hogy a polkorrektség nem megoldás. Sokkal többet segítünk egy problémán, ha úgy mondjuk el, ahogy van, és rávilágítunk a mögöttes folyamatokra.

KG: Én abban bíztam, hogy feltűnik valakinek ez a vonal a sorozatban, de eddig még nem kérdezett rá senki. Elsiklottak felette az emberek.

R: Pedig sarkalatos pontja a második évadnak. Romákat egyébként is ritkán szerepeltetnek magyar filmben, és ha mégis, akkor is bűnözőt játszanak. De míg az Argo 2-ben kifejezetten zavaró volt, ahogyan a cigány sztereotípiákat használta, az Aranyéletben természetesen bomlott ki ez a konfliktus. A kölcsönös előítélet és gyűlölet miatt fajul el odáig a helyzet a szélsőjobbos HÖK-ösök és a „cigánybűnözők” között, hogy a végén szétverik valakinek a fejét egy csavarkulccsal.

KG: Nem egy l’art pour l’art erőszakos jelenetet szerettünk volna írni, amiben csak folyik a vér, hanem olyat, ami után elgondolkodunk, hogy némi ésszel ezt meg lehetett volna úszni. De sajnos most ilyenek vagyunk: beszólunk valakinek csak azért, mert cigány, ő meg visszaszól, mert náci a másik. És ezt sok más dologgal be lehet helyettesíteni: a hülyelibsizéssel, a hülyejobbosozással. Klikkesedik, és a klikkek mentén egymásnak feszül a magyar társadalom, mert ezt generálja a közbeszéd nagyon célzottan és tudatosan.

Angyalosy Eszter (balról a második)

R: Az aktuálpolitikai utalások terén is merészebb a második évad. De valóban kell merészség ahhoz, hogy letelepedési kötvényt emlegessetek egy sorozatban, ráadásul úgy, hogy egy korrupt államtitkár viszi az üzletet?

KG: Sajnos úgy tűnik, igen. A forgatókönyv legutolsó verziójába írtam csak bele, hogy Szilágyi Pali is megjelenik Mira szülinapján, és van pofája odamenni a Miklósiékhoz. Úgy gondoltam, az lenne az igazi csattanója a történetének, ha a lemondása után visszakerülne egy ugyanolyan jó pozícióba, úgyhogy rákerestem, mivel foglalkozhatna. Bepötyögtem a Google-ba azt, hogy „a legnagyobb mutyik”, és ez volt a második, amit kidobott. Akkor még nem is tudtam, mi az a letelepedési kötvény, de beleírtuk a sorozatba. Egyébként előfordult, hogy úgymond cenzúráztuk magunkat, de csak azért, mert nem akartunk állást foglalni, és az egyik oldalra mutatni, hogy miattuk tart itt ez az ország. Az Aranyélet pont arról szól, hogy nem egy politikai kör, hanem sok ember és sok döntés tehet róla, hogy ma már inkább elfordulunk, és csak a saját dolgainkkal foglalkozunk ahelyett, hogy megpróbálnánk helyrehozni az elmúlt 25 évet. Ebben az értelemben nem politikus a sorozat, mert a politikai kritikának nem ez a fóruma. Kicsit punk, kicsit anarchista az Aranyélet abból a szempontból, hogy mindenkinek bemutat. Még magunknak is. Azt állítja, hogy ezt mindannyian elkúrtuk.

AE: A letelepedési kötvényen felül egyébként vannak más merész húzások is a sorozatban, amiket hamarabb beleírtunk, mint hogy megjelentek volna a hírekben. Ötletszinten például már megvolt a csatajelenet, amikor vaktölténnyel lövöldöztek a Fészek Klubnál.

KG: Az első évadban a rendőrszakértőnk mesélte, hogyan csempészik a cigit Ukrajnából, és már forgattuk a jeleneteket, amikor jöttek a hírek, hogy jó néhány VPOP-s tisztet lekapcsoltak, akik segítettek a csempészeknek. De a hír a HÖK-ösről, aki nem akart lemondani, is azután robbant, hogy elkészültünk a forgatókönyvekkel.

R: Mi az a pont, ahol cenzúrázzátok magatokat?

KG: Az egyik visszaemlékezésben hangzott el valami a rádióban, amit ha áthallással is, de lehetett volna úgy értelmezni, hogy azért tartunk most itt, mert ezek meg ezek kerültek hatalomra. Ezt cseréltük le egy semlegesebb rádióhírre – Franciaország vb-győzelmére –, ami pártsemlegesen tájékoztatta a nézőt arról, hogy ’98-ban járunk. Azért cenzúráztuk magunkat, hogy még véletlenül se vetülhessen ránk a gyanú, hogy egy embert vagy egy oldalt hibáztatunk az ország helyzetéért.

R: Min múlik, hogy lesz-e harmadik évad?

KG: A visszajelzéseken és a sikeren. A nézettségi adatokat még nem kaptuk meg. Én bízom benne, hogy lesz harmadik évad.

R: Elégedettek vagytok a visszajelzésekkel?

KG: Meggyőződésem volt, hogy amekkora hájpja volt az első évadnak, akkora backlash lesz a második után. Csodálkoztam is, amikor kijöttek az első pozitív kritikák. Nem kizárólag magyar jelenség, de nálunk gyakran előfordul, hogy amit sokan szeretnek, azt a hangadók elkezdik látványosan utálni. Én is ilyen voltam, amikor annak idején újságírással próbálkoztam. Azóta a kedvenc filmem lett a Mátrix, de amikor kijött és mindenki odavolt érte, akkor vidáman pisiltem szembe a széllel. Aztán ahogy haladt előre a második évad, persze megjöttek a negatív kritikák. Gyanús is lenne, ha mindenki szeretné: akkor valószínűleg rossz lenne, amit csinálunk. Minél provokatívabb vagy, annál több ember lesz, akinek ez nem tetszik. Hogy ennyien beszélnek a sorozatról és ilyen sokan felháborodnak Endre bá’ halálán, vagy hogy egy börtön igazgatója megkért minket, hogy levetíthesse az első évadot bűnmegelőzési célzattal, az mind azt jelzi, hogy elértünk valamit. Az egyik osztálytársam, akivel gimnázium óta nem beszéltem, valahogyan megszerezte a telefonszámomat csak azért, hogy írjon egy smst, hogy hogy mertük megölni Endre bát, mikor a Mirát kellett volna. Alkotóként elégedettséggel tölt el, hogy ilyen heves érzelmi reakciókat vált ki a sorozat, még ha sokan csak azon verik a tamtamot, hogy Endre bá’ nélkül nincs Aranyélet. Hát hogyne lenne. Endre bá’ nem a sorozattól függetlenül létező entitás. Endre bá’ attól volt Endre bá’, hogy interakcióba került a Miklósi családdal és a többi, általunk kitalált karakterrel. Nem voltak olyan jelenetek, amikor egyedül volt és reggelizett, vagy megivott egy kávét. Betehetnénk egy másik sorozatba, de akkor nem emlékezne rá senki és nem indítanának érte petíciókat.

R: A Terápiában azért izgalmas lenne: megnézném, mit mondana Mácsai kanapéján. Tudjátok már egyébként, hogyan fog véget érni az Aranyélet?

KG: Igen. Viszonylag hamar kitaláltam, mire fut ki a történet. Persze nincs semmi kőbe vésve, közösen dolgozzuk ki a történetet az írókkal. Ahogy a második évad is különbözött az elsőtől, ha lesz harmadik évad, annak is markánsan más lesz a stílusa és a hangulata. A Miklósi család sorsát meséljük tovább, csak kicsit másképp. Azt például semmiképp nem szeretném, hogy a második évadban felgyorsult expresszvonaton a harmadik végéig be se húzzuk a kéziféket. Akciójelenetekkel is annyira telítődtünk, hogy jelenleg nem szeretnék a harmadik évadba ilyen nagy csatát, csak kisebb, feszültebb jeleneteket. Azt is mondtam a fejlesztés elején, hogy ezt az évadot oldjuk meg fegyverek nélkül. Ha a magyar valóságot kérjük rajta számon, akkor nem feltétlenül a pisztolyokról és a lövöldözésről kell szólnia az Aranyéletnek. És alkotói kihívásnak sem utolsó, hogyan lehet fegyverek nélkül izgalmat csempészni a sorozatba.