Triplex Est - MU Színház
2008.01.01.

Három lány, három szóló, egy bemutató a Triplex Esten: Jónás Zsuzsa Fáradt rózsaszín című premierjét két régebbi darab vezeti be, Pataky Klári Pillangó balladája, melyet Nagy Csilla táncol, és Réti Anna sokszorosan díjnyertes Lélek pulóver nélkül című koreográfiája. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Elsőre úgy tűnhetett, érdemes összerakni ezt a három rövid darabot, de ez tévedés: Réti Anna mindent visz, és önkéntelenül is háttérbe szorítja a két másik szereplőt. Alapvetően három jó táncosnő áll a színpadon a MU-ban, a különbség nem tánctechnikai jellegű, inkább a koreográfiák összetettsége, eredetisége tér el nagyságrendileg.

Nagy Csilla a Gangaray Táncszínház koreográfusa és táncosnője, de Pataky Klárival is évek óta dolgozik, és számtalan emlékezetes szerepet tudhat maga mögött, (talán a legjobb a Hull az elsárgult… című előadásban volt, melyben kivételes humorérzékről, öniróniáról, áradó komikusi kvalitásokról tett tanúbizonyságot). A 2006-os Pillangó balladában a táncosnő hófehér balettszoknyában üldögél a színpad szélén, és lehajtott fejjel bele-belevagdos sötét, gyűrűs hajába. Ezzel a jelzésszerű, apró, értelmetlen, önromboló gesztussal indul az előadás, mely úgy tűnik, azt a folyamatot boncolgatja, ahogy egy zavart kamaszlányka magabiztos nővé érik, kilépve a báb-állapotból. Intenzív külső-belső átalakulás zajlik, a szorongó, bizonytalan test felébred, és öntudatosan próbálgatja erejét, kisugárzását. A táncosnő leveti a fehér fodrokat, vele együtt félelmeiből és gátlásaiból is kibújik, hogy sötétpirosba öltözve szenvedélyes, magabiztos nőként szülessen újjá: ez a szimbolikus halál szükséges ahhoz, hogy új életet kapjon. Kicsit hiányolom a drámaibb színeket, hiszen minden határátlépés, minden beavatás, minden újjászületés csak akkor igazi, ha vérre megy.

Lélek pulóver nélkül. Forrás: port.hu
Lélek pulóver nélkül. Forrás: port.hu

Réti Anna Rotterdamban tanult, majd hazatért, s többek között Kun Attila és Szabó Réka darabjaiban szerepelt. A 2006-ban készült Lélek pulóver nélkül az első koreográfiája, talán azért is ennyire kiforrott, összetett és személyes. Ritkán tudok egy előadást többször megnézni, most is aggódtam – hiszen ismertem már a szólót –, de feleslegesen, Réti Anna előadásának minden pillanata kikényszeríti a feszült figyelmet. Szólója ködben felderengő belső monológ, kiszivárgó üzenet egy feje tetejére állított világból. Fémzörejek robajára mozdul egy test a homályos színpadon, furcsa, nemtelen, kortalan véglény, egy ízekre szedett húscsomó, összegabalyodott végtagokkal. Anélkül, hogy lebecsülném bárki belső vívódásait, el kell árulnom, hogy többekkel ellentétben, ebben az előadásban igazán nem a lélek, hanem a test végtelenül kreatív és radikális boncolgatása fegyverez le. Réti Anna néhány perc alatt teljesen elbizonytalanítja az észlelésünket, fura érzékcsalódásokat okozva: összekeveredik a fönt és lent, az elöl és hátul, a kezekből lábak lesznek, a fej helyén csak egy csonk marad, a test antropomorf jellege teljesen megváltozik. A színpadon izgő-mozgó, olykor egy ember-állat mutáció határán billegő izomkupacnak saját törvényei vannak. A radikálisan szellemes és eredeti mozdulatsorok öntörvényűségről, szenvedélyről, meghökkentően szokatlan látásmódról árulkodnak.

Jónás Zsuzsa a klasszikus balettől indulva, számos nagynevű társulatot megjárva – mint a Frenák Pál Társulat, Magyar Fesztivál Balett, Szegedi Kortárs Balett – kötött ki ott, hogy saját koreográfiát komponált. Fáradt rózsaszín című szólójában fehér, matrjoska babára emlékeztető, kivilágított plasztikszobrok között bukkan fel világos, kapucnis, szkafanderszerű jelmezben. Úrnő az űrből, mozgó, élő installáció a gömbölyded, derengő fényforrások mellett.

De a lendületes, megbízhatóan pontos mozdulatok, a levegőbe leírt kifogástalan rajzolatú ívek nem helyettesítik a jelenlét erejét. Jónás Zsuzsa sokkal jobb táncos, mint amilyen színésznő, hiába a később ledobott kapucni, a szólista arcán nincsenek érzelmek: egyáltalán nem használja a személyiségét, csak a testét. Ami a színpadon zajlik, az a mostanában igencsak divatos, igényes sportszer-reklámokat idézi, melyekben csupán a szereplő táncos dinamizmusa, mozdulatainak szépsége és ereje számít. Talán igazságtalan: ez ott sok lenne, itt mégis kevés.

V.ö. Juhász Dóra: Szuggesztív (egy)személyesség
Mestyán Ádám: Három nő

Fáradt rózsaszín:  Koreográfus, előadó: Jónás Zsuzsa,  Lélek pulóver nélkül:  Koreográfus, előadó: Réti Anna,  Pillangó ballada:  Koreográfia: Pataky Klári Táncolja: Nagy Csilla
Megítélt támogatás: 4 000 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Táncprodukciók folyamatos bemutatására a MU Színházban
További támogatás: 300 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Jónás Zsuzsa előadásának létrehozására
További támogatás: 200 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Réti Anna Lélek pulóver nélkül előadásának forgalmazására (2007)
További támogatás: 150 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Réti Anna Lélek pulóver nélkül előadásának forgalmazására (2008)