Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VADIÚJ VADKELET

Cserna-Szabó András: Sömmi
2017. jan. 6.
A regény Rózsa Sándor történetét mondja el, meglehetősen új és rendhagyó megvilágításban. Fordulatos cselekmény, valóságmag, szex, vér, borzongás, akció: minden adott egy jó kis easternhez. FAZEKAS SÁNDOR ÍRÁSA.

Ha az ember sokféle dolgot elegyít egymással, fennáll a veszélye, hogy zagyvalék kerekedik belőle. Konyhai hasonlattal élve – hiszen szerzőnk a gasztroirodalom terén is alkotott korábban –, a túl sokféle hozzávaló nem mindig eredményez finom ételt. Ezúttal azonban sikerültnek érezzük, amit a szerző kifőzött: a történet megalkotásakor szerencsés kézzel egyesít magában meglehetősen távol eső hagyományokat, amelyeket ismer, szeret és tudatosan képes alkalmazni. A regény kellemes vegyüléke a különböző hagyományoknak: nyitott a lektűr felé, szélesebb olvasói csoportot céloz meg, ugyanakkor komoly munkát fektet a sajátos, korábbi írásaiban részben már működtetett eszközeivel bemutatott korszak művelődéstörténeti hátterének feltárására és bemutatására. Nézzük tehát a hozzávalókat, s lássuk, mi jó sül ki belőle!

Az első hozzávaló maga a téma, a Rózsa Sándort övező történetkincs. Maga Cserna-Szabó András is több helyen hivatkozik a röszkei betyár életének, tetteinek korábbi elbeszélőire, akiket szinte mindig a valóság felkutatásának vágya ösztökélt. A legmonumentálisabb kísérlet Móriczé volt (a trilógia első része, a Rózsa Sándor a lovát ugratja, a második a Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, a harmadik rész már nem készülhetett el), amely jó alapanyagot kínál a továbbírásra. Maga Móricz is belevegyít különböző műfaji hatásokat regényébe (mint a népdal, a népmese, a ballada), s Cserna-Szabó is hasonlóan jár el, nem feledkezik meg azonban a másik összetevőről, a korszak megjelenítéséről sem. Rózsa Sándor korából származó népköltészeti alkotások, használati tárgyak, és a színhely, a Szeged környéki tanyavilág ábrázolása egyaránt a valóság illúzióját erősíti, mindemellett Cserna-Szabónak – Móriczcal ellentétben – az sem okoz gondot, hogy a dél-alföldi nyelvjárást hitelesen adja vissza. (Ez persze von Haus aus az övé, hiszen Szentesen született.) Ráadásképpen néhány korabeli ételreceptet is megismerhetünk, többek között Rézi néni, azaz Dolecskó Terézia szakácskönyvéből is, amely két évvel Rózsa Sándor halála előtt, 1876-ban látott napvilágot, s amely szegedi és Szeged környéki recepteket tartalmaz. A Jókai-bableves receptjét pedig szintén megismerhetjük, egy alternatív keletkezéstörténetbe ágyazva. A lista még folytatható: szórakoztató adalék például a betyárokkal kapcsolatos közmondások beidézése is, amelyek megint egy új oldalról járulnak hozzá a valószerűség illúziójának felkeltéséhez.

S lassan elérünk a regény lényegi újításához: a szerző írói eszközeit tekintve visszatér pályájának egyik első korszakához, a Félelem és reszketés Nagyhályogon világalkotási módjához, a mágikus realizmus magyar változatához, amellyel gazdagon fűszerezi meg az eddig felsorolt hozzávalókat. Ott van mindjárt a western-hagyomány: Rózsa Sándor gyermekkori traumája például kísértetiesen emlékeztet a Volt egyszer egy vadnyugat alapkonfliktusára. A műfaj klasszikusai után a szerző megidézi Tarantino szellemét is, hiszen a vadkeleti környezetben elkövetett bestiális kegyetlenségű, vérben tocsogó jelenetek az ő meglehetősen vérbő stílusú új westernjeit idézik fel (Django elszabadul, Aljas nyolcas). 

Ezt a vonulatot az ördöghit és a boszorkányhit babonái erősítik, mégpedig úgy, hogy egyszerre vagyunk benne a népmesék, népmondák, illetve a Mihail Bahtyin, Carlo Ginzburg és mások által kutatott ellenkultúra világában. Szeged és környéke a boszorkányhitről és -üldözésről is ismeretes, s innen is merít, beemel sok izgalmas motívumot az elbeszélésbe. Ezek az alvilági erők motiválják Rózsa horrorisztikus rémtetteit, s egyben egy alternatív valóság transzcendens hátteréül is szolgálnak. A regény fokozatosan átvezet bennünket egy a miénkhez hasonló, ám alternatív univerzumba. Egyre távolodunk a mi valóságunktól, olyannyira, hogy még a magyar történelem menete is másképpen alakul, mint ahogyan az a mi világunkban történt. Cserna-Szabó megfelelő narratív eszközt is keres mindehhez: hosszan indázó mondatai jól illenek a szeszélyesen kanyargó, de feszes, tömör és mitologikus sűrűségű történethez. A történet mélyrétegeiben ott munkál a Faust-legenda is, amelynek az ismert szépirodalmi feldolgozásokon kívül népmondai változatai is ismertek (például a lengyel mondák között), ráadásul remekül illik a regény tárgyához is, hiszen Rózsa Sándorról is azt tartották, hogy az ördöggel cimborál.

Mi tehát szerettük és ajánljuk a könyvet, elsősorban azoknak az olvasóknak, akik nyitottak a populáris műfajok felé, de nem bánják, ha időnként nemesebb alapanyagok is keverednek a hozzávalók közé. A könyv kicsit talán vegyes kritikai fogadtatását is vélhetőleg ez a sokfélesége okozhatja: amit mi előnyként értékelünk, mások láthatják hibaként is. Ha a lektűrműfajhoz kapcsolódó elvárásokkal olvasnánk, akkor zavarhat a túl sok kultúrtörténeti adalék, ha meg magas irodalomként, akkor a már-már tarantinósan véres jelenetek, a közvetlen filmes utalások szúrnak túlságosan is szemet. Ha pedig egy harmadik elvárási horizont felől közelítünk a szöveghez, és Rózsa Sándor igaz történetét szeretnénk kiolvasni belőle, zavarhat minket a hozzáadott fikció, az alternatív magyar történelem víziója is bánthat nemzeti (túl)érzékenységeket. Szerintünk azonban ez egy jól összerakott szöveg, amelynek a tömörség is az erényei közé tartozik: feszes, kerek elbeszélés, amely mentes a mágikus realizmusra időnként jellemző túlírtságtól is.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek