Szemrevaló Filmfesztivál 2016
2016.09.27.

A barbár múlttal való szembenézés, szülői felelősség, fiatalkori szorongások - ezeket a témákat járják körbe az év legjobb német filmjei, amiket a Szemrevalón láttunk. CSIGER ÁDÁM BESZÁMOLÓJA.

A német nyelvterület idei mozitermésének legjavát bemutató fesztivál nyitó darabja Az állam Fritz Bauer ellen volt, ami díjai alapján az év legjobb német nagyjátékfilmjeként is jellemezhető, persze csak Oscar-jelöltjük, a Toni Erdmann után. Elnyerte a legjobb filmnek járó Arany Lolát, Német Filmdíjat kapott a rendezésért és a forgatókönyvért is, színésze, Ronald Zehrfeld pedig a legjobb férfi mellékszereplőnek ítélt elismerést vihette haza. Az állam Fritz Bauer ellen történelmi film: címszereplőjének köszönhető, hogy a Moszad Adolf Eichmann nyomára akadt, 1960-ban elfogták és később bíróság elé állították. A német államügyész nem csak ezzel vonult be a történelembe, de az 1963-ban kezdődött frankfurti Auschwitz-perrel is. A film mindezek előtt, 1957-ben kezdődik. 

Az állam Fritz Bauer ellen
Az állam Fritz Bauer ellen
Lars Kraume filmjének sikere azon állt vagy bukott, hogy az író-rendező képes-e dramatizálni a feldolgozott eseményeket, izgalmasabbat készíteni egy dokumentumfilmnél (már csak azért is, mert egy vadiúj doku egyébként szintén szerepelt a Szemrevaló programjában ugyanerről a témáról, a Hivatása államügyész: Fritz Bauer). Kraume és forgatókönyvírója, Olivier Guez nagyszerűen találták meg a történetben rejlő drámai potenciált, munkájuk akár politikai kriminek vagy thrillernek is beillik, miközben hű a megtörtént eseményekhez. 

Ábrázolásukban az ügyész igazi megszállott, akinek fő célja szembesíteni a németeket a II. világháborús bűneikkel és bíróság elé állítani minél több köpönyegforgatót, amit nagyban megnehezít, hogy a prominens ex-nácik mélyen beépültek a kormányba és az igazságügybe, és terveik között szerepel a szocialista, zsidó származású és meleg Bauerrel való leszámolás is. A főhős ellenséges környezetben kénytelen boldogulni, mindenhol falakba ütközik, még Izraelben is. Amikor fülest kap Eichmann hollétéről, a Moszadhoz kell fordulnia, ami viszont hazaárulásnak számít, ő és jobbkeze (Ronald Zehrfeld) az életükkel játszanak. El kell árulniuk a hazájukat ahhoz, hogy megválthassák azt. A film célja megegyezik a főhősével: szembesíteni a németeket a náci múltjukkal. Mint a filmből kiderül, évtizedeknek kellett eltelniük a rémtettekkel és a bűnösökkel való szembenézésig, és ha nincs Fritz Bauer, ez talán még tovább tartott volna. Kraume rávilágít, hogy a holokauszt borzalmainak napvilágra kerülése alig rendítette meg a háborús generációt, és mind az antiszemitizmus, mind a homofóbia lassan enyhült az országban. A mai Németországnak nagy utat kellett megtennie.

Herbert
Herbert
A címszerepet játszó Burghart Klaussnert Peter Kurth előzte meg a legjobb férfi főszereplőnek járó Német Filmdíj elnyerésével. Az ő Herbert című filmjét szintén vetítették a Szemrevalón. A címszereplő egy tagbaszakadt, visszavonult ökölvívó, aki máig „Lipcse büszkesége”, pedig már csak edzőként aktív, ráadásul mellékesen behajtóként dolgozik, azaz adósokat fenyít. Egyre gyakrabban kínozzák súlyos, egész testre kiterjedő görcsök, izmai fokozatosan cserbenhagyják. ALS-kórt diagnosztizálnak nála, és gyorsan romlik az állapota: ápolót kell fogadni mellé, kerekesszékbe kényszerül és végül már beszélni sem képes. Nem kérdés, megérdemelte-e a díjat Kurth: a színész - köszönhetően részben a sminkesek remek munkájának – évtizedeket öregszik a szemünk előtt, különösen az arcbénulást játssza megdöbbentő részletgazdagsággal és odaadással, miközben egy pillanatra sem válik olyan hatásvadásszá az alakítása, mint Eddie Redmayne-é az ugyanilyen kondícióval élő Stephen Hawkingról szóló A mindenség elméletében.

Kurth játéka minden kiválósága ellenére nem fordítja egyemberes show-ba a filmet, nem vonja el a figyelmet az opusz egészéről, mivel minden ízében profin és elegánsan elkészített moziról van szó, ami sport-drámaként vizuálisan még izgalmasabb is, mint a tévés küllemű Az állam Fritz Bauer ellen. Thomas Stuber munkája műfaja alapján egy antihős megváltástörténete: Herbert ugyan még verőemberként is mutat némi emberséget, de azért meglehetősen gyarló személyiségnek ismerjük meg, akinek aztán egyik pillanatról a másikra összeomlik az élete, és hirtelen elkezd érdeklődni a nők iránt, akiket addig kikosarazott, de legfőképpen lányával és unokájával próbálja rendezni a kapcsolatát, miután fénykorában elhagyta őket. Az állam Fritz Bauer ellenhez hasonlóan ez a film is generációs ellentéteket ábrázol: a brutális Herbert a régi Németországot képviseli, lánya pedig az újat.

4 királyok
4 királyok
A Szemrevaló kínálatát különféle tematikus szekciókra osztották fel: Az állam Fritz Bauer ellen a „Folyamatos múlt”, a Herbert a „Szülők mérlegen”, a 4 királyok pedig a „Talajt vesztett fiatalok” blokkban szerepel. A nyitó film az Arany Lolát, a Herbert az ezüstöt, a 4 királyok pedig a bronzot nyerte el az idei német díjátadón. Mint címéből is kiderül, utóbbi egy karácsonyi történet, de nem a szokásos szirupos közönségfilm, épp ellenkezőleg, inkább ellenméreg arra. Egy pszichiátrián játszódik, ahol négy problémás tini tölti családjától távol az ünnepeket egy munkaalkoholista orvos és a párfős személyzet társaságában. Részben a karácsony okolható a fiatalok kényszerpihenőjéért: az elvárásokkal járó stresszből és családi konfliktusokból lett elegük.

Az önszántukból a pszichiátrián karácsonyozó tinédzserek gyökeresen különböző karakterek: van köztük grúz fiú, Fegya, akit osztálytársai terrorizálnak, valamint egy elvált szülőkkel élő lány, Alex, akit önállótlan anyja nyom el. Míg ez a két főhős az átlagnál hátrányosabb környezetből jön, addig az extrovertált Lara gazdag értelmiségi mintacsaládban nőtt fel, mindene megvan, épp csak ő nem tud megfelelni a magas elvárásoknak. Az agresszív, forrófejű Timóról pedig csak annyit tudunk meg, hogy apja kiköpött ellentéte: örege egy konfliktuskerülő csődtömeg. A film azt példázza, hogy nem kell feltétlenül hátrányos helyzetből jönnie egy tinédzsernek ahhoz, hogy válságot éljen át. A jólét helyett a szülőkkel való bensőséges kapcsolat a fontos, amit egy döntésképtelen apa éppúgy el tud rontani, mint egy sznob álompár vagy egy emancipálatlan anya.

A német ítészek jól döntöttek. Az állam Fritz Bauer ellen egy fontos és alulreprezentált éra mélyére ás izgalmas dramaturgiájával, olyan biopic, amire alanya is büszke lenne. A Herbert filmkészítői bravúr az ágazat több szegmensében is, de pusztán egy ügyes melodráma, a 4 királyok pedig rengeteg feszült és drámai konfliktust mutat összezárt, problémás karakterein keresztül, de gyorsan múló moziélmény, ami nem ad többet egy sovány tanulságnál.
Szerző: Csiger Ádám